Emeld fel tekinteted!

Zak 2,1–4

A fej lehajtása a megadás jele. Ha viszont valaki felemeli a tekintetét, az még segítséget vár, reménykedik. A próféta felemeli tekintetét. Négy szarvat lát, majd négy kovácsot. Hatalmasságok ezek, melyek jöttek és mentek. Pusztítást végeztek, de őket is elpusztították.

Eljöttek a babiloni seregek, s lerombolták a szent várost, a templomot. Azután eljöttek a perzsák, s letörték a babiloniak erejét, a választott népnek pedig igazságot szolgáltattak.

Aki mindezt megláthatta, abban semmi káröröm nincsen. Mert tudja, hogy hatalmak jöhetnek, mehetnek, az események irányítása nem az uralkodók kezében van. Aki feljebb tekint, tudja, hogy az igazságos Isten ismeri mindenkinek az idejét. Ha csak a csillagos eget vizsgáljuk, már láthatjuk, hogy milyen kicsik azok az események, amelyek itt a Földön oly hatalmasnak látszanak.

Istenünk tartja kezében a világ minden eseményét. Egyszerre figyel a porszem emberre, s az egész mindenségre. Ezért kell mindig „még feljebb” nézni!

Hogyan beszéljem el, én, kis gyermek, hogyan,

Meg nem számlálható sok tettedet, Uram?

Kit méltónak ítélj kegyelmedre, senki nincsen.

E boldogságot nem fohászok ezrei,

Nem könnypatakok s imádat érdemelte ki.

Te vidítottál föl. A porszemet a Minden.

Andreas Gryphius

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024