Emberi rendek között élve

1Pét 2,13–15

Az emberi „rendek” sokszor feleslegesnek tűnnek, s valahol mindenki vét is ellenük. Szokások azért vannak, hogy egyszerűbbé tegyék az életet, s ne kelljen mindig gondolkodni, hogy most hogyan csináljam a legapróbb tevékenységeket is.

Előbb-utóbb minden közösségben (család, osztály, csoport, falu, város, stb.) kialakulnak az együttélési normák. A diákok megszokják, hogy az egyik tanárnál ezt lehet, a másiknál azt, megszokják otthon, hogy a szülők gondoskodnak róluk…

A tisztelet azt jelenti, hogy a lehetőségekhez képest komolyan veszem az emberi rendet. Ha ostobaság, akkor csak nagy óvatossággal próbálok változtatni rajta, de mindenképpen szeretettel. A szeretet a tisztelet egyik legfontosabb kifejezése.

Jót tenni mindig mindenkivel lehet, csak tudni kell, hogy neki mi a jó. Az olvasott kis szakaszban a tisztelet kifejezése: szeretet, félelem, tisztelet – attól függően, hogy kinek mi jár az emberi rend szerint. Vigyázzunk az emberi rendekre, mert azok ránk is vigyáznak.

Egy kis erdélyi faluban a fiatalság szombat esténként kimegy a piactérre, ahol a lányok és a fiúk külön csoportokban összefogódzva ketten-hárman járnak fel s alá. Legalább háromszor kell így menni a piactér teljes hosszában, s csak utána lehet a fiúknak választani a lányok közül, hogy valamelyikkel kettesben is sétálhassanak. Senki sem tűnik el egy félreeső zugban, s a legtermészetesebb módon – beszélgetés közben – igazodnak össze a léptek, a párok. Egyetlen felnőtt sincs jelen, mégis évszázad óta működik ott a párválasztásnak ez a módja. Maguk a fiatalok garantálják ezt!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024