Csak vasárnap?

Kol 2,16–17

Sokan kérdezik tőlem, mi van azokkal, akiknek vasárnap dolgozniuk kell, például ügyeletben vannak? Nekik nem lehet vasárnapjuk? Úgy gondolom, ez nem esetenként igaz, vagy nem igaz, hanem arról van szó, hogy az illető beáll-e arra, hogy legyen a héten egy napja, amit megszentel. Nem véletlen, hogy ez éppen a vasárnap.

De ne misztifikáljuk a napot! Lehet valakinek a szerda is vasárnappá testi és lelki értelemben egyaránt. Gyakorlati probléma már sokkal több adódik, például nem tud elmenni istentiszteletre. Nem tudja családjával együtt ünnepelni. Pihenni lehet, de attól nem lesz az a nap vasárnappá.

Próbáltak egyes országokban más munkaritmust (12+2 nap) is kipróbálni, de nem ment, az emberek kifáradtak. Sokkal jobb megoldás, ha azt a bizonyos napomat úgy élem meg, mint vasárnapot. Sok minden nem lesz olyan, mint egy „rendes vasárnapon”, de még a munkánkat is oda lehet szánni okos istentiszteletként. Így nem érezzük elveszett napnak a munkával töltött időt, különösen, ha másokért vállaltunk szolgálatot. Az igazi pihenéshez azonban hozzátartozik szeretteink jelenléte is.

Törekedjünk közösen ünnepelni a vasárnapot!

Nem kötöm magam azonban a hetes számhoz annyira, hogy az egyházat annak megtartására kötelezzem. Még azokat az egyházakat sem ítélem el, amelyek más ünnepélyes napokat választanak összejöveteleik tartására, feltéve, hogy a babonaságot elkerülik.

Kálvin János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024