Dágon leborul a frigyláda előtt

1Sám 4,3–11

Izráel felvonult a filiszteusok ellen, s tulajdonképpen „kilopta” a frigyládát a szent sátorból. Azért „lopta”, mert senki sem mondta nekik, hogy elvihetik, hogy az Úr velük van. A „lopott” frigyláda azonban „nem működött”, mert megverték őket, sőt még a szent szövetségi ládát is elrabolták tőlük!

A filiszteusok között azonban mégis „működésbe lép” a láda. Amikor beviszik Dágon templomába, a szobor „meghajlik előtte”, s mikor visszaállítják, másnap már el is törik (1Sám 5,1–5) – jelezve, hogy „neki úgy kell maradni”, mert itt nálánál nagyobb hatalom van jelen…

Isten a frigyládát trónjának nevezte, de ez nem jelenti azt, hogy varázseszköz, amit arra használunk, amire akarunk. Mert nem a frigyláda „cselekszik”, hanem az ÉLŐ ISTEN!

Mind így járunk, ha azt hisszük, hogy egy rövidke kis imával, valami kis kabalával, egy felajánlott, rég halogatott templombamenéssel majd megoldjuk az ügyeket. Persze ilyenkor még meg is sértődünk, hogy „hát Istennek ez sem elég?” Nem elég, mert nem mi vagyunk az urak, és nem Ő a szolga. Ő mindent akar – teljes szívet, teljes lelket…

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség,

Szentháromságban ki vagy egy Istenség.

Csak téged illet minden tisztesség,

Mert téged ural az egész föld s ég.

Ráday Pál

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024