Egyedül Úr!

5Móz 6,4–5

Az Ószövetség hitvallása így hangzik: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” Ez az úgynevezett nagy ima, a „Smá Jiszróel” (héberül így kezdődik), mely József Attila egy versének a címe is. A költő, noha nem kapcsolódott a zsidó valláshoz, mégis meglátta, hogy ez a mondat több, mint egy idézet a Bibliából. S valóban, a zsidóknak mindmáig legfontosabb üzenete van ebbe az imádságba rejtve, ezt tanulják meg először, s ajkukon e szavakkal halnak meg. Esténként elmondják a gyermekek az ágyban, eltakarva szemüket, kifejezve ezzel, hogy mély alázattal ejtik ki Isten (az Úr) nevét.

Vajon amikor az Úrról, szeretetünk „tárgyáról” beszél a parancsolat, nekünk is Urunk-e? Istent láthatjuk bölcs Teremtőnek, láthatjuk életünk Gondviselőjének, a világmindenség Kormányzójának, örökkévaló Királyunknak, de vajon tartjuk-e Őt Urunknak? Hiszen Ő Úr. „Az Úr Istent magasztalom” – valljuk több dicséretben is. (273)

Isten Úr-e életedben, s Ura-e életednek? Ne hamarkodd el a választ, hiszen ez fontos kérdés! Ha Ő Úr, akkor én csak szolga, alattvaló lehetek. De szolga csak akkor lehetek, ha már engedtem, hogy az Úr szolgáljon nekem.

Én is világot hódítani jöttem

s magamat meg nem hódíthatom,

csak ostromolhatom nehéz kövekkel,

vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;

ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten,

s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Weöres Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024