269. Jézus Betániában

,

Üzenet – Téma:

* Életünkben a legfontosabb: hallgatni Jézus beszédére.

Előzmények:

Egy törvénytudó megkérdezte Jézust, mit tegyen, hogy elnyerje az örök életet. A törvénytudó második kérdésére: „De ki a felebarátom?”, Jézus az irgalmas samaritánus példázatával válaszolt.

Bevezetés:

Körülbelül háromnegyed órányira Jeruzsálemtől, keletre, az Olajfák hegyének lábánál (Mk 11,1) feküdt Betánia*. A Jeruzsálemből Jerikóba vezető út, melyről az irgalmas samaritánus példázatában szó van, ezen vezetett keresztül. Jeruzsálemből az ember először a Kidrón-völgybe jutott, és át kellett kelnie a Kidrón-patakon.

Betániában lakott két nővér, Márta és Mária testvérükkel, Lázárral. Ezt a Jn 11-ből tudjuk, ahol Lázár feltámasztásáról van szó (lásd 284. lecke). Ott olvassuk azt is, hogy Jézus szerette őket (5.v).

A családban Márta a legfontosabb személy (lásd Lk 10,38: „a házába fogadta”).

Történet:

Az Úr Jézus elindult Jeruzsálemből, ahol a törvénytudónak elmondta az irgalmas samaritánus példázatát – és betért Betániába. Ott lakott egy Márta nevű asszony. Házába fogadta Jézust (és a tanítványokat?).

Mártának volt egy nővére, Mária (és egy fivére, Lázár, akiről itt nem történik említés). Mária leült Jézus lábához, hogy hallgassa a beszédét.

Mártát teljesen lefoglalta a vendégek kiszolgálása. Szemrehányóan szólt Jézushoz: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!”

Jézus így felelt: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre (a Károli fordítás szerint: ‘egy a szükséges dolog’), Mária a jó részt (Károli: ‘jobb részt’) választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”

Néhány gondolat a történethez:

Az Úr Jézus földi életében olyan szegény volt, hogy szüksége volt barátai támogatására (lásd Mt 8,20).

„Márta a házába fogadta.” Ebből arra következtethetünk, hogy ez az első alkalom, amikor Jézus betért Márta házába. Más bibliai helyek alapján tudjuk, hogy Jézus gyakran volt a két nővér és Lázár vendége. Lásd a Jegyzetben: „Betánia”!

Kétfajta hívővel ismerkedünk meg itt: a foglalatos, szolgáló Mártával, és a csendes, tanulni vágyó Máriával. Mindkettőjüket szívébe zárja az Úr Jézus.

Mária leült a Mester lábához. Ezt Pálról is olvassuk, aki „Gamáliel lábainál” kapott nevelést (lásd ApCsel 22,3).

Az eset arra mutat, hogy Jézus a megérkezése után azonnal leült, hogy tanítsa az ott levőket.

Mártát bosszantotta, hogy Mária nyugodtan ült Jézus lábánál, miközben arról kellett volna gondoskodnia, hogy az étel az asztalra kerüljön. Mártát értjük meg, vagy inkább Máriát?

Márta az Úr segítségét kérte, hogy utasítsa rendre Máriát. Ezt látjuk többször a mindennapi életben is: „Mit szól/szólsz hozzá? Tégy valamit!” Ilyenkor döntőbírónak kérünk meg valakit.

Márta méltatlankodva kérdezte Jézustól, mért nem törődik azzal, hogy egyedül neki kell mindenről gondoskodnia? Rengeteg a dolga, törődjék hát vele a Mester!

Márta bírálata testvéréről irigységből is eredhetett. Azok a hívők, akik állandóan szolgálatban állnak, néha irigykednek azokra, akik csendesen élik hitüket „Jézus lábánál”.

Bár az Úr Jézus vendég, mégis figyelmeztette Mártát. Nyíltan tette; elvégre Márta is mindenki előtt bírálta Máriát.

Ahelyett, hogy pártját fogta volna, Márta figyelmeztetést kapott Jézustól! Túl sokat aggódik és nyugtalankodik a mulandó (az eledel és hasonlók) miatt. Az, hogy az Úr kétszer említi a nevét, megrovást jelent. (Gondoljunk az ApCsel 9,4-re: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”) De nyugodtan elfogadhatjuk, hogy Jézus szeretetteljesen említi Márta nevét. A szeretetteljes intés nem sért olyan könnyen. (Lásd az ApCsel 8,21 és Kol 1,9–14-et is!)

Úgy tűnik, mintha Jézus szemére hányta volna Mártának, hogy gondoskodásával és szolgálatával kegyeibe szeretne férkőzni. Így látjuk emberi oldalról. Ám nagyon rossz lenne, ha Márta azt gondolná, hogy ezáltal nyerheti el az örök életet. Erre azonban semmi bizonyítékunk nincs. Inkább arról van szó, hogy Jézus gyöngéden arra figyelmeztette, a lelki élettel törődjék, tőle merítsen erőt a szolgálathoz is.

Jézus Mártát megdorgálta, Máriát viszont megdicsérte. Ő a jó részt választotta. Minek a részét? A Krisztussal való életét, az odaszánásét! Mária választása bölcs: Jobb az Ő szájából örök élet beszédét elfogadni, mint megpróbálni földi eszközökkel szolgálni Őt!

Amit Mária választott, azt nem vehetik el tőle, mindörökké megmarad (Róm 8,35 és 39: Senki nem választhat el minket Krisztus szeretetétől.)

Jegyzet:

Betánia – „Szegénységháza” vagy „datolyaház”. Jézus gyakran megfordult ebben a faluban (lásd Mt 21,17; Mk 11,1; Lk 19,29; Jn 12,1), ahol egy napi jeruzsálemi tartózkodás után tanítványaival az éjszakát töltötte (lásd Mk 11,11–12) Mártánál, Máriánál és Lázárnál, akikkel jó kapcsolatban volt (lásd Jn 11,1 kk). Jézus mennybemenetele a Mt 26,6 és a Lk 24,50 szerint Betánia közelében történt.
Betánia közvetlen közelében volt Betfagé falucska („Éretlen füge helye”), ahogy azt a Mt 21,1; Mk 11,1 és Lk 19,29-ben olvassuk.

Énekek:

Református énekeskönyv: 86:6; 154; 172; 231:3; 512:1.3.5
Jertek, énekeljünk: 171; 177:1; 182; 185; 186
Harangszó: 42; 43
Dicsérjétek az Urat!: 3:1; 29:2; 71; 73:1; 74:1
Erőm és énekem az Úr: 56:1; 83; 110; 126:1; 135:1–2

Megjegyzések:

Kevésre van szükség, valójában csak egyre – Ebből a történetből emeljük ki, hogy életünkben a legfontosabb: leülni Jézus lábához, vagyis tőle tanulni. Gondoljunk itt Jézus szavaira: „Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt 11,29)

Hallgatni Jézus beszédét – Az Úr Jézus lábánál ülni korunkban azt jelenti, hogy figyelmesen olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát, míg szívünkből föl nem fakad az imádság, hogy Isten szóljon hozzánk, és tanítson minket igéjével. Ha nem fordítunk időt a bibliatanulmányozásra, azt vetjük meg, ami a legszükségesebb.
Jézus lábainál tanulhatunk önismeretet, ismerhetjük meg, ki az Úr, és mit tett értünk. Ott bevallhatjuk, kik vagyunk valójában, szava pedig megváltoztat minket.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Hogyan segíthet a helyes önismeret kialakításában Isten igéje, Krisztus beszéde? Hol van a helye személyes értékrendünkben a hitnek? (***)
  • Hogyan fogadjuk vendégeinket? Mi a fontosabb: hogy jót és sokat egyenek-igyanak, vagy odafigyeljünk rájuk, meghallgassuk őket? A helyes vendéglátás „szabályai”. Szituációs játékok különböző helyzetekre. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Vizuális kultúra (Rajz)

  • Írásbeli jellemzés a bibliai történet szereplőihez kapcsolódva. A szavak és tettek szerepe a jellemzésben. (***)
  • Jellemzés rajzzal, a fogalmazáshoz készített illusztráción keresztül. (***)

Vázlat:

Betánia
Márta és Mária (Lázár)

Mária – Jézus lábánál ül
Márta – földi dolgokkal van elfoglalva

„Kevésre van szükség, valójában csak egyre.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/269. Jézus Betániában – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 113.03 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

 

268. Az irgalmas samaritánus

,

Üzenet – Téma:

* Mi is felebarát vagyunk mások számára. Te kinek tudsz segíteni?

Előzmények:

Az Úr Jézus elmondta és megmagyarázta a jó pásztorról szóló példázatot. A sokaság értetlen­kedett miatta.

Történet:

Egy törvénytudó ment Jézushoz azzal a szándékkal, hogy zavarba hozza a názáreti rabbit. „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ugyanezt kérdezte a gazdag ifjú is (lásd többek közt Mt 19,16–30; 282. lecke), de ő őszintén gondolta. A törvénytudó viszont próbára akarta tenni Jézust: Vajon neki is az a véleménye, hogy az embernek a törvény szerint kell élni?

Jézus a kérdésre viszontkérdéssel válaszolt: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?”

A törvénytudó habozás nélkül így felelt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”

„Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz” – hangzott Jézus szava.

A törvénytudó azonban igazolni akarta magát. Ezért megkérdezte: „De ki a felebarátom?” Így akarta Jézustól meghallani, hogy nem szükséges mindenkit egyformán szeretni.

Jézus egy példázatot mondott neki, válaszul a feltett kérdésre. Ezzel a törvény össze­foglalásának* csak a második részéről szólt.

A példázat:

„Egy ember ment le* Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.

Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte.

Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.

Egy úton levő samaritánus* pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt*, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.”

Az Úr Jézus most megkérdezte a törvénytudótól: „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?”

A törvénytudó így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.”

Jézus azt mondta: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

A törvénytudó kérdése az volt, ki az ő felebarátja. Jézus azonban ezzel a példázattal arra tanítja őt, hogy aki irgalmasságot tanúsít, az a felebarátja a segítségre szorulónak.

A kérdés tehát fordított: Kinek lehetek én a felebarátja?

A törvénytudó nem tudta azt mondani, hogy a samaritánus a felebarát. Mint zsidó, nem szívesen nevezett annak egy samaritánust. Hiszen őket a zsidók gyűlölték és megvetették. Ezért a burkolt válasz: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Ezzel nyíltan kimondta, hogy nem mindenkit tart felebarátjának, és ő sem felebarátja mindenkinek. Úgy vélte, hogy szabadon választhat felebarátot.

Jegyzetek:

A törvény összefoglalása – Jézus ezt az összefoglalást hasonló szavakkal mondta el a „nagy parancsolat”-ban (Mt 22,37–39. Abban mondja, hogy a nagy parancsolat második része („Szeresd felebarátodat, mint magadat”), hasonló az elsőhöz („Szeresd az Urat, a te Istenedet”). Aki az elsőt nem tartja meg, azaz nem szereti Istent, a másodikat sem fogja tudni megtartani. És aki a másodikat nem tudja megtartani, annak az első megtartása sem fog sikerülni, s így nem nyerheti el az örök életet. Ezúttal Jézus csak a második parancsolattal foglalkozott.

Ment le – Jeruzsálem körülbelül 790 méter magasan van a tengerszint felett, míg Jerikó egy kicsit északra a Holt-tengertől a Jordánvölgy mélyén feküdt, a tengerszint alatt. A két város közti távolság 27 km.

Samaritánus – A samaritánusok vagy samáriaiak a zsidókkal szomszédos nép voltak. Palesztina közepén laktak, főleg Sikem és Samária városa környékén. Keverék nép volt, Babilonból és máshonnan telepítették őket ide (lásd 2Kir 17,24.29; Ezsd 4,10). A zsidók Babilonból való visszatérésük után bősz ellenségei voltak Isten népének, és megpróbálták megakadályozni Jeruzsálem újjáépítését (lásd Ezsd 4, Neh 4; 199. lecke). Később bősz ellenségei voltak a keresztyéneknek is. Ó-Sikemben még lakik maradéka ennek a népnek. Ünnepeik ugyanazok, mint a zsidóké, és a páskaünnepet a Garizim hegyén még úgy ünneplik, ahogy Mózes törvényei azt előírják.

Dénár – A mai pénzértékek állandó változása miatt nem tudjuk pontosan meghatározni az értékét.

Énekek:

Református énekeskönyv: 133; 204:5; 211:2; 395:2; 472:1–2
Jertek, énekeljünk: 113:1.3; 166:3; 239
Harangszó: 27; 38
Dicsérjétek az Urat!: 82; 150; 151:4
Erőm és énekem az Úr: 29; 34; 67:2; 129

Megjegyzés:

Mi is felebarát vagyunk– Azt szoktuk gondolni, hogy az a felebarát, aki segítségünkre szorul. Ez természetesen igaz, de az Úr Jézus ebben a példázatban arra tanít bennünket, hogy mi is felebarátja vagyunk mindenkinek, közel és távol élőknek egyaránt. Tehát azt is mondhatjuk: felebarátja vagyunk minden embernek. Ami azt jelenti, hogy nem mi választhatjuk meg felebarátainkat, nem mondhatjuk: ez az ember nem tetszik nekem, tehát nem a felebarátom. A törvénytudó ezt akarta. Kérdésével pedig csupán önmagát akarta igazolni.
Talán nem jelentünk sokat másoknak, mégis felebarátjai vagyunk nekik. Segíthetünk, ha valaki utunkba kerül.
Van valami különös Jézus kérdésében: ki annak a szegény embernek a felebarátja. Mintha az tűnnék ki ebből, hogy csak annak leszünk a felebarátja, akinek valóban segítséget nyújtunk úgy, ahogy a samaritánus tette. Pedig inkább arról van szó, hogy így teljesítjük felebaráti kötelességünket.
Természetesen nem így van: mindig felebarátja vagyunk valakinek, még ha nem tudunk is neki segítséget nyújtani.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Mit jelent irgalmasnak lenni? Szánalom, segítségnyújtás, szeretet emberi kapcsolatainkban. Mai életpéldák. (* ** ***)
  • A helyes felebaráti /embertársi viszony. Mások kirekesztése, megbélyegzése, ill. elfogadása. (***)
  • Emberi szándékok és indítékok megfigyelése a bibliai példatörténeten keresztül. Beleélés mások helyzetébe, gondolkodásába, nézőpontjába. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Ének-zene

  • Bábjáték az irgalmas cselekedetről egy mai gyermektörténeten keresztül. A bábok és a gyerekek beszélgetése. (*)
  • Móra Ferenc: A szánkó c. elbeszélésének feldolgozása beszélgetéssel, dramatizálással. (**)
  • A bibliai példázat dramatizálása
    – egyszerű, de jellemző kellékekkel (*);
    – a szereplők magatartásának hangsúlyozásával (**);
    – énekelt történetmondással, mozgásjátékkal (**);
    – a szereplők gondolkodásának, indítékainak kiemelésével (***).
  • Hogyan lehet ma irgalmasan cselekedni? Mai élethelyzetek eljátszása. (** ***)
  • Elbeszélő fogalmazás írása a bibliai példázat, ill. mai párhuzama alapján, a szereplők szemszögéből. (***)

Technika

  • Falinaptár készítése a bibliai példázat rajzának felhasználásával. (**)

Vázlat:

törvénytudó
Jézus
„Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Törvény
– szeretni Istent és szeretni a felebarátot
– egyik ember nem lehet meg a másik nélkül

Jeruzsálem – Jerikó utas
rablók – megtámadják
pap – elkerüli
lévita – elkerüli
samaritánus – gondoskodik (fogadó)

„Ki a felebarát?”
„Az, aki irgalmas volt hozzá.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/268. Az irgalmas samaritánus – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 402.93 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

267. A jó pásztor

,

Üzenet – Téma:

* Jézus a jó pásztor. Ő a te pásztorod is akar lenni.
* Jó és rossz pásztorok között különbséget kell tennünk.

Előzmények:

Jézus Jeruzsálemben szombaton megnyitotta egy vakon született ember szemét, akit bizony­ságtételéért a farizeusok kiközösítettek. Jézus azon­ban beszélt vele, és az az ember hitt benne.

Bevezetés:

A farizeusok a vakon született ember meggyógyításakor bebizonyították, hogy nem jó vezetők. Maguk is vakok; hogyan tudnának akkor lelkileg másoknak utat mutatni? Nem a rájuk bízott emberek érdekét nézték, hanem csak a magukét.

A farizeusokkal folytatott rövid beszélgetés (lásd Jn 9,39–41; 266.lecke) után Jézus egy példázatot mondott a jó pásztorról.

Történet:

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába*, hanem másfelől hatol be*, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr*, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár*, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Az emberek nem értették meg ezt a példázatot. Ezért az Úr Jézus tüzetesen megmagyarázta nekik. (Megjegyzés: Mi mindig röviden magyarázunk.)

A tolvaj és rabló, aki másfelől hatol be az akolba, ebben a példázatban homlokegyenest ellentéte az igazi, a jó pásztornak, akit beenged az ajtóőr, akinek a juhok engedelmeskednek, mivel ismerik a hangját.

A farizeusok rossz pásztorai „nyájuknak”, a népnek. Nem törődnek a „juhokkal”. Valójában tolvajok és rablók, mivel lelkileg megkárosítják az embereket. Útjában állnak az igazi istentiszteletnek (vö. Mt 23,4.13).

Ezután Jézus egy másik példát mond. Az előbb a jó pásztorhoz hasonlította magát, most meg az akol ajtajához: „Bizony, bizony, mondom néktek, én vagyok a juhok ajtaja.” Csak rajta, az Üdvözítőn át mehetünk be az akolba, azaz a mennyek országába.

„Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló.” Sokan voltak az idők folyamán, akik megpróbálták megkaparintani a népet. Ők hamis messiások voltak (vö. ApCsel 5,34–37).

„De a juhok nem hallgattak rájuk.” Olyanok, akik mint Simeon és Anna (lásd Lk 2,25–40; 213. lecke) az igazi Messiást várták, nem hallgattak ezekre a hamis messiásokra, és nem követték őket.

„Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.”Az Úr Jézus a bejárat az örök életre, Isten országába. Csak általa tartatunk meg (oltalmaztatunk és ápoltatunk). Ahol Ő van, ott az ember biztonságban élhet a tolvajoktól és rablóktól. Ő vezet a legelőre is, ahol bőséges lelki táplálék található (lásd Zsolt 23; 121,8).

„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” A tolvaj lelkileg akarja hatalmába keríteni a juhokat, ellentétben Jézus Krisztussal, aki a juhokat védi és gondoskodik róluk.

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” Az Úr Jézus oda fogja adni életét az övéiért. Ezért Ő a jó pásztor (lásd Ez 34 és 37,24; Mik 2,12).

„Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.” A béres nem törődik a juhokkal. Csak egy alkalmazott, akit fizetnek a munkájáért. Nem igazi pásztor – a juhok tehát nem is ismerik –, nem szívügye a juhok sorsa. Ha veszély fenyeget – pl. a farkas –, elfut és védtelenül hagyja a juhokat. A farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres számára saját biztonsága fontosabb, mint a juhoké. Nem szereti őket. Akárcsak a nép rossz vezetői. Ők csak tisztségükkel és pozíciójukkal törődnek, nem az emberek jólétével. (Zakariás próféta szólt már ilyen rossz pásztorról. Zak 11,17: „Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat!” A farizeusoknak bizonyára eszébe jutott ez a párhuzam.)

„Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.” Az Úr Jézus nem hagy kétséget pásztorsága felől. Név szerint ismeri juhait (ahogy azt a jó pásztor teszi – lásd a 3. verset), és azok szintén ismerik Őt, mint vezetőjüket.

„Ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.” Jézus itt az Atya Isten és a közötte levő viszonyra mutat rá: Ők egyek. S általa juhai is egyek a mennyei Atyával. Az Úr Jézus kész arra, hogy életét adja övéiért.

Jézus eddig csak az Izráel népe közül való juhairól beszélt. Most azt mondja: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.” Az Úr Jézus nem csak a zsidók jó pásztora akar lenni. Az Izráel népéből való hívőkkel együtt a pogányok is egy nyájjá lesznek az Ő vezetése és őrizete alatt. (Ez nekünk szól, pogányoknak.)

„Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.” Jézus itt megerősíti azt az ígéretét, hogy életét adja juhaiért (15.v.), hogy kész meghalni értük.

Nemcsak arra kész, hogy életét övéi rendelkezésére bocsássa, hanem le is teszi életét. Ezért szereti az Atya. Ezáltal lehet a hívő biztos abban, hogy Krisztus halála által megmenekült az örök haláltól. De van még több is: Jézus ismét visszaveszi az életét. Föl fog támadni a halálból. Ez rendkívül fontos, mert egy halott Üdvözítő nem nyújthatna semmi oltalmat, nem ajándékozhatna életet.

Ezért hatol az Úr Jézus még mélyebbre: „Senki sem veheti el tőlem (az életet): én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” Tehát nem lehet semmi kétség. Semmiféle körülmény, senki emberfia, sőt maga a Sátán sem tarthatja vissza Jézust, hogy üdvözítő munkáját bevégezze. Maga rendelkezik életével. És hogy még nagyobb bizonyosságot nyújtson: ezt a küldetést az Atyától kapta.

A körülállók között ismét heves vita támadt Jézus beszéde miatt. Az egyik csoport azt mondta, hogy ördög van benne, és őrjöng (őrült, megszállott). Miért hallgatnak hát rá? A másik csoport azt mondta: „Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?”

Jegyzetek:

Akol – Fallal körülkerített, tető nélküli térség, ahol éjszaka a juhok védve voltak. Gondoljunk egy nagy közös juhakolra, melyben több nyáj is éjszakázott. Reggel a pásztorok szólították a juhaikat, hogy a mezőre tereljék őket, s ilyenkor mindegyik juh a saját pásztorát követte.

Másfelől hatol be – A falon át is bemászhattak az akolba, hogy megpróbálják ellopni vagy megölni a juhokat. Az ajtóőrnek kellett ezt megakadályozni.

Ajtóőr – Az akol bejáratánál vigyázott. Mint élő ajtó, aludt az akol bejárati nyílásánál.

Előttük jár – A keleti pásztor a nyáj előtt megy. Keresi a pusztában a legkevésbé veszélyes utat, és a juhokat a puszta száraz síkságán át „füves legelőkre és csendes vizekre” vezeti (Zsolt 23,2). A pusztában a juhok maguk is megtalálhatják az eledelüket. Ott a veszély is kevés. A pásztornak csak arra kell vigyáznia, hogy a juhok el ne kóboroljanak.
A nyájat a vadállatoktól is védeni kell. Hogy azokat észrevegye, azért is kell elöl mennie.

Énekek:

Református énekeskönyv: 23:1–2; 28:6; 229:1–2; 260:2–7; 273:1.8
Jertek, énekeljünk: 144; 145; 146; 151:2; 154; 159
Harangszó: 44
Dicsérjétek az Urat!: 7; 48:1.8; 68; 92:1
Erőm és énekem az Úr: 15; 113

Megjegyzések:

Jézus a jó pásztor – Előfordul, hogy az „Elveszett juh”-ról szóló példázatot (Lk 15,1–7; 276. lecke) és a „Jó pásztor”-ról szólót egy elbeszélésként kapcsolják egybe (mint mi a legkisebbek számára). Ez nem mindig helyes, bár az „Elveszett juh” példázatában is fontos szerepe van a pásztornak, mint gondviselőnek. De ez a példázat mégis inkább a keresésről és az elveszett megtalálása feletti örömről szól, éppen úgy, mint az „Elveszett drahma” és a „Tékozló fiú” példázata. A jó pásztorról szóló példázat pedig arról szól világosan, hogy juhainak Jézus a jó pásztora, ellentétben a hamis, rossz pásztorral, a béressel. A nagyobb gyerekek előtt ezt hangsúlyozzuk!

Jó és rossz pásztorok – Az Úr Jézus most nyájának – mely a sok keresztyén gyülekezetből áll – vezetését a tisztségviselőkre: lelkipásztorokra, presbiterekre és diakónusokra bízta. Ők a gyülekezet pásztorai. Jézus azt kéri tőlük, hogy példáját kövessék, és legyenek jó pásztorok, s a rájuk bízottak érdekeit tartsák állandóan szem előtt. A gyülekezet tagjait az örök élet felé vivő úton vezessék. Sajnos mégis mindig vannak rossz pásztorok.

A rossz pásztorok csak magukkal törődnek – Általában mondhatjuk azt, hogy mindenki, aki nem Jézus Krisztus gyülekezetének igazi érdekét tartja szem előtt, béres. A juhok nem ismerik őt, ami azt is jelenti, hogy nem bíznak meg benne. Jó, ha a gyerekek megtudják, hogy nem eleve jó pásztor az, aki a keresztyén gyülekezet élén áll. Aki nem törődik a gyülekezet jólétével, nem mutatja az utat az akol ajtaja, Jézus Krisztus felé, nem hangsúlyozza Jézus feladatát, melyet az Atya bízott rá, hogy életét adja övéiért, s a harmadik napon ismét felvegye, ma is csak béres. Éppen ezt az utóbbit tagadja vagy többé-kevésbé legendának tartja sok úgynevezett keresztyén prédikátor.
A gyülekezet rossz pásztorai mindenekelőtt a saját dicsőségükkel és jólétükkel törődnek, és ezzel valódi béresekként viselkednek.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Példák a pásztoréletből: a Biblia és a magyar nép pásztorhagyománya, a pásztorélet jellegzetességei. (** ***) Pásztorélet, juhászat régen és ma. (***)
  • A pásztor-nyáj viszony, mint a vezető-közösség modellje. (** ***)
  • Történelmi, egyháztörténeti példák a pozitív és negatív pásztori (vezetői) magatartásra: Jézus korának papi vezetői, Szent István, késő középkori pápák, reformátorok stb. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Ének zene / Dráma

  • Vers/dal az önfejű juhocskáról (magyar népi dallamra). Vers/daltanulás. (*)
  • Improvizatív jellegű, kereső/tájékozódó és bizalomjátékok a pásztor és nyája témában. (* **)
  • Elbeszélő fogalmazás írása a pásztor munkájáról. (**)
  • Versolvasás – versmondás: Kányádi Sándor: Három kérdezgető – II. (**)
  • Drámajátékszerű (képzelt) riport készítése egy pásztorral életéről és munkájáról. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Naptárkészítés. A hónapok sorrendje és nevei. (**)
  • A juh élete, tenyésztése és haszna. Juhfajták. (***)
  • Juhtenyésztés hazánkban és a világon. Jellegzetes juhtenyésztő országok. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Juh- és pásztoralakok készítése nyírással, ragasztással csoportmunkában. Felhasználható anyagok: papír, textilanyag, vatta, gyapjú. (*)
  • Juh- és pásztoralakok formázása agyagból vagy gyurmából. (** ***)
  • Akol építése játékkockákból (**); vagy agyag, gyurma, ill. kövek, botok (** ***); vagy zúzott kő, kavics és gipsz (***) felhasználásával.

Vázlat:

jó pásztor – Jézus
béres – csak magára gondol
rossz pásztor – aki rossz a nyáj számára (nem Jézushoz vezeti)

jó pásztor – szereti a juhait
– a nyáj előtt megy
– a juhok követik
– megkeresi az elveszettet
– életét adja a juhokért

rossz pásztor – nem szereti a juhokat
– nem törődik a nyájjal
– a juhok nem hallgatnak rá
– hagyja, hogy elszéledjen a nyáj
– elfut a farkas (a nyáj ellensége) elől

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/267. A jó pásztor – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 348.97 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

266. A vakon született ember meggyógyítása

,

Üzenet – Téma:

* Mit jelent vaknak lenni?
* Jézus gyógyítja meg a lelki vakságot.
* A lelki látás: felismerni a világ világosságát.

Előzmények:

Az Úr Jézust a lombsátor-ünnepen a temp­lomban hevesen támadták ellenségei. Hogy bevá­dolhassák, a farizeusok és írástudók egy házas­ságtörő asszonyt vittek hozzá, hogy ítélje el.

Történet:

Jézus a templomtéri nehéz vita után kiment a templomból. Az emberek nem akartak a világosságban járni. Szívesebben maradtak hitetlenségük sötétségében.

Útközben Jézus egy koldust* látott, aki születése óta vak volt. A tanítványok megkérdezték: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Feltételezték, hogy ez a fogyatékosság a szülők bűnének a következménye (így gondoltak a zsidók – és gyakran mi is – a betegség, a terheltség és más komoly problémák okaira). Vagy maga a vak ember bűne az oka? Ez furcsa lenne, hisz akkor már születése előtt vétkeznie* kellett volna. Hasonló a helyzet, ha egy későbbi bűnének a következményére gondolunk.

Megjegyzés: Mi hasznuk volt a tanítványoknak abból, hogy ezt tudják? Semmi. Tipikus emberi tulajdonság, hogy kíváncsiak vagyunk mások bűneire. Jobb lenne, ha elgondolkodnánk saját bűneinken, és szomorkodnánk azok miatt.

Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”

Jézus ezzel nem azt akarta mondani, hogy a vak és szülei sohasem vétkeztek. De semmi olyan különlegeset nem követtek el, ami miatt a gyermeknek vakon kellett volna születnie. Betegség, terheltség, halál, továbbá minden nyomorúság a Földön valóban a bűn egyetemes következménye (gondoljunk a bűnesetre; 1Móz 3), de nem mindig az egyéni bűn következménye.

A vak meg fog gyógyulni. Az Úr Jézus tudta ezt. Ezzel, s Krisztus minden gyógyításával és földi munkásságával Isten neve dicsőíttetik. Jézus meg is magyarázza: „Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” Amíg lehet, Ő azt teszi, amit az Atya Isten rábízott. De eljön az idő, amikor nem munkálkodhat tovább, amikor elmúlik a jóakarat ideje („az emberekhez jóakarat”; Lk 2,14). Addig Ő a világ világossága, „az igazság napja”, akinek „sugarai gyógyulást hoznak” (Mal 3,20; Károli: 4,2: „gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt”).

Ez virradt fel szó szerint a vakon született ember számára. Vigyázzunk, Jézus csak a tanítványokhoz szólt. Hogy a vak is hallotta-e szavait, nem tudjuk.

Gyógyításában most is közönséges földi eszközöket használt fel: a földre köpött, sarat csinált a nyállal. Egy szó elég lett volna, hogy az ember lásson, de Jézus ezzel meg akarta értetni, hogy gyógyító erő van mindenben, ami hozzátartozik, tehát a nyálában is.

Rákente a sarat a vakon született ember szemére. Önmagában a sár nem gyógyító, de a gyógyítás Krisztus isteni hatalmának a jele.

A vak most a következő parancsot kapta: „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában*”. Ez a név azt jelenti „küldött”, Isten által küldött víz. (Gondoljunk arra, hogy a forrás vize, mely a fürdőbe ömlött, a templom alól fakadt.)

A férfi hittel teljesítette a parancsot. Melyik „értelmesen gondolkodó” ember botorkálna végig sárral vak szemén Jeruzsálem kanyargós utcáin, hogy megmossa szemét a Siloám-tavában? Ezt csak azt teszi, aki valóban hisz abban, aki a parancsot adta: a világ világosságában!

Az ember megmosakodott a Siloám-tavában, és megjött a szeme világa. Jézus nem várt rá, hanem továbbment.

Szomszédai és ismerősei, akik vak koldusként ismerték, csak ámultak: „Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?”

„Ő az!” – válaszoltak némelyek. Mások azt mondták: „Csak hasonlít hozzá”.

A meggyógyult maga jelentette ki: „Én vagyok az.”

Megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme.

Ő így felelt: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: ‘Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg.’ Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.”

„Hol van ő?” – kérdezték tőle.

„Nem tudom” – felelte.

Akkor a farizeusok elé vezették a zsinagógába. Nekik kellett ítéletet mondaniuk ebben az ügyben. (Hiszen Jézus szombaton sarat készített és gyógyított, tehát munkát végzett. Ezzel megszegte a törvényt.)

A farizeusok kérdésére elmondta gyógyulása történetét.

Néhányan közülük ingerülten megjegyezték: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?” Vita támadt köztük.

Ezért ismét a meggyógyult emberhez fordultak: „Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?”

„Ő próféta” – hangzott a válasz.

A farizeusok most a legkönnyebb utat választották: Egyszerűen nem hitték el, hogy ez az ember vak volt, és megjött a szeme világa. Hívatták a szüleit, hogy tőlük nyerjenek bizonyosságot. „A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?”

A szülők így válaszoltak: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, de hogy most mimódon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról.” Azért beszéltek így, mert féltek a zsidó főemberektől, mivel azok elhatározták, hogy aki Jézust Krisztusnak vallja, azt ki kell zárni a zsinagógából, ki kell taszítani a zsidó közösségből.

Újból hívatták a nemrég még vak embert: „Dicsőítsd az Istent, mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Vagyis ismerje el, hogy isteni beavatkozás által gyógyult meg, és nem ember segítségével. Továbbá azt is mondták ezzel, hogy Jézus bűnös, mivel szerintük nem tarja meg a szombatot.

Az ember így válaszolt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, bár vak voltam, most látok.”

Megint megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?”

Az embernek elege lett a kérdésekből, és így felelt: „Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?”

A farizeusok összeszidták és dühösen azt mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk!” Azaz ők – különösen a szombat megtartását illetőleg – Mózes törvényéhez tartják magukat. „Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való” (azaz ki bízta meg, hogy mindezt tegye).

„Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” Ezekkel a szavakkal a meggyógyult ember megvallotta az Úr Jézusban való hitét. Ez nagy bátorság volt, mert jól tudta, hogy a nagy urak másként gondolkodnak erről, és ugyanúgy mint a szülei, ő is tudta, hogy ennek a Jézusról való vallástételnek kellemetlen következményei lehetnek a számára. Ami meg is történt: kiközösítették a zsinagógából*.

Jézus meghallotta, hogy mi történt a meggyógyított emberrel. Pásztori szeretettel kereste fel. (Gondoljunk a Jn 6,37-re, ahol Jézus azt mondta: „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.”)

Amikor megtalálta, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?”

Az ember így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?”

Jézus így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.”

Erre az így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva fejezte ki imádatát.

Milyen kiváltságban részesült ez az ember! Miután először szomszédai hitetlen szemét, a farizeusok gyűlölködő tekintetét, és szülei aggódó arcát látta, most hittel nézhette a Messiás kedves arcát. Sőt beszélhetett is vele, hallhatta vigasztalással teli szavait! Ki ne irigyelné őt?

Az Úr Jézus ekkor azt mondta: „Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”

Néhány farizeus hallotta ezt. Megkérdezték: „Talán mi is vakok vagyunk?” Tehát jól megértették Jézust!

Jézus ezt válaszolta: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”

Rövid magyarázat: Aki lát, ismeri bűnét; aki nem lát, nem ismeri. Aki megismeri bűnét, ráébred, hogy szüksége van az Üdvözítőre; aki nem ismeri meg azokat, azt gondolja, meglehet Üdvözítő nélkül is. (Lásd Róm 3,21–31 és Lk 12,47–48.)

Jegyzetek:

Koldus – Jézus napjaiban sok koldus volt, többségük fogyatékos, pl. sánták és vakok. Hogy a koldulást megakadályozzák, az 5Móz 15,4-ben az a parancs áll, hogy az izráeliták között nem lehet koldus. Ez természetesen azt jelentette, hogy közösen kellett gondoskodni a szegényekről. A Zsolt 109,10-ben a bűnösök bűne, ha gyermekeiket koldulni hagyják. A koldulás szégyen volt Izráelben: a Lk 16,3-ban a hamis sáfár azt mondja, hogy szégyellné, ha elbocsátása után koldulnia kellene.

Születés előtt való vétkezés – A rabbiknál az a felfogás uralkodott, hogy egy gyermek már az anyaméhben vétkezhet. Az 1Móz 25,22–26-ra és a Zsolt 58,4-re hivatkoztak. Ézsau ugyanis már az anyaméhben meg akarta ölni Jákóbot. Ez a felfogás ellenkezik a Jer 31,29–30-cal és az Ez 18,2–4-gyel, ahol Isten minden embert személyesen tesz felelőssé a bűnéért.

Siloám – Az Ézs 8,6-ban „Silóah”, a Neh 3,15-ben pedig „Selah-tó”. Áház vagy Ezékiás király ásatta Kr.e. 700 körül a földalatti vízrendszer egyik részeként, éppen úgy, mint Ezékiás alagútját. A tavacska még ma is megvan az Ofel-domb lábánál, mely déli nyúlványa a templomhegynek, közel ahhoz a ponthoz, ahol a Hinnóm és Jósáfát völgye találkoznak. A víz, mely az Ofel alatt földalatti mederben folyik oda, a Szűz-forrásból ered, mely feljebb a Jósáfát völgyében van. Úgy hitték, hogy ez a forrás a templom alól tör elő. Így ennek bizonyos lelki értelme lenne: a Siloám vizében való mosakodás egyfajta „keresztség”, a bűn lemosásának szimbóluma.

Kiközösítés a zsinagógából – Zsidó bírósági ítélet, melyet a nagytanács hozott. Még ma is fennáll. Azt, aki nem élt az Írás és Mózes törvénye szerint, kiközösítették. Nem járhatott többé a templomba és a zsinagógákba. Ha utána még gyermekei születtek, azokat nem metélhették körül (és így pogányoknak tekintették őket); házasságkötésnél és temetésnél nem végezhette el a rabbi a kötelező szertartást. Ez tehát az exkommunikáció totális formája volt.
Az igazságos kiközösítés nagyon komoly dolog. Jézus azt mondta erről a tanítványainak: „Amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is” (Mt 16,19). Nagyon rossz, ha ezt igazságtalanul teszik. Gondoljunk csak a Jn 16,2-re, ahol Jézus azt mondja tanítványainak: „A zsinagógákból kizárnak titeket.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1; 119:53; 164; 460:4; 390:1
Jertek, énekeljünk: 75:1.3; 138; 165; 22:1.3; 233
Harangszó: 31; 37:1; 46:1; 54:4–5
Dicsérjétek az Urat!: 32:1.4; 62:1–2; 74:1.3; 83:1.3; 92:3
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 54; 56:1.3; 78:1; 110; 132:1.3

Megjegyzések:

Jézus a „vakok” szemét megnyitja – A vakon született ember szemének megnyitását tekinthetjük olyan ember példájának, aki születésétől fogva lelki vak, és akinek a szemét meg kell nyitni, hogy Jézusban Megváltóját lássa meg. Akkor majd mondhatja: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”

Látni a világ világosságát – A meggyógyult vak azt élte át, amit mindenki, amikor Krisztust úgy ismeri meg, mint Üdvözítőjét. Mutassunk rá erre a gyermekeknek!
(Lásd a 258. lecke „Megjegyzések” rovatát is!)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A testi és a lelki látás. Mit láthatunk testi és lelki szemeinkkel? (** ***)
  • A fogyatékos vak ember élete, összehasonlítva azzal, aki lát. (**)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Vers néma értő és hangos olvasása. (*)
  • Találós kérdés a szemről. (*)
  • A bibliai történet jelenetekre osztása (vázlatírás), és dramatikus feldolgozása. (***)

Történelem

  • Luther Márton reformátori fellépésének okai és következményei. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia és egészségtan

  • Érzékszerveink. A látás, hallás, tapintás szerepe a tájékozódásban. Felismerő- és tájékozódó-játékok. (* **)
  • Mit jelent vaknak lenni? A vakság állapota. (* ** ***)
  • A szem működése és elhelyezkedése az embernél, állatoknál, madaraknál. (***)

Testnevelés

  • „Szembekötősdi” típusú fogó- és egyéb mozgásos játékok. (* **)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • A szem színének, részformáinak, arcon való elhelyezkedésének megfigyelése, ábrázolása. (*)

Vázlat:

Koldus – a vakon született ember
Jézus – tanítványok
Tanítványok: A szülei vagy a saját bűne miatt vak-e?
Jézus: „Nem ő… nem is a szülei…”
Isten cselekedetei

sár
Siloám-tava -> gyógyulás
Jézus: a világ világossága
Farizeusok: „Ki gyógyított meg téged?”
szombat
bizonyságtétel
kiközösítés

„Hiszel te az Emberfiában?”
„Hiszek, Uram.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/266. A vakon született ember meggyógyítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 254.31 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

265. Jézus és a házasságtörő asszony

,

Üzenet – Téma:

* Jézus nem elítélni akar, hanem megmenteni.
* Mi sem ítélkezhetünk.

Előzmények:

Amikor az Úr Jézus útban volt Galileából Jeruzsálembe, Samárián haladt át. Találkozott tíz leprással, akik kérték Őt, hogy könyörüljön rajtuk. Az Úr Jézus elküldte őket a papokhoz. Útközben megtisztultak. A tíz közül egy visszatért, hogy köszönetet mondjon és Istent dicsőítse.

Bevezetés:

János 7: Közeledett a lombsátor-ünnep. Jézus családtagjai (testvérei) azt tanácsolták neki, hogy menjen Júdeába, és ott is tegyen csodákat. Földi dicsőség lebegett a szemük előtt. Jézus azt mondta, hogy a testvérei csak menjenek, de az Ő ideje még nem jött el. Testvérei még mindig nem hitték el, hogy az Ő feladata a szolgálat és a szenvedés.

Másnap azonban az Úr Jézus is elindult Jeruzsálembe. Útközben meggyógyított tíz leprást (lásd a 264. leckét).

Jeruzsálemben az emberek nagyon izgatottak voltak. Várták a názáreti rabbit is az ünnepre, de még mindig nem érkezett meg. Nyíltan nem mertek róla beszélni, mert féltek a sanhedrintől (a zsidó nagytanács). A nagytanács tagjai még nem felejtették el, hogy Jézus az előző jeruzsálemi látogatásakor szombatnapon meggyógyította Betesdában a bénát (lásd Jn 5; 231. lecke).

Jeruzsálemben Jézusnak pártfogói és ellenfelei egyaránt voltak. Barátai jó embernek tartották, ellenségei csalónak.

Az ünnep negyedik napján Jézus megjelent a templomban. A mennyek országáról kezdett tanítani. Az emberek csodálkoztak, hogy mennyire ismeri az Írásokat. Hiszen csak egy egyszerű ács fia a megvetett galileai Názáretből. „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem” – válaszolta Jézus. – „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.” Ő ugyanis nem a maga dicsőségét kereste, hanem mennyei Atyjáét.

Ellenfelei mérgelődtek szavai miatt.

Jézus ismerte gonosz szívüket. Tudta, hogy meg akarják ölni. Azt mondta: „Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?” (Hiszen a hatodik parancsolat tiltja azt!)

Ellenfelei méltatlankodtak: „Ördög van benned: ki akar téged megölni?” Megpróbálták lelkiismeretüket elaltatni.

Jézus így folytatta: „Egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan megütköztök rajta.” (Jézus a bénának szombatnapon történt meggyógyítására céloz.) „Ha körülmetélitek a gyermeket szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton?”

Az emberek nem értették, hogy a nagytanács miért nem tesz ellene semmit. Talán bizony felismerték, hogy Ő a Krisztus? Csakhogy amikor Krisztus eljön, senki sem fogja tudni róla, hogy honnan való.

Jézus ismerte gondolataikat. „Ti azt mondjátok, hogy ismertek engem, és tudjátok honnan való vagyok. De én nem önmagamtól jöttem hozzátok. Az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek. Én ismerem őt, mert ő küldött engem.”

Ellenfelei nagyon jól megértették, ezzel nyíltan kijelentette, hogy Ő a Messiás. De nem hittek benne. Tulajdonképpen a nagytanács elé kellene vinni, hogy megbüntessék istenkáromlásért. Megpróbálták elfogni, de nem sikerült. Jézus ideje még nem jött el.

Voltak olyanok is, akik hittek benne. Azt mondták egymásnak: „A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több csodát, mint amennyit Jézus tett?”

A vezetők veszélyesnek tartották Jézus szavait. El kell fogni! De senki sem tudta ezt megtenni.

A lombsátor-ünnep utolsó nagy napján Jézus ismét a templomtéren állt. Így kiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!”

„Valóban ez a próféta!” – volt sokak reakciója.

Mások is azt mondták: „A Krisztus ez!”

Többen azonban kételkedtek: „Csak nem Galileából jön el a Krisztus? Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?”

Így vitatkoztak.

A nagytanács szolgákat küldött, hogy fogják el Jézust, mégis nélküle tértek vissza.*

A vezetők megkérdezték: „Miért nem hoztátok ide?”

A szolgák őszintén így feleltek: „Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő.”

A farizeusok csalódottan kérdezték: „Titeket is megtévesztett? Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!”

Arra céloztak: Ha mi nem hiszünk benne, akkor az egyszerű népnek sem szabad azt tennie!

A nagytanács egyik tagja, Nikodémus, aki éjszaka ment Jézushoz (lásd Jn 3; 223. lecke), így

szólt: „Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?”

„Talán te is galileai vagy?” – kérdezték kollégái gúnyosan. – „Nézz utána, és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta.”

A nagytanács tagjai látták, hogy nem kezdhetnek semmit Jézus ellen. Hazamentek hát, hogy a szombatot megtartsák.

Történet:

Az ünnep utolsó napjára, szombatra virradt a város.

Az Úr Jézus az éjszakát az Olajfák hegyén töltötte. Reggel visszatért a templomba. Ott az ünnep utolsó áldozatát végezték. Utána lebontják majd a lombsátrakat, és mindenki hazatér.

Jézus leült a templom bejáratánál, és tanította a köré gyűlt sokaságot. Ekkor az írástudók és farizeusok egy asszonyt vittek elé.

„Mester” – mondták – „ezt az asszonyt házasságtörés* közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” Ezzel akarták Jézust tőrbe csalni.

Ugyanis mindegyik válasz rossz lett volna: a római törvény szerint tilos az asszonyt megölni; ha viszont nem ölik meg, ellentétbe kerülnek a zsidó törvénnyel.

Jézus nem válaszolt. Lehajolt, és ujjával írt a földre*. Az írástudók és a farizeusok újból feltették neki a kérdést.

Jézus végül felegyenesedve azt mondta: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” Ezzel nem helyezte hatályon kívül Mózes törvényét, de rábízta az ítélet végrehajtását a vádlókra. Azután ismét lehajolt, és tovább írt a földre.

A vádlókból vádlottak lettek! Nem volt tiszta a lelkiismeretük. Senki sem volt bűntelen közülük. Egyikük sem merte fölvenni az első követ, hogy az asszonyt megkövezze. Mi történt? Egymás után oldalogtak el, a legöregebbtől kezdve a legfiatalabbig.

Végül csak az asszony maradt.

Akkor Jézus felegyenesedett, és így szólt: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” Az asszony így felelt: „Senki, Uram.”

„Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Ebből kitűnik, hogy az Úr Jézus nem hagyta jóvá az asszony bűnét, de megbocsátott neki. Ám nem szabad többé paráználkodnia.

Jegyzetek:

Jézust nem lehetett letartóztatni – Több alkalommal is megpróbálták az Úr Jézust megölni, többek közt Názáretben (lásd Lk 4,29–30; 226. lecke), de nem sikerült. Ebben a történetben sem tudták letartóztatni. Majd csak a Gecsemáné kertben engedi meg Jézus, hogy elfogják (lásd 306. lecke). Akkor jön el az idő, hogy meghaljon. Ez világosan mutatja, hogy Ő önként adta át magát. Ha nem akarta volna, a Gecsemáné kertben sem tudták volna elfogni.

Házasságtörés – E bűn ellen szól a hetedik parancsolat: „Ne paráználkodj!” Ez az asszony valószínűleg nem volt prostituált, hanem férjes nő, és olyan férfival élt együtt, akivel nem kötött házasságot. Megcsalta férjét, és megszegte a házassági esküt. Nagyon lehetséges, hogy Jézus ellenségei már régen tudtak erről, de most vele akarták Jézust csapdába ejteni. A tanúk bizonyítani tudták a tettenérést.
A 3Móz 20,10 és az 5Móz 22,22 világosan meghatározza, hogy mi történjék a házas­ságtörőkkel.

A földre írni – A templomtér kövezetén elegendő por és homok volt, hogy írni lehessen abba. A görög szövegben az „írni” szó: „egraphen”, mely „alakokat rajzolni”-t jelent. Jézus talán szavak nélkül utal a Jer 17,13-ra, ahol azt olvassuk, hogy mindenkinek a nevét, aki az Urat elhagyja, „a porba írják”?

Énekek:

Református énekeskönyv: 51:1; 220:1.3.5–6; 460:1–2.6; 470:1
Jertek, énekeljünk: 97; 99; 228
Harangszó: 18; 42:2
Dicsérjétek az Urat!: 55:1.3; 60; 85; 163
Erőm és énekem az Úr: 8; 23; 98; 130

Megjegyzés:

Bevádolás – A gyermekek is gyakran vádolják, beárulják egymást. Az árulkodás többnyire ártó szándékkal történik, de a másik bűne miatt érzett felelősség és szánalom is indíthat erre. Helytelen úgy bevádolni valakit, hogy rossz színben tűnjön fel, magunknak meg jó pontot szerezzünk vele.
Sok ember élvezi, ha vádolhatja a másikat. Ha igaz is a vád, nem kellene inkább sajnálni érte vagy segíteni rajta? Mi jobbak vagyunk?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Találkozás a másokban lévő rosszal. Vétkes, bűnös tettek felfedezése. Mit tegyünk ilyenkor? Vádaskodás, árulkodás, ítélkezés? Vagy az eset felfedése együttérzéssel, segítő szándékkal? Életjátékok konkrét esetekre, s ezek megbeszélése. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Dráma

  • Igazságszolgáltatás az ókorban és ma. Miből áll ma egy büntetőeljárás? Bírósági tárgyalás rendezése a csoportban különböző ítélethozatallal. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A bibliai történet feldolgozása drámajátékkal, drámavariációkkal. (***)
  • A bibliai történet továbbírása. Elbeszélő fogalmazások egy-egy bibliai szereplő nevében. (***)

Vázlat:

lombsátor-ünnep
templomtér
Jézus beszél
Nagytanács
– Jézust meg akarják ölni
– Názáretből nem támad próféta
mások
– Ő a Krisztus
parancs a letartóztatásra
Jézus ideje még nincs itt

asszony – házasságtörés
megkövezés
Jézus – ír a földre
„Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.”
mind elmennek
„Menj el, és többé ne vétkezz!”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/265. Jézus és a házasságtörő asszony – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 147.72 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

264. A tíz leprás meggyógyítása

,

Üzenet – Téma:

* Mit jelent hálásnak lenni?

Előzmények:

Jézus a gonosz szolgáról szóló példázatban arra tanított, hogy bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, ahogy a mi bűneink is megbocsáttat­nak.

Történet:

Jézus tanítványaival elindult Galileából Jeruzsálembe. Útja nem a Jordánon túl vezetett, mint ahogy a galileaiak szoktak Jeruzsálembe menni, hanem a zsidók által megvetett Samárián keresztül.

Egy faluban tíz leprással találkozott. Bizonyos távolságra* tőle megálltak, és kiáltozva kérték:
„Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”

Amikor Jézus meglátta őket, azt mondta nekik: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak*.”

A leprások erre elindultak a papokhoz, és útközben megtisztultak.

Amikor egyikük látta, hogy meggyógyult, visszatért Jézushoz. Közben fennhangon dicsőítette Istent.

Jézushoz érve leborult lábainál, és hálát adott neki.

Ez a férfi samáriai volt.

Az Úr Jézus megkérdezte: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?”

Aztán a meggyógyulthoz fordult: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”

Néhány megjegyzés a történethez:

A leprások távol álltak meg. Tudjuk, hogy ez kötelező volt számukra (lásd a jegyzetben).

A tíz leprás tudta, kicsoda Jézus, és mire képes. Hiszen már oly sok embert meggyógyított. Nem lenne csoda, ha rajtuk is segítene. A legmegfelelőbb módon kiáltottak, hogy segítségét kérjék: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”

Meg kellett mutatni magukat Jeruzsálemben a papoknak. Készek voltak erre, ennyire bíztak Jézus szavában. Csak azokat nyilvánították a papok tisztának, akik teljesen meggyógyultak a leprából. És ebből a szörnyű betegségből való gyógyulás szinte sohasem fordult elő.

Már útközben megtisztultak. A kilencet ez sietésre sarkalta. Gyógyulás! Gyorsan a papokhoz és azután haza! Ugye, érthető? De megfeledkeztek jótevőjükről. Nem ez történik gyakran, ha egy beteg meggyógyul?

Az egyik meggyógyult leprás visszatért jótevőjéhez. Dicsőítette Istent, neki adott dicsőséget gyógyulásáért. Így kell hálásnak lenni a gyógyulásért, vagy Isten más jótettéért.

Megszégyenítő a kilenc számára, hogy az egyetlen hálás egy idegen, méghozzá samáriai volt. Ez kitűnik Jézus kérdéséből: „Hol van a többi kilenc?”

Jézus kijelenti, hogy a samáriait hite tartotta meg. Tehát nemcsak testi gyógyulásban részesült. A többiek is bíztak Jézus szavában, ezért indultak el a papokhoz, de csak a betegségükkel törődtek. Ez a samáriai viszont meggyógyult és megtartatott! Vagyis bűnei (a belső lepra) miatt is bocsánatot nyert. Örökre megtartatik. Rendkívüli jótéteményben részesült. A kilenc kimaradt ebből.

Tulajdonképpen mindnyájan „a bűn leprásai” vagyunk (lásd Zsolt 51). És ahogy az anya és apa igazi lepráját öröklik a gyermekek, ugyanígy a lelki leprát is. Csak egyvalaki gyógyíthat meg bennünket, az Üdvözítő, az Úr Jézus.

A görögben ugyanaz a szó jelenti a „gyógyulás”-t és „megtartás”-t. A gyógyulás és megtartás fedik egymást ebben a történetben is. Gyógyulás történt, de megtartatás is.

Jegyzetek:

Tőle távol – A 3Móz 13-ban megtaláljuk, hogyan kellett viselkedniük a leprásoknak. Nem lakhattak a falvakban vagy városokban (46.v). Nem mehettek közel az emberekhez, mivel betegségük fertőző volt. Ha megláttak valakit, azt kellett kiáltaniuk: „Tisztátalan, tisztátalan!”, és el kellett takarniuk bajuszukat egy kendővel (45.v.). A kendő arra szolgált, hogy a fertőzés ne terjedjen a szájukon keresztül (nyál), de egyúttal annak a jele is volt, hogy szégyellték magukat (lásd Mik 3,7).

A papoknak való megmutatás – A 3Móz 14-ben találjuk, hogyan történt egy meggyógyult leprás tisztának nyilvánítása. A kilenc zsidó leprásnak el kellett mennie a jeruzsálemi templomba. A samáriainak ezt nem kellett tennie. Mégis elment a többiekkel. Mit tehetett volna mást, mint hogy engedelmeskedett Jézusnak? Hitből való engedelmességéért útközben mégis meggyógyult.

264

Énekek:

Református énekeskönyv: 51:4; 86:5; 103:1–2; 167; 226; 460:2
Jertek, énekeljünk: 68; 79; 85:2; 127; 149
Harangszó: 37:1.3; 41; 50; 51; 52
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 35; 51:1–2; 53; 55; 134
Erőm és énekem az Úr: 6:1–2; 45; 46; 50; 123

Megjegyzés:

Hálásnak lenni – A samáriai hálás volt Jézus iránt. Mindenért, amit ajándékba kapunk, hálát kell adnunk az Úrnak. Ugyanis nincs semmink, amit ne úgy kaptunk volna.
A hála megmutatása a legnagyobb tisztelet a minden jó Adományozójával szemben.
A mindennapi életben is a hála az egyik legjobb „fizetség”, amelyet jótevőnknek adhatunk. Nem feledkezünk meg erről? Annyi mindent magától értetődőnek tartunk. Ez baj, mert a hála erős kapcsolatot teremt az adományozó és az elfogadó között. Az őszinte hála szerény elfogadása a felebaráti szeretet egyik formája. Természetesen annak, aki ad, nem kell elvárnia a hálát.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Köszönetmondás: Kinek mit szoktunk megköszönni és hogyan? Miért van erre szükség? (*)
  • A hálaadás fontossága emberi kapcsolatainkban. Okai, módjai, a köszönetmondás formái. Miért nehéz kifejezni a hálánkat? (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A bibliai történet elmondása saját szavakkal, ujj- és síkbábok mozgatásával. (* **)
  • Hányféle módon mondhatunk egymásnak köszönetet? Szituációs játékok a köszönetmondásra. (**)
  • Beszélgetés Csiha Kálmán: „Köszönöm” c. verse alapján. (**)
  • Beszélgetés Széchey Rita: „Hálás beteg” c. novellarészlete alapján. (***)
  • Elbeszélő fogalmazás írása „Köszönöm” (stb.) címmel. (** ***)
  • A bibliai történet dramatizálása, szereplőinek jellemzése. (***)
  • Szituációs játékok a hála/hálátlanság témaköréből. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Társadalmi ismeretek

  • Gyakori gyermekbetegségek és jellemzőik. Fertőző betegségek. Mit kell tenni a fertőző betegnek? Hogyan segíthetünk beteg társunknak? (*)
  • Kit kell kórházba vinni? Élet a kórházban. (*)

Biológia és egészségtan / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • A lepra okai, jellemzői és védekezés ellene. Elterjedése ma (különösen trópusi, szubtrópusi területeken). (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Ujjbábok készítése papírból: színezés, nyírás, hajtás, ragasztás. (*)
  • Kórházformába kórtermek, berendezés rajzolása (röntgenrajz). (*)
  • Kórházi ágy és épület modellezése papírból, dobozokból, egyéb anyagokból. (*)

Vázlat:

Úton Jeruzsálem felé
Samária
tíz leprás
„Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”
tízen a papokhoz
gyógyulás
egy jön vissza hálásan (samáriai)
„Hol van a többi kilenc?”
„Hited megtartott téged.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/264. A tíz leprás meggyógyítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 558.66 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

263. A gonosz szolga példázata

,

Üzenet – Téma:

* Bocsássunk meg úgy, ahogy nekünk is meg­bocsátott Isten!

Előzmények:

A tanítványoknak arra a kérdésére, hogy ki a nagyobb a mennyek országában, Jézus egy gyer­meket állított eléjük példaként. Ugyanakkor szóba került az is, hogyan kell bánni azzal az atyafival, aki vétkezett.

Történet:

Péter azt kérdezte Jézustól: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?”

Előbb már hallhatta, hogyan kell bánni azzal, aki ellenünk vétkezett. Megértette, hogy meg kell bocsátani. De hányszor? Hétszer is? Ki kívánhat többet? (A hét a teljesség száma. Mintha a megbocsátás lelkületét, a felebarát iránti szeretetet számmal ki lehetne fejezni…)

Jézus azonban így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” Egy izráelita számára ez azt jelenti: mindig, újra és újra, ne számláld, hányszor! Illusztrációképpen pedig egy példázatot mondott el az Úr.

Példázat:

A mennyek országát Jézus egy királyhoz hasonlítja, aki számadást akar tartani szolgáival. Miközben ezt teszi, egy szolgát hoznak hozzá, aki óriási összeggel tartozik neki. Nem kevesebb, mint tízezer talentummal*.

Nincs pénze, hogy ezt a nagy összeget* visszafizesse. Ezért ura megparancsolja, hogy adják el őt, feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, hogy az adósságot kifizesse.

A szolga leborul a király előtt és esedezik: „Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.”

Az úr megszánja a szolgát. Elhatározza, hogy megkönyörül rajta. Visszaadja szabadságát, és elengedi minden adósságát.

Amikor a megkönnyebbült szolga kimegy, összetalálkozik egyik szolgatársával. Ez száz dénárral tartozik neki, jelentéktelen összeggel ahhoz képest, amit neki az imént elengedtek. Fojtogatni kezdi, és durván azt mondja: „Fizesd meg, amivel tartozol!”

Szolgatársa eléje borul és könyörög: „Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked!”

De hitelezője nem hajlandó erre. Börtönbe záratja, amíg meg nem fizet neki mindent. (Nem könnyű a börtönben annyit keresni, hogy az adósságot ki lehessen egyenlíteni!)

A többi szolga felháborodik durva és hálátlan társuk viselkedése miatt. Elmennek a királyhoz, és elmondanak neki mindent.

A király magához hívatja a szolgát, és azt mondja neki: „Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?”

A király felháborodottan, haraggal adja ki a parancsot: vessék börtönbe a méltatlan szolgát, amíg meg nem fizeti az egész tartozását. Ez persze sohasem fog sikerülni, hisz hatalmas adóssága van.

Az Úr Jézus ezzel fejezi be a példázatot: „Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.”

Jegyzetek:

Talentumok – Egy talentum ezüst súlya 59 kg; egy talentum arany 49 kg. Az ezüst és arany árfolyama nagyon változó, úgyhogy nagyon nehéz megállapítani egy talentum ezüst vagy arany értékét. A példázatban nincs szó arról, hogy a szolga arany vagy ezüst talentummal tartozott-e. Ha egy talentum ezüst vagy arany súlyát 10.000-rel megszorozzuk, könnyen elképzelhetjük, mekkora értékről van szó.
A példázatban a hangsúly azon van, hogyan viselkedik az, akinek nagy az adóssága, azzal szemben, aki neki kevéssel tartozik.

Nagy összeg – Ezt a nagy összeget megközelítőleg így számíthatjuk ki: 1 talentum = 6.000 dénár; 1 dénár – egy napi napszám. Tehát: 10.000 x 6.000 napszám – 60 millió napszám – 164.383 év! Ekkora összeget egy ember munkával megkeresni és kifizetni nem tud.

Énekek:

Református énekeskönyv: 51:1–2; 239:3; 337:12–13; 477; 482:7; 483:12–13
Jertek, énekeljünk: 64; 152:3
Harangszó: 38
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 55:1.3; 152:1
Erőm és énekem az Úr: 29; 67

Megjegyzés:

Megbocsátani úgy, ahogy nekünk megbocsátanak – Gondoljunk a „Miatyánk”-nak erre a kérésére: „…és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…” (Mt 6,12) Később pedig azt olvassuk (Mt 6,14–15): Ha mi megbocsátjuk az embereknek vétkeiket, a mennyei Atya is megbocsát nekünk, de ha nem, Ő sem bocsátja meg vétkeinket.
A mindennapi életben gyakran megtörténik, hogy igazságtalanul bánnak velünk. Hogyan viselkedünk akkor? Bosszúra gondolunk? Meggyűlöljük a másikat? Vagy arra gondolunk, hogy Istennél sokkal nagyobb az adósságunk, mint amekkora sérelem bennünket ért? Ennek fényében nézzük ezt a példázatot! Istennel szembeni adósságunk égig érő. Krisztusért kegyelemből azonban bocsánatot nyerhet. Hogyan bánunk akkor mi azokkal, akik ellenünk vétkeztek?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Egymás ellen elkövetett vétkek, a másik megsértése. Gyűlölet, bosszú vagy megbocsátás? A megbocsátás szükségessége. A téma feldolgozása beszélgetéssel, életjátékokkal. (***)
  • Az adós szolga példázatának feldolgozása drámajátékkal. A példázat átalakítása a megbocsátás jegyében. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Matematika

  • Az adósság fajtái, keletkezése. Kölcsönformák és törlesztési módok. A visszafizetés biztosítékai. Egyéni, kollektív és állami adósság. (***)
  • Az adóssággal kapcsolatos kamat- és arányszámítások, ókori pénzértékek átváltása. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Egy sugaras szerkezetű virágmotívum, mint képi jelentéshordozó. (Analógiák a népi kultúra jelrendszerében.) (***)

Vázlat:

Péter: Hányszor kell megbocsátani? (7?) Jézus: 7 x 70 = mindig

király                                                  szolga
szolga                                                 szolgatárs
adósság                                              adósság
10.000 talentum (sok)                   100 dénár (kevés)
elengedés                                           börtön

a király dühös
büntetés: börtön

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/263. A gonosz szolga példázata – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 113.81 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

262. Ki a nagyobb?

,

Üzenet – Téma:

* Isten országában megfordul a földi értékrend.
* Isten számára különösen fontosak a gyer­mekek.

Előzmények:

Jézus csodálatos módon fizette ki a temp­lomadót.

Történet:

A legnagyobb

Jézus tanítványaival Kapernaumba érkezett. Útközben a tanítványok vitatkoztak. Jézus megkérdezte tőlük, hogy miről volt szó. Először szégyenkezve hallgattak. Aztán mégiscsak feltették kérdésüket, bár másként, mint ahogy arról útközben beszéltek egymással. Akkor u.i. arról volt szó, ki közülük a legnagyobb. Most általánosságban kérdezték Mesterüktől: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Ez jobban foglalkoztatta őket, mint a Mesterükre váró szenvedés.

Jézus magához szólította a tizenkettőt. „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.” Tudta, hogy az alázatosság ellenkezik az emberi büszkeséggel. De ez az egyetlen mód, hogy valaki első legyen Isten szemében. Amíg magunkat fontosabbnak tartjuk másoknál, haszontalan szolgák vagyunk számára.

Akkor egy kisgyermeket állított közéjük. Átölelte és azt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” A kisgyermekek tudják, hogy kicsik. A felnőtt társadalomban alig számítanak (legalábbis abban a korban így volt!). Ezért a gyermek rendkívül szemléletes példa volt a tanítványok számára – és számunkra is az. Aki nem viselkedik olyan alázatosan, mint egy kisgyermek, aki nem mondja hívő bizalommal Istennek: „Abbá”, azaz „Atya”, az nem mehet be soha Isten országába.

S még egy gyakorlati útmutatás is következik, vegyük ezt mi is a szívünkre: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” Ezzel Jézus még tovább megy. Azaz, a gyermekkel jól kell bánni. Ebből látjuk, milyen fontosak a gyermekek Isten számára, hiszen a gyermek iránti szeretettel mutatja meg az ember az Úr Jézus és az Atya iránti szeretetét.

Ne botránkoztassuk meg a kicsinyeket

Ezután komoly figyelmeztetés következett: „Aki pedig megbotránkoztat* egyet e kicsinyek közül (azaz bármilyen módon is bajba keveri: megpróbálja bűnre csábítani), jobb annak, ha malomkövet* kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.” Ez a bűn tehát nagyon súlyosnak számít.

Jézus „jaj”-t (átkot, bajt) mond azoknak, akik bűnre próbálják csábítani a benne hívő gyermekeket. „Szükséges, hogy botránkozások (csábítások) történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat!” – figyelmeztet Jézus. Aki azt gondolja, hogy ezt büntetés nélkül megteheti, előbb vagy utóbb (túl későn) rá fog ébredni, hogy Isten nem hagyja büntetlenül.

Jézus folytatja a tanítást. A botránkozások nemcsak kívülről származnak, hanem bennünk magunkban is születnek. Ezért beszél arról, hogy megbotránkoztathat bennünket a kezünk, a lábunk vagy a szemünk is. Azaz saját magunk (kezünk, lábunk, szemünk, különösen pedig a gondolataink) ronthatjuk meg magunkat, és távolodhatunk el Istentől. Ha ezt észrevesszük, amilyen gyorsan csak lehet, vessünk ennek véget, mintha levágnánk a kezünket, lábunkat, vagy kivájnánk szemünket. A keresztyén embernek a Szentlélek által kell harcolnia a benne levő bűn ellen.

„Jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mintha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre” – mondja komolyan az Úr Jézus. „Jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mintha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére.”

Óv, hogy egyetlen egyet se vessünk meg a „kicsinyek” közül. „Mert angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.” Az angyalok a mennyben mindig készek, hogy a gyermekeket megvédjék. (Lásd a „védőangyalok”-ról a Zsolt 91,11-et és az ApCsel 12,7.15-öt is.)

Az elveszett megmentése

Majd az Úr Jézus még egyszer világosan kijelenti, mi a feladata itt a földön: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” Mint valami harsona, úgy zeng az örömhír!

Egy hasonlattal magyarázza meg ezt (lásd a 276. leckét is: az elveszett juh példázatát). „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” Ennyire fontos az Úr számára, hogy az elveszettet megtalálja.

Ha egy atyafi vétkezik

(Megjegyzés: Ezt a részt lehet a 263. leckével, a gonosz szolgáról szóló példázattal kapcsolatban is tárgyalni.)

Jézus ezután arról szólt, hogy meg kell a bocsátani annak az atyafinak, aki vétkezik. Ha egy hitben testvérünk vétkezik ellenünk, akkor el kell mennünk hozzá, hogy négyszemközt megintsük. Ha hallgat ránk, megnyertük azt a testvért magunk és a gyülekezet számára.

De ha nem akar ránk hallgatni, akkor egy vagy két másik atyafival menjünk el hozzá. „Hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást.”

Ha még akkor sem hallgat ránk, akkor mondjuk meg ezt a gyülekezetnek.

És ha a gyülekezetre sem hallgat, akkor tekintsük olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt (azaz ne is érintkezzünk vele). Nyilvános és arcátlan bűnei által kizárja magát a gyülekezetből.

Amit a hívők megkötnek a földön, a mennyben is kötve lesz, és amit feloldanak a földön, oldva lesz a mennyben is. Ez azt jelenti, hogy Isten egyetért a dolgoknak ezzel a menetével (legalábbis, ha minden teljesen becsületesen és szeretetben történik).

Jézus szerint ahol ketten vagy hárman egyetértenek, tehát ha legalább két hívő egyetért valami fontos dologban, akkor az akaratuk szerint fog megtörténni. Az Atya megadja kérésüket.

Jézus ezt így mondja: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (A zsidó rabbik azt mondták: „Ha ketten együtt vannak, és a tóra szavairól beszélnek, akkor a Seginah /=Isten lakása/ köztük van.”) Tehát, ahol ketten vagy hárman összejönnek az ige köré, ott van Jézus köztük.

Jegyzetek.

Botránkozni; botránkozások – Az eredeti görög szövegben „skandalisei” van, ami azt jelenti „megbotlatni”. A „skandalon” egy lépes bot, mellyel madarakat fognak. Ezért a „skandalisei”-t lehet úgy is fordítani, hogy „csapdába ejteni”.

Malomkő – A gabonamalom Keleten két kerek malomkő, melyek között a gabonát összemorzsolják. Az őrlés nehéz munka volt, melyet főleg rabszolgák és foglyok végeztek (pl. Sámson – Bír 16,21; JSir 5,13) és kiváltképpen rabnők, asszonyok (2Móz 11,5; Ézs 47,2; Mt 24,41; Lk 17,35). A nagy malmokat szamarak hajtották. A két malomkövet, vagy a felső követ, az 5Móz 24,6 szerint nem volt szabad zálogba elvenni, mert ezzel megakadályozták a liszt őrlését, s ezzel a napi eledel elkészítését.

Énekek:

Református énekeskönyv: 51:8; 133; 395; 455:7; 479:1; 502:5
Jertek, énekeljünk: 194
Harangszó: 39
Dicsérjétek az Urat!: 139; 153.1–2.4
Erőm és énekem az Úr: 12:2–3; 53:1; 67; 127

Megjegyzések:

Olyannak lenni, mint a gyermek – Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy hívő gyermetegen vagy gyerekesen viselkedjék, hanem azt, hogy tudja, mennyei Atyjától függ; és teljesen bízik benne.

Isten gyermekei védettségben élnek – E történetből világosan kitűnik, hogy a mennyei Atya védelmébe veszi a gyermekeket. Angyalait mozgósítja miattuk.
Összehasonlításul szolgálnak a következő textusok: Mk 9,36–37.42 és Mt 18,3–6.10. Aki egy gyermeket rosszra csábít, nagy bűnt követ el. A gyermekek erősen befolyásolhatók, nyitottak az evangélium előtt, de a rosszra is könnyen rávehetők. A velük való foglalkozás nagyon felelősségteljes munka.
Gyermekek, akik hisznek az Úr Jézusban: a gyermekek hitét nagyon komolyan kell venni, mert Jézus is komolyan veszi azt.
Nem szabad megvetni őket: A gyermekek elhanyagolása és lelki bántalmazása is a megvetés egyik formája (megvetni = értéktelennek tartani).
Angyalaik mindenkor látják az Atya arcát: a hívő gyermekek a mennyei Atya különös őrizete alatt vannak.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Értékrend a csoporton belül, értékrendek a mai világban. Mi alapján lehet valaki különb a többieknél, kerülhet „sztárhelyzetbe”? Mit mond erről a bibliai értékrend? (***)
  • A gyermekség, a gyermeki lelkület. Mi a különbség a gyermekek és a felnőttek között (elsősorban lelkileg)? (***)
  • Milyen hatások okozhatnak ma lelki sérülést a gyermekekben? Bűnre csábító filmek és olvasmányok. A tv, video, pornográf irodalom negatív hatása. Válogatás a tv-műsorok között csoportmunkában, vélemények egyeztetése és ütköztetése. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Igés könyvjelző készítése. Szöveg és kép összekapcsolása: az igei üzenet képi kifejezése. Gyermekábrázolás. (***)

Vázlat:

Kapernaum
Jézus – tanítványok
„Ki a nagyobb?”
Olyannak lenni, mint egy gyermek
– Istenben bízni
– Krisztust követni

Jézus keresi az elveszettet
1. az eltévedt juh megkeresése
2. a vétkes atyafi fölkeresése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/262. Ki a nagyobb? – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 109.62 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

261. Jézus és a templomadó

,

Üzenet – Téma:

* Szabadságunk ne legyen botránkozás, mások javát szolgálja!
* Adakozzunk jó szívvel az egyház számára!

Előzmények:

Az Úr Jézus a hegyen történt megdicsőülése után meggyógyította a holdkóros fiút.

Bevezetés:

Mt 17,22–23: Miközben Jézus átment tanítványaival Galileán, megjövendölte, hogy az Emberfia az emberek kezébe adatik, akik meg fogják ölni, de a harmadik napon feltámad.

Másodszor szólt szenvedéséről. A tanítványok igen elszomorodtak, amikor ezt hallották. Elkerülte a figyelmüket, hogy a harmadik napon fel fog támadni.

Történet:

Amikor Jézus tanítványaival Kapernaumba érkezett, néhány férfi megszólította Pétert. „A ti mesteretek nem fizet templomadót*?” – kérdezték tőle.

Ezt az adót minden zsidónak évente meg kellett fizetnie.

Miért fordultak ezzel a kérdéssel Péterhez? Kapernaumi lakos volt, és amikor Jézus a városban tartózkodott, Péternél lakott. Általa akarták Jézust a kötelességére figyelmeztetni. Eddig kétségtelenül mindig megfizette az adót, de most Galileát járva elmaradt vele.

Vajon az adószedők rosszindulattal tették fel a kérdést? Némely magyarázók szerint okot kerestek arra, hogy Jézust sarokba szorítsák. Ha Ő és követői megtagadnák a templomadó fizetését, akkor bevádolhatnák őket. Mások úgy vélik, hogy az adószedők kérdése nagyon is udvarias és szerény volt. Ugyanis előfordulhatott, hogy valaki fel volt mentve az adófizetés kötelezettsége alól.

Péter habozás nélkül azt felelte: „De igen.”

Majd bement a házba. Ott azonban Jézus megelőzte, és megkérdezte tőle: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot* vagy adót*: fiaiktól-e vagy az idegenektől?” A „fiak”-kal a király fiaira célzott Jézus, az „idegenek”-kel pedig az alattvalóira (lásd a „sarc” jegyzetet).

Péter így válaszolt: „Az idegenektől.”

Jézus levonta a logikus következtetést: „Akkor tehát a fiak szabadok (az adófizetéstől)”. Ő Isten Fia, tehát nem köteles fizetni Atyja tiszteletéért! A templomi szolgák (papok és léviták) föl voltak mentve a templomadó alól. Ha ez érvényes a templomszolgákra, akkor biztosan érvényes az Úr Jézusra, Isten Fiára is!

Ám ezzel nem fejeződött be a dolog, mert Jézus így folytatta: „De hogy ne botránkoztassuk meg őket…” Hasonló akart lenni mindenben az emberekhez, így a templomadó fizetésében is. Nem akart botránkozást okozni. Itt a következő textusokra gondolhatunk: „asszonytól született a törvénynek alávetve” (Gal 4,4); „szolgai formát vett fel” (Fil 2,7); „emberekhez hasonlóvá lett”(Fil 2,7); „az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot” (Mt 3,15).

A 2Móz 30,15-ben az istentiszteleti hozzájárulást „váltságdíjnak” nevezi az új fordítás, de talán jobban kifejezi a lényegét a Károli fordítás: „engesztelésül a ti lelketekért”. Akármelyiket fogadjuk is el, Jézusnak nem volt szüksége sem váltságdíjra, sem engesztelési pénzre, mint ahogy arra sem, hogy Keresztelő János megkeresztelje (lásd többek közt Mt 3,13–17; 218. lecke). Mégsem akarta alóla kivonni magát.

Péter most azt a feladatot kapta, hogy menjen a tengerhez, és vesse be a horgot. Az első kifogott halnak nyissa fel a száját, abban talál egy ezüstpénzt* (Károli fordítás: státért). Azt vegye ki, és adja az adószedőknek Jézusért és saját magáért. Ahogy Jézus mondta, úgy történt (Isten Fia számára a mondás és a cselekvés egyet jelent!)

Csoda történt tehát. Jézus megmutatta, hogy mindenható és mindentudó. Minden teremtmény alá volt vetve neki, a hal is. Ismét láthatóvá válik, hogy Jézus eszközöket (horgot és magát a halat) használt fel. Végül: a hal szájában levő ezüstpénz éppen két személy templomadóját fedezte. Jézus nemcsak magáról gondoskodott, hanem Péterről is.

Jegyzetek:

Templomadó – A 2Móz 30,11–16 ír először a kötelező templomadóról, a „felajánlás”-ról. Minden „számba vett” (családfő) egy fél sekelt kellett hogy adjon évente az istentisztelet céljára. Minden 19 évesnél idősebb izraelitának, gazdagnak és szegénynek egyaránt ugyanannyit kellett adnia.
A Neh 10,33–34-ben van szó megint a templomadóról. Minden évben egyharmad sekelt kellett adni „Istenünk házának a szolgálatára”. A bevételt a sorba rakott kenyerekre, az állandó ételáldozatra, és az állandó égőáldozatra a nyugalom napjain, újholdkor, a megszabott ünnepeken, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, minden más szent ügyre és a templom berendezésére fordították. Csak a templomi szolgálattevők voltak ez alól felmentve.
Sok egyházban, így nálunk Magyarországon is gyakorolják az évi önkéntes egyházfenntartói járulék fizetését.

Vám – Mi is ismerjük a vám fogalmát. Ha egy bizonyos összegen felüli értékben hozunk be valamit magunkkal külföldről, vámot kell érte fizetnünk. A teherárukat is megvámolják a határon. Az autópályákon fizetendő pályadíjak is voltaképpen vámok. Az egyes árukon levő „zárcédulák” és a fogyasztási adók is ez alá a fogalom alá esnek.

Sarc – Az adó egy fajtájának régi neve. Az emberek „sarc fizetésére kötelezett”-ek voltak. Sarcot a legyőzött népek fizettek évente a fejedelemnek, főleg természetben (jószágot, gabonát, aranyat és drágaköveket stb.). Jézus valószínűleg erre célzott, de gondolhatunk a király alattvalóinak az adójára is, amely alól, természetesen, a királyfiak föl voltak mentve. Az eredeti szövegben „telos” van: ismétlődő adó, főleg a vagyon után; és „kensos” („census” is: „szabad személyek” fejadója).

Ezüstpénz, státér – Az ezüstpénz, a státér négy drahma értékű görög pénz, mely Jézus korában Palesztinában forgalomban volt. Értékét a mai inflációs világban nehéz meghatározni. A templomadó egy személy számára így két drahma volt. Súlya mintegy 4 gramm.
A Neh 10,33-ban azt olvassuk, hogy akkor a templomadó egyharmad sekel volt. Egy ezüst sekel súlya 14,55 gramm. Tehát a templomadó értéke akkor és Jézus korában csaknem azonos volt. Egy drahma, egy negyed sekel abban az időben egy napi napszámot jelentett. A görög pénzeket Jézus napjaiban be lehetett váltani (nyereséggel a pénzváltók számára) „szent sekelre” (2Móz 30,13; 38,26). Ezt a Jn 2,12–22-ből (lásd 222. lecke) és többek közt a Mt 21,12–17-ből (293. lecke) tudjuk.

Énekek:

Református énekeskönyv: 119:1; 201:1.6
Jertek, énekeljünk: 179
Harangszó: 43; 44:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 21; 155:1
Erőm és énekem az Úr: 134:1–2

Megjegyzések:

Az egyház anyagi terheinek hordozása – Kötelességünk gondoskodni arról, hogy a gyülekezetben, melyhez tartozunk, minden rendben történjen. Ehhez szükség van pénzre is, aminek biztosítására szolgál a perselypénz, a különféle adományok és az évi vagy havi önkéntes egyházfenntartói járulék.
Az Úr Jézus tudta, hogy a templomi szolgálat az Ő napjaiban többé nem jól működik. A templomot „kalmárkodás házá”-nak (Jn 2,16; 222. lecke), és „rablók barlangjá”-nak (Mt 21,13; 293. lecke) nevezte. Ennek ellenére mindig megfizette a templomadót. Ez lecke számunkra. Ha az egyház nem végzi jól a feladatát, akkor sem tagadhatjuk meg tőle anyagi támogatásunkat.

Ne legyen botránkozás – Hogy Jézus az Isten Fia, nem tudták a templomadó beszedői és a nép. Jézus egyelőre titokban akarta tartani (bár többször is fellebbentette kicsit róla a fátylat), ezért határozta el, hogy kifizeti a két drahmát.
A keresztyéneknek vigyázniuk kell arra, hogy kötelességüket mindig teljesítsék, nehogy a másként gondolkozók megbotránkozzanak rajtuk!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Két fontos emberi érték: a szabadság és a kötelességtudás. Hogyan élhetünk szabadságunkkal mások javára? Hogyan tehetünk eleget kötelezettségeinknek? (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Adózási formák a különböző korokban. A mai adórendszer. Adakozás az egyházakban. Mi az adó célja? (***)
  • A pénz szerepe. Pénzfajták az ókorban. (***)
  • Életmódtörténet és szabadidős tevékenység: Horgászat az ókorban és ma. A horgászat eszközei és módjai. Beszélgetés horgászélményekről. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Könyvtárhasználat

  • Magyar közmondások értelmezése, összehasonlítása a Biblia tanításával. Téma: Mit jelent adni? (***)
  • Elbeszélő fogalmazás írása az adás, adakozás témájában. (***)
  • Horgászélmény megfogalmazása írásban. (***)
  • Egy halfajta bemutatása leírással adatgyűjtés (könyvtári búvárkodás) alapján. (***)

Természetismeret / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Néhány jellegzetes halfajta bemutatása a Galileai-tengerből és hazánk vizeiből. (***)

Vázlat:

Kapernaum
Péter
templomadó
király: idegenek – fiak?
Jézus: Isten Fia

horgászás
hal – ezüstpénz
fizetés: Péterért és Jézusért

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/261. Jézus és a templomadó – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 141.13 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

260. A holdkóros fiú meggyógyítása

,

Üzenet — Téma:

* Isten a hitben is őszinteséget vár tőlünk.
* A hit Isten ereje bennünk.

Előzmények:

Az Úr Jézus Pétert, Jakabot és Jánost magával vitte egy magas hegyre. Ott alakja elváltozott és ruhája fehéren tündökölt. Illés és Mózes beszéltek vele. Péter három sátrat akart készíteni. Mennyei hang szólt: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”

Történet:

Jézust és három tanítványát a többi kilenc már nagyon várta. Nagy bajban voltak. Miért? Sokan állták körül őket. Volt ott néhány írástudó is, akik a tanítványokkal vitatkoztak. Amikor az emberek meglátták Jézust, eléje futottak és köszöntötték.

Jézus megkérdezte az írástudókat, miért veszekednek a tanítványaival? Az írástudók nem válaszoltak. A tanítványok sem adtak felvilágosítást.

Egy ember azonban a sokaságból térdre borult Jézus előtt, és azt mondta: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma (és süket; lásd Mk 9,25) lélek van, és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt; hogy tajtékzik*, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” (A gonosz lelket, démont valószínűleg „némának” és „süketnek” nevezték, mivel ő akadályozta meg, hogy a fiú beszéljen és halljon.) A Mt 17,15-ben azt olvassuk, hogy a fiú „holdkóros”* volt.

Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!” Így dorgálta meg Jézus nemcsak az apát és az írástudókat, hanem a tehetetlen tanítványokat is.

A fiút Jézushoz vitték. A tisztátalan lélek vesztét érezve megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esett, tajtékzott és dobálta magát. Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?”

Erre ő azt válaszolta: „Gyermekkora óta. Sokszor vetette (a néma lélek) tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus meg tudja tenni azt, amit a tanítványok nem tudtak? Az apa még kételkedett ebben.

Jézus így válaszolt: „Ha lehet valamit tennem? — Minden lehetséges annak, aki hisz.”

Az apa könnyek közt kiáltotta: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” Ez a látszólagos ellentmondás mindannyiunk őszinte vallomása lehetne. Hitünket csak az Úr Jézus erősítheti meg.

Ő pedig látta, hogy az emberek összetódultak, s nem akart még nagyobb csődületet. Megdorgálta a tisztátalan lelket: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!”

Akart vagy nem, az ördögi léleknek engedelmeskednie kellett az isteni parancsnak. De a gonosz lélek még utoljára megkínozta zsákmányát. Legszívesebben megölte volna a fiút. Dühösen ordítva, tombolva ment ki belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, azt gondolták, vége van. Képes lesz Jézus arra, hogy magához térítse és meggyógyítsa?

S mi történt: az Úr Jézus megragadta a fiú kezét, és talpra állította. Teljesen meggyógyult.

Ezután Jézus bement egy házba. Tanítványai megkérdezték tőle, miért nem tudták kiűzni azt a néma lelket? Hiszen korábban már űztek ki tisztátalan lelkeket.

Jézus azt felelte: „Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! — odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. Ez a fajta (a tisztátalan lélek) pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.”

Nem olyan könnyű munkálkodni az Isten országában. Teljes odaszentelésre van szükség. Az imádság és böjtölés* az alkalmas eszközök erre. (Ez minden keresztyénre vonatkozik ma is.)

Jegyzetek:

Tajtékzik — Epilepsziás rohamról lehet szó, melyet régen „eskór”-nak hívtak. De nem szabad minden további nélkül összekapcsolnunk ezt a betegséget és a megszállottságot. Régen gyakran megtették, s ezért az e betegségben szenvedőket elszigetelték.

Holdkórosság — Ez olyan betegség, amely a hold változásaitól függően jelentkezik, például a telihold idején. (Hasonlítsuk össze az angol „lunacy” szóval, mely „elmebajt” jelent, a szó a „lune” (hold) szóból származik.)
Régen az eskórt és az alvajárást a holdkórossághoz sorolták. A betegség magyarázatánál szó van tűzről és vízről is. Ez a rendellenesség gyakran előfordul („fototrope epilepsie”).

Imádság és böjtölés — Az imádságot ezzel kapcsolatban úgy tekinthetjük, mint „Istenre való lelki koncentrációt”; a böjtölés pedig „a földiekről való lemondás” azzal a céllal, hogy így jobban lehessen Istenre figyelni. Ezáltal erőteljesebben Isten felé fordulunk, és mind életünkben, mind halálunkban teljesen rábízzuk magunkat.

260

Énekek:

Református énekeskönyv: 34:1-3; 130; 215:4; 238:5-7; 479
Jertek, énekeljünk: 174:1
Harangszó: 18; 37:1.3; 49:3.7
Dicsérjétek az Urat!: 35:5; 87
Erőm és énekem az Úr: 53; 54

Megjegyzés:

Minden lehetséges annak, aki hisz — Az Úr Jézus egész földi vándorlása idején, ha más szavakkal is, újra és újra megismételte: „Minden lehetséges annak, aki hisz”. E történetben ennek két oldalát látjuk: a tanítványok nem hitték, hogy ki tudják űzni a tisztátalan lelket, ezért az nem is „sikerült”; még az apa sem hitte, hogy Jézus meg tudja azt tenni. A hit Isten ereje (1Kor 2,5), amelyet a Szentlélek munkál a hívőben. De ha a hit hitetlenség által erőtlenné lesz, nem végezheti a „munkáját”. A hívő nem tud hegyeket elmozdítani (lásd Mt 17,20). A hitetlenség akadályozza Isten erejét is, úgyszólván eltakarja a szívet Isten kegyelme és a Szentlélek munkája elől, aki az ige hallgatása és olvasása által hitet ébreszt és azt megerősíti. Ezzel kapcsolatban gondoljunk arra, hogy Jézus Názáretben nem tudott csodát tenni lakói hitetlensége miatt (Mk 6,1-6). A hit nem varázserő, amely által az emberek csodákat cselekedhetnek, hanem feltétlen bizalom Isten munkájában.
A hit nemcsak bizonyos ismeret, mely által mindent igaznak tartok, amit Isten igéjében kijelentett, hanem erős bizalom is, hogy nemcsak másoknak, de nekem is adatott a bűnök bocsánata Jézus Krisztus által.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A hit szerepe az ember életében. Hit és hitetlenség. Hit és őszinteség. (***)

Biológia és egészségtan

  • Mi okozza a betegségeket? Hogyan bánjunk a betegekkel, fogyatékosokkal? Mi az epilepszia? Hogyan bánjunk az epilepsziás beteggel? (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Elbeszélő fogalmazás vagy imádság írása mai élethelyzethez kapcsolódva. Téma: A hit szerepe a mai ember életében. (***)

Vázlat:

Jézus
a hegy lábánál
tanítványok — írástudók — vitatkozás

az apa és a beteg gyermek
– ördögtől megszállott
– holdkóros
az apa: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”
ördög — engedelmeskednie kell

mustármagnyi hit

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/260. A holdkóros fiú meggyógyítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 193.63 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!