Csináltass koronát!

Zak 6,9–7.14

Pap-király kerül trónra Jósua személyében. Uralkodását elismerik még a távolmaradottak is, ők küldik számára a korona aranyát. Milyen csoda, hogy a semmiből, a szétszóródott kövekből, a rablott kincsekből mégis megépült, s megszépült a régi templom.

A korona azonban nem lehet Jósua fején. Be kell tennie az Úr templomába. Nem ő a király tehát, hanem Isten fenntartja magának az uralkodás jogát. Ő az, aki rendelkezik népével, szokásaival, böjtjével. Az Ő joga ítélkezni, s kegyelmezni. Nem könnyű úgy kormányozni, hogy az embernek nincs saját joga, csak megbízottként cselekszik. Isten mégis minden esetben ezt kívánta szolgáitól, a királyoktól.

Oly jólesik dicsekedni valamivel, amit elértünk, s oly nehéz megvallani, amikor mások segítettek hozzá. Kimondani pedig, hogy mindez Isten kegyelméből történt, csak álkegyességből szoktuk. Pedig a mi sikereinkért is Őt illeti a hála. A mi koronánk is oda kell, hogy kerüljön a templomba, az Úr elé. Átadjuk Neki a dicsőséget?

Szeressük ma úgy a másikat, hogy nem uralkodunk rajta, tegyünk jót vele minden elvárás nélkül, titokban!

Egyáltalán nem biztos, hogy a szeretet cselekedeteit látszólag buzgó igyekezettel gyakorlók között mindenki teljes oda­adottsággal áldozza fel magát. Mert a jóság gyökerei épp úgy eredhetnek menekülésből, gőgből, önigazolásból, mint Krisztus iránti alázatból…

Simon András

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024