Élő Isten

Jer 10,1–10

A bemutatkozás ott a Sínai-hegynél folytatódik. Isten elmondja Mózesnek, s népének, hogy Ő az egyetlen Isten, aki ÉL, aki VAN. Az eredeti héber nyelvben a „Jahve” név a létigéből vezethető le, s annak ragozott formáját mondja itt Isten magáról: EHJE = VAGYOK. (Nem mond konkrét nevet, mert azzal is megkötné magát!)

Ő az egyedül létező Isten, a többi: emberi kitaláció. Vagy ahogy Jeremiás nagyon szemléletesen mondja: „madárijesztő”. Az ember gyártmányolta magának, mert nem találta az igazit. Félelmében formálgatta, s másokat is csak ijesztgetni tud vele.

Az Isten él és szeret minket. Elűzi félelmeinket, mert éppen nem ijesztgetni akar. Minden mondatát azért mondja, hogy megismertesse velünk azt a rendet, amiben életlehetőségünk van. Testünket „beprogramozta”, lelkünket megszólítja. Él az Isten, és életet formál. Minden munkája azért van, hogy ezt megérthessük, s ebben örvendezhessünk.

Amíg nem vagyunk Benne, addig nem élünk, csak vegetálunk. Amíg Ő nem él bennünk igéje által, addig csak sejtéseink és hiányaink vannak. Addig az életünk csak elmúlik, mint minden ebben a világban. De az ember élete arra adatott, hogy „beteljen”, hogy betöltse rendeltetését.

Van már élő Istened, sejted már kicsoda Ő, vagy csak „madárijesztőid” vannak?

Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024