Napi áhítat Archívum - Oldal 18 a 31-ből

Csak vasárnap?

Kol 2,16–17

Sokan kérdezik tőlem, mi van azokkal, akiknek vasárnap dolgozniuk kell, például ügyeletben vannak? Nekik nem lehet vasárnapjuk? Úgy gondolom, ez nem esetenként igaz, vagy nem igaz, hanem arról van szó, hogy az illető beáll-e arra, hogy legyen a héten egy napja, amit megszentel. Nem véletlen, hogy ez éppen a vasárnap.

De ne misztifikáljuk a napot! Lehet valakinek a szerda is vasárnappá testi és lelki értelemben egyaránt. Gyakorlati probléma már sokkal több adódik, például nem tud elmenni istentiszteletre. Nem tudja családjával együtt ünnepelni. Pihenni lehet, de attól nem lesz az a nap vasárnappá.

Próbáltak egyes országokban más munkaritmust (12+2 nap) is kipróbálni, de nem ment, az emberek kifáradtak. Sokkal jobb megoldás, ha azt a bizonyos napomat úgy élem meg, mint vasárnapot. Sok minden nem lesz olyan, mint egy „rendes vasárnapon”, de még a munkánkat is oda lehet szánni okos istentiszteletként. Így nem érezzük elveszett napnak a munkával töltött időt, különösen, ha másokért vállaltunk szolgálatot. Az igazi pihenéshez azonban hozzátartozik szeretteink jelenléte is.

Törekedjünk közösen ünnepelni a vasárnapot!

Nem kötöm magam azonban a hetes számhoz annyira, hogy az egyházat annak megtartására kötelezzem. Még azokat az egyházakat sem ítélem el, amelyek más ünnepélyes napokat választanak összejöveteleik tartására, feltéve, hogy a babonaságot elkerülik.

Kálvin János

2024-05-16

Indulás az érettségire

Napi áhítat

Péld 1,7

Ha érettségizni indulsz a napokban, azért olvasd el az alábbi verset! Júniusban a szóbeli előtt azután lapozz majd vissza! Ha nem érettségizel éppen, értelmezd át saját helyzetedre (pl. vizsgaidőszak, dolgozat-, zárthelyi-írás)!

Uram, ki vagyok merülve.

Kár is elmennem, hiszen meg fogok bukni, pedig agyontanultam magam.

Bár az elején még túl könnyen vettem az egészet.

Nagyon félek.

Meg sem fogok tudni szólalni.

Remeg a kezem, a gyomrom, a hangom.

Egész valómban reszketek.

Éppen ezért is rád bízom magam, Uram, bölcsesség Istene.

Eddig is megsegítettél, ha nagy bajba kerültem.

Nem azt kérem, hogy olyan csodát tégy, amilyet

nem érdemlek meg,

hanem csak azt, hogy amit tudok,

azt képes legyek higgadtan elmondani,

hogy amit megtanultam, abba ne süljek bele.

Könyörgöm, legyenek a vizsgáztatók igazságosak.

Az érettségin ne csak énrám legyen gondod,

hanem osztálytársaimra is.

Uram, bölcsesség Istene: rád bízom magam.

Fabiny Tamás

2024-05-15

Az alkalmas idő

Napi áhítat

Ef 5,15–17

„Sietek.

Nem érek rá leckét írni,

kivinni a szemetet,

kitakarítani.

Be kell majszolnom az egész világot,

mint egy paradicsomot,

mielőtt megöregszem,

mielőtt meghalok.”

Ugye ismerős szavak? Nem is lenne velük semmi gond, ha ez a vers nem a svéd gyermekversek között lenne. Hiszen felsóhajthatunk: Hát már a gyermekek is! Hát nemcsak a fiatalok, a középkorúak, az idősek panaszkodnak, hogy nincs idejük, már a gyermekek is? Milyen világ ez?

Ha ifjúsági órán előkerül ez a téma, mindig nagy vita támad róla. Úgy tűnik, az idő fogságában élünk, ami őröl minket a fogai között. Szorítanak határidők, rohanunk a munkahelyre, haza, intézkedünk, telefonálunk, s minden hét ugyanabban a hajtásban telik el.

Vajon azt csináljuk, amit valóban kell? Mindent tennünk kell, amiben most benne vagyunk? Mindent elvállalunk, hogy aztán majd a lelkiismeretünk vádoljon minket elhalasztott dolgainkért? Tényleg majszolunk?

Mi a mi „mindenféle munkánk?”

Egy alkalommal Luther azt mondta:

„Ma sok dolgom van, még többet kell imádkoznom.”

2024-05-14

A többi hat nap

Napi áhítat

1Thessz 4,9–12

A szombatra nézve fontos kiemelnünk, hogy a parancsolat nemcsak a szombat napjáról rendelkezik, hanem a többi hatról is. Hiszen ne felejtsük ki, a parancsolatban benne van az is, hogy „Hat napon át dolgozz…” Abban a világban, ahol a munkanélküliség általános probléma, ez nem kis parancs. De benne van az is: annak lesz ajándék, jutalom és nyugalom a vasárnap, aki becsületesen dolgozik. S elméletben szépen megszerkesztett lehet egy hét, melyből öt napot a munkámnak (munkahely) szentelhetek, egy napot családomra, házamra, kertemre, egy nap pedig lehet az Úré, teljesen az övé, egyedül és családom közösségében egyaránt.

Miért nem valósul meg ez ma mégsem?

Valahogy a közfelfogásból az derül ki, hogy az jár jól, aki nem becsületesen dolgozik. Aki sumákol, az szerez; az jut előbbre, aki feketézik, aki nem vallja be az adót, aki csal. A becsületes munkának mintha manapság hiánya lenne. Régen elég volt egy kézfogás, s megszületett a megegyezés a munkára, bérre; ma hány szerződés, aláírás, pecsét kell, s még így sem működik megbízhatóan minden. „Szokjunk hozzá” fiatal korban, hogy becsületesen dolgozunk. Ennek két összetevője van.

Egyik, hogy ne csaljunk, s ne akarjunk senkit átverni pl. puskázással sem. Azzal becsapjuk a tanárt, magunkat és Istent. Csak amit tudunk, azt adjuk tovább.

Másik, hogy ne idegenkedjünk a munkától. Legyünk mi az elsők az osztályban, csoportban, ifiben, akik megfogjuk a munka nehezebbik végét. Vonzani fog a kedvvel végzett munka másokat is.

„Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.” (2Thessz 3,10–13)

2024-05-13

„A templomba mégyünk”

Napi áhítat

2Krón 34,29–33

Az istentisztelet látogatása fontos kérdés. Nekünk protestánsoknak különösen is a prédikáció a lényeges, ami nálunk a középpontban van. Templomainkban a szószék központi helye is jelzi ezt az elvet. De az istentisztelet nemcsak prédikációból áll, hanem szerves része az éneklés, imádság, adakozás is. Leginkább az dönti el, milyen szívvel távozunk az istentiszteletről, hogy hogyan megyünk oda. Imádságos szívvel, várva, hogy mit kapok, vagy kritikával, elhúzódással, netán egyfajta megszokással?

A megszentelés azt is jelenti, hogy vágyom abba a közösségbe, amit nekem Isten népének gyülekezete jelent. Nemcsak egyénileg jó olvasni az igét, hanem jó együtt is hallgatni. Az Ószövetség számos könyvében olvasunk arról, hogy egyes részeket vagy egész könyveket is felolvastak a nép előtt. Amikor Jósiás király uralkodása alatt helyreállítják az istentiszteleti kultuszt, fontos helyet kap benne a Törvény felolvasása. Jósiás eltávolít minden bálványt és idegen istent, s a templomban együtt hallgatják Isten igéjét. Ezzel áll helyre a rend.

A mi istentiszteleteinken is ez a közösségi élmény domborodik ki. Nemcsak egymásnak örülhetünk, hanem annak is, hogy az ige mindnyájunknak üzenetté lehet… Éppen ezért fontos mindenben részt venni: az éneklésekben, az imádságban, az adakozásban, a Miatyánk elmondásában, az áldásban. Konfirmációra készülve a diákokkal végigolvastuk hangosan a Lukács evangéliumát. Nagy élményt jelentett együtt hallgatni az evangéliumot.

Örvend mi szívünk,

Mikor ezt halljuk:

A templomba mégyünk,

Hol Úristennek

Szent Igéjét halljuk.

Szegedi Gergely

2024-05-12

Tanulmányozd az igét!

Napi áhítat

2Krón 34,14–28

És még hogyan szentelhetjük meg a szombatot?

Isten igéjének tanulmányozásával, amint a zsidók is tették e napon: „… a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak” (ApCsel 13,27). Az első keresztyének mindennapos hitgyakorlatához hozzátartozott az ige tanulmányozása.

Nagy öröm volt, amikor Jósiás király idejében megtalálták a Törvénykönyvet. A király hatalmas reformot hajtott végre, melynek fontos része volt, hogy helyreállították az istentiszteletet is. Jósiás megújította az Istennel kötött szövetséget, s személyesen is érintette őt az ige üzenete (21. vers).

Jézus is többször tanított szombaton zsinagógában, ahol felolvastak (Lk 4,14–20).

Fontos akár egyénileg, akár kis családi közösségben olvasni a Bibliát. Sokan a szülők nemzedékéből soha nem csináltak ilyet, ezért lehet, hogy családodban rajtad a sor, hogy elkezdd, felajánld egy étkezés előtt az ige hallgatásának lehetőségét… Hiszen a hit „hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17) A zsidó családokban szombatonként nem beszélnek hétköznapi dolgokról, gondokról, terhekről. Azt máskor, most ünnep van!

Milyen sokat beszélünk fölösleges, múlandó dolgokról, s milyen keveset értékesekről, maradandóakról. Rossz, ha egy családban csak a problémák, elintézendő ügyek vannak terítéken. Ebben is legyünk kezdeményezők: vessük fel a játék, a beszélgetés, a kirándulás lehetőségét tévézés helyett.

Az ünnep nem a napi felelősségből az ünnep felelőtlenségébe való menekülés. Nem kikapcsolódás az egészből, inkább bekapcsolódás az egészbe. Az ünnep az élet teljességébe való visszatalálás lehetősége.

2024-05-11

Áldozzál az Istennek hálaadással!

Napi áhítat

Zsolt 50,23

Mit kell hát tennünk az ünnepen?

Mindenekelőtt áldozatbemutatást ajánl Aquinói Tamás. Ami mai nyelven az istentisztelet egy másik formáját jelenti, melyet sokan az „élet istentiszteletének” neveznek. Sőt még annál is többet, hiszen nemcsak templomban ülve lehet „áldozni” Istennek, hanem másképpen is. Ez önmagunk odaszentelése az Úrnak. „Úrnak szolgái mindnyájan, áldjátok az Urat vígan” (134. Zsoltár).

Az Ószövetségben tökéletes áldozattal mentek Isten elé, nem lehetett hibásat, sántát vinni (3Móz 5,14–19). Szombaton két áldozat járt a 4Móz 28,9–10 szerint. A helyettes áldozattal azt fejezték ki, hogy a megérdemelt büntetésért nem az elkövetőnek kell szenvedni, hanem helyette az áldozati állat szenved, vérével „teszi jóvá” a tettet. Az áldozatot a papok végezték, s azért lehet Jézus Krisztus is a mi legfőbb főpapunk, mert az áldozatot magán hajtotta végre. Ennek lényege marad meg ma is, amikor azt mondjuk: „magamat élő áldozatul neki adom.”

A vasárnap lényege is ez: Istennek szentelem a napomat, s magam. Nem másra áldozom az időmet, hanem Őrá!

Kell az ünnep, amit nem lehet kitalálni, csak kapni lehet. Nem elég az ünnephez az ajándékozó Isten, mi is kellünk hozzá, a mi elfogadásunk, hogy az ajándékozás valóban megtörténjen.

2024-05-10

Szombati szabályok

Napi áhítat

3Móz 23,3

Kövessük most a nagy keresztyén gondolkodó, Aquinói Tamás vélekedését, hogyan értelmezte ő a szombatnapi parancsot.

„Mit kell kerülnünk? Mit kell tennünk?” – foglalja össze a filozófus a lényeget két kérdésben, s három dolgot említ:

Elsőként a testi munkát kerüljük. Hányan használják ki a vasárnapot arra, hogy még valami plusz munkát elvégezzenek. Kecskeméten nagy piac van vasárnap reggel, sokan inkább odamennek, mint templomba. Ebből is lett a szavunk vásárnap – vasárnap. Pedig „Házatokból se vigyetek ki terhet szombaton és ne végezzetek semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot.”

Másodikként a bűnt kell kerülnünk. A teher, amiről az ige is szól, nemcsak fizikai terheket jelent. A „lélek terhe”, a „rossz súly” a bűn, ami tönkreteheti egy napunkat, sőt még családunkét is. A bűnt letenni, rendezni dolgainkat, kapcsolatunkat az Úrral – erre alkalmas a vasárnap. Sokan töltik mégis munkával, s nem pihennek. Bizonyára nem véletlen, hogy olyan sok ötven év körüli férfi hal meg túlhajszoltság vagy infarktus következtében.

A harmadik kerülnivaló pedig a tétlenség. Nem elnyújtózást és semmittevést jelent az ünnepnap, hanem megszentelést. Ha az egyiket hangsúlyozzuk, említsük a másikat is! A görög elnyomók elleni Makkabeus szabadságharcban az ellenségtől súlyos vereséget szenvedtek a zsidók, mert nem vették fel a harcot szombaton, tétlenek maradtak. Ezért írja később az egyik apokrif (a kánonba be nem került könyv):

„Az ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot.” (1Makkabeusok 2,41)

2024-05-09

Isten népének szombatja

Napi áhítat

Zsid 4,1–11

A Zsidókhoz írt levél idézete is abból indul ki, hogy Isten megpihent a maga munkája után. De sajátos módon kiszélesíti a szombatot, s kozmikus távlatba helyezi. Azt mondja ki, hogy a nyugalom nemcsak fáradalmaink valamiféle fizikai kipihenését jelenti, hanem annak ígéretét is, hogy Isten egyszer a Vele való örök nyugalmat biztosítja. Az örök életet örök nyugalomnak is hívjuk tehát. Ami Nála van.

A pusztai vándorlást veszi a levél példának, hogy némelyek nem mentek be engedetlenségük miatt az ígéret földjére. Viszont van egy ígéretünk nekünk is, mégpedig az, hogy Isten nyugalmának részese lehetünk. Sőt Izráel szombatjára is azt mondja, hogy az igazi szombat még csak ezután vár Isten népére. Ami Józsuénál ideiglenes haza lehetett, az Istennél az örök és maradandó nyugalom helye lesz.

Éppen ezért, amit mi élünk, az kegyelmi idő. Hiszen most még be lehet menni Isten nyugalmába. Ez ahhoz az érzéshez hasonlít, mikor egy fárasztó tanév után vágyunk már a szabadságra, a nyárra. Most még van rá lehetőség, most még „igyekezhetünk”! Amire biztat is bennünket az ige!

Merjünk hát odamenni Istenhez ma is, és akarjunk bemenni az Ő nyugalmába!

„Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.” (Zsid 4,11)

2024-05-08

Isten „megpihent

Napi áhítat

1Móz 2,1–3

Sok teológus törte már a fejét azon a kérdésen, vajon mit is jelent a teremtés történetében, hogy Isten megpihent? Talán szüksége volt Istennek a pihenésre? Szüksége volt a megnyugvásra? Vagy már ez is értünk van? Isten látta, hogy nekünk milyen égető szükségünk lesz a munka utáni megpihenésre, s ezt fejezte ki már a világ kezdetekor? Hiszen a szó maga (sabbat – szombat) pihenést jelent.

Tehát ez csak egy szép kép arra nézve, hogy mit is jelent a hatnapos munkás időszak után a megnyugvás, a pihenés? Az élet egyszerű és váltakozó ritmusát mutatta meg Isten nekünk? Vagy már itt, a teremtéskor megmutatta, hogy valami csak az övé? Hogy valamire igényt tart? Hogy az ember nem rendelkezhet felelőtlenül a saját élete felett, mert össze van kötve a Teremtővel?

Vagy egyszerűen csak azt jelenti, hogy a szombatot be kell tartani! És nem kell semmit hozzátenni. Mindenképpen „megéri” betartani, mert a választ – a nyugalom – önmagában hordja!

Egy rabbihoz beállított egy kereskedő azzal a panasszal, hogy nem megy az üzlet. A rabbi rájött, hogy hitsorsosa szombaton is nyitva tartja üzletét. A következő javaslattal állt elő: „Ha beleegyezel, hogy betársuljak az üzletbe 15%-al, de anélkül, hogy ténylegesen be is tegyem a pénzt, megígérem neked, hogy biztosítva lesz tisztességes megélhetésed.” A kereskedő belement, aláírták a szerződést. A rabbi így szólt: „Most, hogy az üzlet kb. egyhetede az én tulajdonommá vált, vagyis a hét napjaiból egy – én a szombatot választom ki magamnak. A szombati haszon ezentúl az enyém lesz, a hét többi napjának a haszna pedig a tiéd. S mivel a szombat az enyém, úgy határoztam, hogy szombaton – az én napomon – az üzlet zárva lesz.” A társ betartotta a feltételeket, szombaton zárva volt az üzlet, megélhetése mégis bőven biztosítva volt.

2024-05-07