Üzenet – Téma:

* Mit jelent várakozva élni? A hívők várják Jézus visszajövetelét.
* Krisztus visszajövetele ítéletet is jelent.
* Az erőszakos „kultúrmisszió” ellenállást szül. Ragaszkodni a hithez a hatalommal szem­ben.

Előzmények:

Az első zsidó csoport Zerubbábel és Jésua alatt visszatért Júdába és Jeruzsálembe. Újraépítették a templomot. Majd Ezsdrás tért vissza egy csoporttal a szülőföldre. Nehémiás munkára fogta honfitársait, Jeruzsálem falát és kapuit újjáépítették.

Malakiás, az Ószövetség utolsó prófétája:

Malakiás*, akinek a neve azt jelenti: „az én közvetítőm”, 80 évvel Haggeus és Zakariás után, Kr. e. 460–430 között jelentkezett. E rövid bibliai könyv szerkezete: „tétel – ellentétel – válasz”. Malakiás üzenete: rámutatni Istennek Júda népe iránti szeretetére; Keresztelő János és az Úr Jézus eljövetelére; végül az Úr napjára.

Malakiás Isten szeretetéről beszél. A nép előtt nem olyan nyilvánvaló már ez a szeretetet. Az emberek azt kérdik, vajon Isten szereti-e még őket. Edómmal hasonlítja össze őket Malakiás. Ézsau, az edómiak ősatyja Jákób testvére volt. De az Úr Jákóbot szerette, nem Ézsaut. Edóm sora kevésbé volt jó, mint Júdáé. Ő nem épült újjá Bábel uralma után; Júda igen. Ez vajon nem bizonyítja Isten népe iránti szeretetét? (Vö. Jer 49,7; Ez 25,12–14 és Abdiás).

Az Úr rámutat a papok vétkére, akik nem tisztelték Őt a népe Atyjaként. Áldozatuk tisztátalan, áldozati állataik lopottak, hibásak vagy betegek. Helytartónak nem adnának ilyet. Akkor az Úrnak miért? Térjenek hát meg bűneikből a papok, viselkedjenek igazi papként, az Úr szándéka szerint, ahogy Lévi törzsének adta feladatul. Vagyis áldják meg, aki megtartja a szövetséget, és átkozzák meg, aki nem. „Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek urának követe ő!”

Helytelen, hogy idős férfiak elküldik törvényes zsidó feleségüket, hogy fiatal, pogány asszonyt vehessenek feleségül („idegen isten lánya”). Joggal kérdezik, hogy lehet az, hogy az istentelenek gyakran jobban boldogulnak, mint az igazak. Az Úr majd követet küld, aki egyengeti előtte az utat. Ezt Keresztelő Jánosra is vonatkoztatják (Lk 7,27kk), aki után jön a Messiás, Jézus Krisztus, aki elítéli az istenteleneket: a varázslókat és paráznákat, azokat, akik kizsarolják a napszámost, özvegyet, árvát és jövevényt, akik nem félik az Urat.

Az Úr nem változott, még ha sokan úgy vélik is. Megtérésre hívja a népét. De ha nem, a pogányok teszik majd meg. Vannak még azért, akik az Urat szolgálják. Nekik nem kell félniük az Úr ítéletétől, s az istentelenektől való különbségük láthatóvá válik. „De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hízlalóból kiszabadult borjak.” (Ahogy a borjak ugrálnak tavasszal örömükben.) Vagyis dicső jövő vár azokra, akik igazán félik az Urat.

A mózesi törvények betartására szólít fel mindenkit, s végül – az Ószövetség utolsó verseiben – azt ígéri az Úr, hogy mielőtt „nagy és félelmetes napja” eljönne, Illés prófétát* fogja elküldeni. Keresztelő Jánosra, a Messiás útkészítőjére vonatkozik ez a jövendölés. „Az atyák szívét a fiakhoz, és a fiak szívét az atyákhoz téríti” (vö. Lk 1,17), s azután együtt szolgálnak az Úrnak. Az utolsó szavak figyelmeztetik a zsidókat és a nem-zsidókat egyaránt: „hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök”. Júda népe időt kap a megtérésre…, ami ma is érvényes még, mindazok számára, akik nem hisznek Istenben és az Ő Fiában!

Zsidók az Ószövetség és az Újszövetség kora között:

A Perzsa birodalom, ahová Palesztina is tartozott, Dárius király (Kr. e. 522–486) után hanyatlásnak indult. Az utolsó perzsa király, III. Dárius harcba keveredett Kr. e. 334-ben a macedóniai Nagy Sándorral. Elvesztette a harcot, rövidesen megölték, országa pedig a macedónokéba olvadt, Palesztinával együtt. Nagy Sándor halála után (Kr. e. 323) az ország négy részre szakadt, Palesztina egy jó évszázadra (Kr. e. 320–198) a Ptolemaioszok uralma alá került, akik Egyiptomban uralkodtak. Majd a szeleukida III. Antiochus (Kr. e. 222–187) elfoglalta Palesztinát és Föníciát az egyiptomiaktól.

A szeleukida IV. Antiochus Epiphanes (Kr. e. 175–164) a zsidóknak és vallásuknak ellenfele lett. Azt akarta, hogy a zsidók is hajoljanak meg akarata előtt, és éljenek görög módra. A görög istenvilágot, Zeusz főistenségével, ugyancsak tisztelniük kellett, sok zsidó ellenkezésére. A templomi istentisztelet állt a középpontban, de a főpapok meghajoltak az uralkodó akarata előtt, a templom egyik udvarában Zeusz-képet állítottak fel, disznót is áldoztak az oltáron. Mattatiás pap öt fiával együtt felkelt az Isten házának megszentségtelenítése ellen. Szabadság­küzdelem indult, egyfajta gerilla-háború. Amikor Mattatiás meghalt, a fiai folytatták a harcot, Júdás vezetésével. Jó harcos volt, és hamar elnyerte a Makkabeus* melléknevet. Meghódították Jeruzsálemet, eltávolították a Zeusz-képet a templomból, és az áldozati oltárt megtisztították. Kr. e. 165. decemberében újjászentelték a templomot. Sokáig szír fennhatóság alatt maradt. Később Mattatiás pap unokája lett Johannes Hyrcanus néven népe fejedelme és főpapja (a Hasmoneus-dinasztia első tagja, Kr. e. 135–104). Utóda, I. Aristobulus (Kr. e. 104–103) királyi címet fett fel. Majd Kr. e. 76-ig Alexander Jannaeus követte, halála után pedig felesége, Salome vagy Alexandra Kr. e. 67-ig. Fiuk II. Hyrcanus néven lett főpap. Másik fiuk II. Aristobulus néven lépett trónra anyja

halála után, akit II. Hyrcanus állított félre többek között Antipater segítségével, aki az edómiak helytartója volt. (Ez az Antipater volt a jól ismert I. Heródes apja.) Közben a római Pompeius a szír tartományokat Rómához csatolta, a zsidók maguk hívták be a rómaiakat, így egész Palesztina Kr. e. 63-ban római provincia lett. Julius Caesar később Antipatert tette Júdea helytartójává, II. Hyrcanus főpap maradt. Majd II. Aristobulus fia, Antigonus szerezte meg három évre a hatalmat (Kr. e. 40–37). Őt I. (Nagy) Heródes (Kr. e. 37–4), Antipater fia győzte le, aki Rómáig ment, hogy királyi címet viselhessen.

Heródes hellénista uralkodó volt, országát a hellénista kultúrához akarta kapcsolni. Ugyanakkor a zsidók felé is igyekezett hű képet mutatni. Újjáépíttette a templomot, s további nagyszabású építkezésekkel emelte Jeruzsálem fényét, segítette elő Palesztina gazdasági fejlődését. Ő építtette a fontos kikötővárost, Cézáreát (Augustus császár tiszteletére adta ezt a nevet). Heródest ugyanakkor az ókor egyik legkegyetlenebb uralkodójaként ismeri a történelem. Kíméletlenül eltette láb alól ellenségeit, még a családját sem kímélte. Mariamne nevű feleségétől való fiait, mivel Mariamne hasmoneus származású volt, megölette. A betlehemi gyermek­gyilkosság (Kr. e. 7-ben vagy 4–5-ben) jól beleillik ebbe a „vérvonalba”.

A zsidó Nagytanácsnak* vagy Szanhedrinnek 70 tagja volt, főpapok, írástudók, és régi családok vénei, a főpap vezetésével. A főpapi címet viselők a rómaiak és heródiánusok kezében voltak, nem Mózes törvényei szerint. A római vazallusi állapot sokaknak nem tetszett, különösen a zélótáknak nem, akik a Galileából való Júdás (vö. ApCsel 5,37) vezetésével föllázadtak a rómaiak ellen – vérbe fojtották felkelésüket.

Vallásilag három fő csoport volt található ekkor:

A farizeusok azt tanították, hogy minden ember tartsa meg a törvény minden parancsolatát, hogy később örök életet nyerhessen. Sokan közülük a sok parancs ellenére nem szívből szerették/szolgálták Istent. A törvény fontosabb volt számukra, mint a hit.

A szadduceusok előkelő főpapok voltak. Tagadták az angyalok létezését, szerintük az élet befejeződik a halállal. Csak Mózes öt könyvét fogadták el mérvadó tanításnak.

Az esszénusok („kegyesek” vagy „gyógyítók”) elkülönült, egyfajta szerzetesi életet élő férfiak voltak. A Holt-tenger mellett Éngedi pusztáján éltek. Három év próbaidő után vehettek föl csak valakit, vagyonközösségben éltek. Húst és bort nem fogyasztottak, voltak köztük házasságot tagadók. Hittek a lélek halhatatlanságában, két Messiást vártak. Orvosként és jövendőmondóként léptek fel, s a zélótákhoz hasonlóan gyűlölték a rómaiakat és Heródest.

Jegyzetek:

Malakiás – Azt föltételezik, hogy az „én küldöttem” vagy „én angyalom” jelentéssel bíró név nem igazi neve a prófétának.

Illés próféta – Zsidó tanítók gondolata volt, s az ma is, hogy Illés valóban visszajön (Mt 17,10; Mk 9,11). Ezért gondolták a zsidók Keresztelő Jánosról, hogy Illés volt (Mk 6,15). Jézusról is gondolták ezt (Mt 16,14). Jézus mondta Keresztelő Jánosról, hogy ő Illés, aki eljövendő (Mt 11,14; Mk 9,13). Lásd még a Jézust a kereszten gúnyoló kifejezést (Mt 27,47­49).
Hívő zsidóknál ma is van egy üres szék ünnepi otthonokban Illés számára, aki hirtelen érkezik.

A Makkabeusok apokrif könyve – A Makkabeus szó jelentése: kalapács, pöröly. A makkabeusok négy könyvéből a római katolikusok kettőt kanonizáltak az Ószövetségbe.

Zsidó Nagytanács – A 2Móz 18,13–26 szerint Mózes először apósának, Jetrónak a tanácsára választott segítőket a nép kisebb dolgainak intézésében. „Derék, istenfélő férfiak, hűséges emberek, akik gyűlölik a megvesztegetést” (21. v.).

Énekek:

Református énekeskönyv: 2; 23:1–2; 25,1; 73:1; 96:1.4–7.9; 146:1–3; 161:1–4; 211:1.3–5; 217:1.4–5; 224:1–2.5; 235; 393; 397:1.5
Jertek, énekeljünk: 97; 101:1.3; 181:1.4; 183; 240
Harangszó: 41; 44; 52:1.4; 55
Dicsérjétek az Urat!: 18; 41; 53:1.4; 69; 71; 74; 85; 93
Erőm és énekem az Úr: 19; 23; 33; 51; 52; 56; 84; 98; 115:1.5

Megjegyzések:

Miért megy gyakran jól azoknak, akik nem hisznek Istenben? – Ászáf a 73. zsoltár 3. versében énekel így: „Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét…” Feltűnő, hogy olyan sok embernek megy jól, aki nem hisz Istenben. Malakiás idejében is előkerült a kérdés, vajon rendjén van-e ez így. A válasz olvasható ebben a kis bibliai könyvben: jól vannak, amíg Isten megengedi; aztán majd egyszer jön a leszámolás. A legtöbb esetben az Úr még türelmes, és ad nekik időt, hogy megtérjenek.
Sose legyünk féltékenyek rájuk, hanem inkább imádkozzunk, és próbáljunk rámutatni az üdvösségre, ami Krisztusban van!

A hívők várják a visszajövetelt – A hívők kilátása dicsőséges. A nagy bíró kegyelemmel tekint rájuk, és győzelmet ad nekik. Malakiás könyvének a vége a Jelenések könyve végére utal, az ítélet napjára, az új égre és új földre, az új Jeruzsálemre, és az élet vizének folyamára.

Krisztus visszajövetele ítéletet is jelent – Végül Krisztus visszajövetelének nagy napján az ítélet kimondatik minden ember felett, az élők felett, és a korábban meghaltak felett. Akkor mindazok, akik Őt nem szerették, elvettetnek, és csak akik Őt tisztelték, élhetnek vele mindörökké.

Várakozásban élni – Az Ószövetség idején a kegyes zsidó életét meghatározta a megígért Messiás eljövetele. A száműzetésből való visszatérés, és Jézus Krisztus születése közötti időben ezt a váradalmat erősen áthatotta az a gondolat, hogy minél szigorúbban betartják a törvényt, annál jobb viszonyba kerülnek Istennel. Elfeledték, hogy Isten elsősorban hitet és szeretetet kíván.

Hit és törvény – Ezsdrás és Nehémiás után sok zsidó élt egyre inkább a törvény szerint. Magában ez nem volt helytelen, csakhogy a törvényt önmaguk és Isten közé állították. A törvény lett a legfontosabb. Ez tulajdonképpen bálványimádás. A törvény Istenné lett, miközben rendeltetése szerint csak életszabály az Úr és Izráel közti szövetségben. A hit nem kapott hangsúlyt, így a törvény betartásában sem volt elég öröm.
A mi korunkban is előfordul ez, úgy zsidók, mint keresztyének között. Vigyázzunk, a törvénynek Krisztushoz kell minket vezetnie, Aki a törvényt szenvedése és halála által betöltötte. A törvény (Tízparancsolat) a számunkra újra csak életszabály, hogy Isten iránti hálánkat jelezzük. A törvényeskedés gyakran ma is beárnyékolja hitünket, váradalmainkat. Felismerünk-e valamit ebből?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Várakozni valamire, valakire. Az érkezésre való felkészülés ideje. (***)

Történelem / Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek

• Messiási váradalmak a Krisztus előtti évszázadokban. A Messiás szerepe, várása a zsidó hitben. Jézus a Krisztus (a Messiás) a keresztény hitben. Krisztus visszajövetelének váradalma. (***)
• A görög kultúra jellemzői. Vallás, tudomány, művészet. (***)
• Nagy Sándor birodalma, és utódállamai. A hellénizmus, és hatása a zsidóságra. Antiochus Epiphanes erőszakos hellénizációja. (***)
• Forrásszemelvény megismerése és feldolgozása a Makkabeusok 1. könyvéből: Mattatiás fellépése. (***)

Vázlat:

Malakiás: „az én közvetítőm”
A papok vétke
Az „igazság napja”
Illés

Nagy Sándor
Ptolemaioszok
Szeleukidák

Antiochus Epiphanes
erőszakos hellénizálás
Mattatiás pap és fiai

Makkabeusok
Hasmoneus dinasztia
Antipater (edómi)
fia: Nagy Heródes

Szanhedrin
heródiánusok
zélóták
farizeusok
szadduceusok
esszénusok

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/202-203. Malakiás, az Ószövetség utolsó prófétája; A zsidóság az Ószövetség és az Újszövetség kora között – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 169.36 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Sátáni erőkkel való küzdelem.
* Gyűlölet a zsidó nép ellen – gyűlölet Isten ellen.
* Eszter életét kockáztatta Istenért és népéért.

Előzmények:

Ahasvérós, Perzsia királya, eltávolíttatta Vasti királynét, mert parancsára nem jelent meg az ünnepségen. Ezután a birodalom minden területéről csinos lányokat hoztak a palotába. Esztert választották királynénak. Mostohaapja minden nap a kapuhoz ment, hogy megtudja, hogy van Eszter.

1. történet:

Úgy tűnik, hogy miután Eszter királyné lett, Mordokaj tisztséget kapott a királyi udvarnál. Legalábbis naponta ott tartózkodott.

Újra fiatal lányokat hozattak a király számára. Ezt furcsálhatjuk, hiszen Ahasvérós már talált királynét. Valószínűleg a hárem méretét akarták tovább növelni. Eszter továbbra is elhallgatta zsidó származását, Mordokaj iránti engedelmességből. Eszter királynéként is hűséges maradt nevelőapjához.

Mordokaj egy nap Súsán várában megtudta, hogy két teremőr (Bigtán és Teres) nagyon megharagudott Ahasvérósra. Összeesküvést szőnek, hogy megöljék a királyt. Mordokaj elmondta ezt Eszter királynőnek, aki Mordokaj nevében elmondta a királynak. Mikor Bigtánt és Terest kihallgatták, kiderült, hogy Mordokajnak igaza van. Mindkettőjüket felakasztották, a történteket pedig följegyezték a krónikákba.

Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király Hámánt*, aki így első lett vezető emberei között. Tanácsadói fölé emelte őt a király. Mindenki tisztelte Hámánt, a király parancsára minden udvari embernek le kellett borulnia előtte*. Egyedül Mordokaj tagadta meg ezt.

A király szolgái megkérdezték Mordokajt, miért nem engedelmeskedik a király parancsának. Mordokaj elmagyarázta nekik, hogy ő zsidó, ezért nem szabad leborulnia sem istenek, sem ember előtt, egyedül az Urat illeti ez a kiváltság.

A szolgák elmondták Hámánnak a dolgot, aki mindaddig nem vette észre Mordokaj viselkedését. Most már Hámán is látta, hogy Mordokaj nem borul le előtte. Teljesen felbőszült. Bosszúszomjának kevés volt Mordokaj megbüntetése, megszületett ördögi terve, hogy minden zsidót irtsanak ki a birodalom területén.

Rögtön el is mondta Hámán a királynak, hogy él szétszórva a birodalomban egy nép saját törvényekkel, akik nem tartják magukat a király törvényéhez. Ez nem mehet így tovább. Hámán a király engedélyét kérte egy királyi rendelethez, hogy a többi nép megsemmisíthesse a zsidókat. Cserébe tízezer ezüstöt ajánlott fel a királyi kincstárba. Teljesen úgy tűnt, mintha Hámán a birodalom jólétéért aggódna. Nem is tétovázott hát Ahasvérós: lehúzta ujjáról a pecsétgyűrűt, és Hámánnak adta. Meg se kérdezte, melyik nép az, felhatalmazta Hámánt, hogy a nevében tegyen, amit jónak lát. Így Hámán a királyi pecséttel pecsételhette le a végzést. Ahasvérós nem fogadta el az ezüstöt, de döntése akkor is gondatlan és felelőtlen volt.

Hámán magához hívatta a jósokat és jövendőmondókat, mondják meg, hogy melyik nap lenne a terv végrehajtásához a legalkalmasabb. Ők sorsot vetettek. A sors a 12. hónapra esett. Tehát a 12. hónap 13. napján kell a zsidókat meggyilkolni. Mivel az év első hónapja volt (Ahasvérós uralkodása 12. évében), Hámánnak még sokáig kellett várnia terve megvalósításával! Mondhatjuk, hogy ez is Isten különös gondviselése volt.

Az írásbeli parancsok elkészültek. Lepecsételve küldték ki ezeket a birodalom minden területére (Júdába is!). A levélben az állt, hogy a 12. hónap 13. napján minden zsidót, férfit és nőt, gyermeket és öreget meg kell ölni. Tehát mindenki készüljön arra a napra. Súsán városában hirdették ezt ki először. Ezalatt a király és Hámán jókedvűen iszogattak együtt. A várost azonban feldúlta a hír. Az ország minden részében gyászoltak a zsidók. Sírtak és böjtöltek; sokan zsákruhát öltöttek és hamuban ültek.

2. történet:

Amikor Mordokaj meghallotta, milyen sors vár a népére, megszaggatta ruháit gyásza jeléül. Zsákruhát öltött, és hamut hintett magára. Jajgatva járt-kelt a városban, és Súsán várának kapujához érkezett. De a kapun tilos volt gyászruhában belépni. Eszter az egyik szolgától hallotta, hogy Mordokaj a kapun kívül áll és gyászol. Elküldött valakit ruhákkal hozzá, de nem akarta elfogadni. Ezután Eszter Hatákot hívatta, azt a háremőrt, akit a király rendelt ki mellé. Elküldte őt Mordokajhoz, hogy megtudja, mi a gond.

Mordokaj elmondta Hatáknak Hámán tervét. Elküldte Eszternek a törvény írott szövegét is. Mordokaj nagy kockázatot vállalt ezzel. Megkérte Esztert, hogy járjon közbe népéért, kérjen kegyelmet a királytól.

Haták visszament Eszterhez. A királyné elolvasta az iratot, meghallgatta Hatákot, majd ezzel az üzenettel küldte vissza: „A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre egyforma törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik! Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz!” Ez pedig azt jelenti, nem tudhatja biztosan, hogy a király még mindig kedveli-e.

Mordokaj ezt válaszolta: „Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” Ebből világosan kitűnik Mordokaj hite és bizalma Isten felé. Izráel Istene szabadulást ad!

A határozott válasz észhez térítette Esztert. Eldöntötte, hogy kockára teszi életét a népéért. Hátákot még egyszer elküldte Mordokajhoz a következő üzenettel: „Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el!”

Mordokaj megtette, amit Eszter kért tőle. Tudták, hogy az Úr megmentheti az egész zsidó népet velük együtt a haláltól. Böjtölve három napon és éjszakán át kérték az Ő segítségét.

Három nappal később Eszter felöltözött királynői ruhába, és elment a palota belső udvarába, ahol a király a trónon ült. Tisztelettudóan megállt egy bizonyos távolságban.

Ahogy a király meglátta őt, rögtön kegyeibe fogadta, kinyújtotta felé aranypálcáját. Eszter közelebb jött, és megérintette a pálca végét. Ezzel tiszteletét és engedelmességét fejezte ki.

A király megkérdezte: „Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Még ha országom felét is, megkapod!” Ki számított erre a barátságos válaszra? Isten ily módon is munkálkodik.

„Ha jónak látja a király, jöjjön el ma Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet készítettem” – válaszolta Eszter.

Az Írás nem említi, hogy Ahasvérós meglepődött-e ezen a kérésen, amelyért Eszter az életét kockáztatta. Egész biztosan értette, hogy Eszter valami nagyon fontosat akar mondani, amiről Hámánnak is tudnia kell. Rögtön parancsot adott a szolgáinak, kerítsék elő Hámánt, hogy teljesíteni tudják Eszter kérését. A király elfogadta a meghívást.

A bor fogyasztása közben a király újra megkérdezte Esztert: „Mit kérsz? Megkapod! Mit kívánsz? Még ha az ország felét is, meglesz!”

Eszter diplomatikus választ adott: „Van kérésem és kívánságom. Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, hogy megadja kérésemet, és teljesítse kívánságomat, jöjjön el a király Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet készetek nekik. Holnap azután megfelelek arra, amit a király mondott.”

Jegyzetek:

Hámán – „Jóindulatú”; „kegyelt”. Agági mellékneve származására utal: Agág a zsidók ősi ellensége volt (vö. 4Móz 24,7; 1Sám 15). Ez az ősi ellentét is magyarázhatja Mordokaj és Hámán kölcsönös ellenszenvét.

Leborulni ember előtt – Izráelben ismerős volt a tiszteletadásnak az a módja, hogy az emberek meghajolnak, leborulnak a feljebbvaló előtt (lásd 1Sám 25,23; 2Sám 9,6; 1Kir 2,19). Feltehetőleg nem a királyi hatalom ellen irányult tehát Mordokaj viselkedése. Magyarázhatja ezt inkább a Perzsa birodalomban uralkodó fél-vallásosság, együtt a Hámán viselkedése által kiváltott ellenszenvvel.

Énekek:

Református énekeskönyv: 5:8.10.12; 52:1; 54:1–2; 59:1–2; 69:2–3; 120; 140:1–2.4; 157; 236:1.5; 263:9.15.18; 387:1–2; 394:1.5
Jertek, énekeljünk: 163:1–4; 173; 176; 185
Harangszó: 18; 42; 43; 45; 49:1.5
Dicsérjétek az Urat!: 5; 14; 17; 61; 68; 69; 71; 75; 76; 93
Erőm és énekem az Úr: 29:1; 84; 105:1–3; 106; 131:1–4

Megjegyzések:

Az Isten és sátán közötti küzdelem – A bűnbeesés óta láthatjuk a folyamatos harcot Éva magva, Isten népe és a sátán között (1Móz 3,15). A sátán minden adandó alkalommal megpróbálja elpusztítani Isten népét. Néha majdnem sikerül is neki. De szerencsére Isten őrködik gyermekei felett.

Gyűlölet a zsidó nép ellen, és gyűlölet Isten ellen – Megfigyelhetjük, hogy az évszázadok során mindig gyűlölte valaki a zsidó népet. Még a kereszténységben is találhatunk antiszemitizmust. Azzal az indokkal, hogy a zsidók felelősek Jézus Krisztus haláláért, ami bűnössé teszi őket, mindig háttérbe akarták szorítani őket. Ez a muszlimoknál is előjön. Másik gyakori jelenség a tudományban és gazdaságban levő zsidó dominanciával szembeni negatív szemlélet. (Gondoljunk csak René Descartesra, Benjamin Disraelire stb.) Az antiszemitizmus a náci birodalom egyik ideológiai alapja volt. Ma is van még néhány országban neo-náci szervezet.
Hámán gyűlöletét első látásra Mordokaj viselkedése váltotta ki. De ezért az udvariatlanságért elég lett volna csak őt megbüntetni. Itt viszont a felszín alatt Hámán zsidógyűlöletéről van szó. Ami valójában az Izráel Istene elleni gyűlölet. S valószínűleg a tény, hogy a Messiás abból a népből származik.

Életed tenni kockára Istenért és népéért – Eszter jó célért kockáztatta az életét. Így Istent és népét szolgálta. Komoly hitbeli tettnek kell tekintenünk a király meglátogatását.
„Ha elveszek, hát vesszek el” kijelentése nem közömbösség, hanem ősei Istenébe vetett hite. Példát vehetünk róla.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Könyvtárhasz­nálat

• Eszter példája: bátor kiállás halálos veszedelemben a népéért. (***)
• Antiszemitizmus az évszázadok során. A zsidóság helyzete ma. A zsidókérdés Magyar­országon. A magyar holocaust. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Szereplők és jellemvonásaik Eszter királynő történetében. (* **)
• A bibliai történet egy-egy jelenetének dramatizálása. (** ***)
• Kreatív nyelvi feldolgozás: törvényszöveg, ill. imádság megfogalmazása. (***)
• Anne Frank naplója – szemelvények felolvasása. Válaszlevél írása Kitty nevében. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Karakteres rajzi ábrázolás: jellemző helyzetek a bibliai történetből. (**)

Vázlat:

Mordokaj – összeesküvés leleplezése

Hámán – király után a legfőbb méltóság
Mordokaj nem borul le előtte
Rendelet: a zsidókat ki kell irtani

Zsidók, Mordokaj – gyász
Eszter – Haták
feladat: menjen be a királyhoz
három napig böjt

kinyújtott pálca – kegyelem
kérés: lakoma Hámánnal

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/194-195. Hámán terve a zsidókkal; Eszter a király előtt – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 302.79 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Az Úr újra népe között akar lakni.
* Isten háza, Isten tisztelete a legfontosabb.
* A sátán embereket használ ellentámadásaihoz.
* Az Úr bátorítja a bátortalanokat.
* A Messiás ígérete buzdít.

Előzmények:

Nebukadneccar, Babilónia királya Kr. e. 587-ben elfoglalta, kifosztotta és felperzselte Jeruzsálemet, s a lakosság nagy részét fogságba vitette. Júdában csak a szegényebb réteg maradt, közülük is sokan Egyiptomba menekültek. Akik mégis helyben maradtak, később idegen népekkel keveredtek.

Nebukadneccar halála után (Kr. e. 562) meggyengült a Babiloni birodalom, s Kr. e. 539-ben Círus perzsa király elfoglalta az országot. Jeremiás próféciája teljesedett be ezzel (Jer 25,12).

Történet:

A Krónikák második része azokkal a szavakkal végződik, amivel Ezsdrás a könyvét kezdi.

1. A nagy Círus, Perzsia birodalmának királya egy hirdetményt adott ki, melyet az egész birodalomban felolvastak. Az Úr indította arra, hogy ezt megtegye. A hatalomátvétel után Círus rendet akart tenni az országban. Elmondja, hogy az Úr, a menny Istene neki adott a földön minden királyságot. Ezzel elismeri az egyedüli igaz Istent. Tőle kapta hatalmát. Tehát engedelmes Isten parancsának is: gondoskodnia kell arról, hogy Jeruzsálemben a menny Istenének háza felépüljön.

Círus felszólított Isten népéből mindenkit, hogy térjen haza, és építse fel az Úr, Izráel Istenének a házát. Akik saját erőből nem tudnak eljutni Júdába, azok segítséget kell kapjanak a helybéliektől, aranyat, ezüstöt, és minden mást, amire csak az út alatt szükségük lehet. Sőt még önkéntes adományok átnyújtására is bátorította a király alattvalóit az Úr háza számára.

2. Egész nagy csoport júdai indult Kr. e. 538-ban vissza a szülőhazájába. Összesen 42.360 ember* tért vissza Babilonból Jeruzsálembe, és Júda egész területére. Ők Benjámin és Júda törzséből származók, valamint papok és léviták voltak. Isten lelke másokat is indított arra, hogy menjenek velük, ők valószínűleg más izráeli törzsek leszármazottai voltak, akik már sokkal korábban fogságba kerültek.

Még két csoportot említ az írás név szerint: a templomszolgákat és Salamon szolgáinak a fiait (43–58. vers). A templomszolgák Gibeón leszármazottai voltak, akik a lévitáknak segítettek. Tehát nem papok, és nem léviták. Végül a júdaiak magukkal hoztak valamennyi szolgálót, rabszolgát (7.337) és énekest (200) is. Voltak lovaik (736), öszvéreik (245), tevéik (435) és szamaraik (6.720). Ebből tudhatjuk, hogy a júdaiak nem voltak gazdagok, és a szomszédaik sem ajándékozták meg őket annyi állattal, mint azt a király elvárta.

Zerubbábel*, Jésúa pap, és további kilenc választott férfi volt a csoport vezetője. Zerubbábel Jójákin unokája (2Kir 24,15 és 25,27–30; 179. lecke). Őt nevezte ki Círus király Júda kormányzójává. Mikor a júdaiak megérkeztek Jeruzsálembe, látták, hogy minden elpusztult. Ekkor egyes családfők pénzt ajánlottak fel a templom felépítésére. Ez nem volt nagy összeg, mégis, szegény emberek komoly ajándéka.

3. A hetedik hónapban mindenki összegyűlt Jeruzsálembe, hogy ünnepet üljenek. Jésúa, Jócádák fia, a papok és léviták segítségével új égőáldozati oltárt épített a régi helyére. Ezt Mózes törvényei alapján tették meg (lásd 2Móz 27,1–7). Félelemmel és őrködve munkálkodtak ezen, mert az ott lakók ellenségesek voltak (lásd Ezsd 4).

Ezután minden reggel és este áldozatot mutattak be. A Jeruzsálembe érkező tömeg együtt ülte meg a sátoros ünnepet 7 napon át.

Az ünnep után nekiláttak, hogy előkészítsék a templom alapkő-letételét. Kőműveseket és ácsokat fogadtak. Círus megengedte azt is, hogy a Libánonról hozassanak cédrusfát a szidóniakkal és tírusziakkal. Ők cserébe ételt, italt és olajat kaptak.

A következő év második hónapjában kezdtek a templom alapjának lerakásához. Aki csak tudott, segített. Lévitákat neveztek ki, hogy felügyeljék az építkezést. Amikor az építők lefektették az alapokat, nagy ünnep kezdődött. A papok és léviták, akik között Ászáf* leszármazottai is ott voltak, harsonákkal és cimbalmokkal dicsérték az Urat, ahogy Dávid azt rendelte (lásd 2Krón 5,13). Hálaadó és dicsőítő énekeket énekeltek az Úrnak, mert Ő jó, és kegyelme örökké megmarad. A nép örömkiáltása messzire elhallatszott. Az idős papok viszont, akik látták a régi templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját. Az örömujjongás és a sírás összeolvadt. Csodálatos, hogy az Úr újra kegyelmébe fogadta népét, és hogy újra felépülhet az Úr háza!

4. Júdának és Benjáminnak azonban ellenségei is voltak. Ők a samaritánusok, akik a fogságba hurcolás után Palesztinába vándoroltak (lásd 2Kir 17,24). A fogságból hazatértek épp hogy elkezdték a templom építését, mikor meglátogatta őket néhány samaritánus elöljáró ezzel a javaslattal: „Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket.”

A zsidó vezetők így válaszoltak: „Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya.”

Tehát a samaritánusok nem kaptak engedélyt a zsidó népbe való beolvadáshoz, s akadályozták őket a munkában. Még tanácsadókat is fogadtak ellenük, akik különböző praktikákat alkalmaztak Círus egész uralkodása alatt. Ahasvérós uralkodá sának kezdetén egy levélben vádolták a zsidókat. Utóda, Artahsasztá pedig két ilyen levelet is kapott. A másodikat Ezsdrás szó szerint idézi (11–16). A levélben az áll, hogy a júdaiak a perzsa fejedelmek engedélye nélkül erősítik és építik újjá Jeruzsálem városát. Így Perzsia királya elvesztheti ezt a területet! Alaptalan vád az is, hogy a júdaiak a későbbiekben nem fognak adót fizetni a perzsa királynak. Emlékeztetik a királyt a korábbi idők hűtlenségére. Megkérik, hogy a birodalom krónikáiban nézzen utána, valóban kapott-e engedélyt Jeruzsálem a város újjáépítésére. (Feltűnő, hogy itt a városfal és házak felépítéséről van szó, nem a temploméról.)

Artahsasztá röviden válaszolt a samaritánusoknak. Tényleg megvizsgálták Jeruzsálem múltját, s úgy találták, hogy a város korábban gyakran fellázadt a fejedelmek ellen. Ezért a samaritánusoknak figyelmeztetniük kell a Jeruzsálemben lakókat, hogy a városfalak építését azonnal függesszék fel.

A samaritánusok sietve Jeruzsálembe mentek, és betiltották a templom építését. Még erőszakot is alkalmaztak. Dárius uralkodásának második évéig szünetelt az építkezés.

5. Mikor már jó ideje szünetelt az építkezés, az Úr elküldte Haggeus és Zakariás prófétát. Ők arra biztatták a munkásokat, hogy újra lássanak hozzá az építkezéshez, és ne törődjenek a támadásokkal. Haggeus azt prófétálta, hogy ennek a háznak az eljövendő dicsősége nagyobb lesz, mint a régié. Mekkora bátorítás volt ez az építők számára. E prófécia akkor töltetett be, amikor az Úr Jézus Jeruzsálemben élt és tanított. Ebben a templomban járt és beszélt.

Zerubbábel és Jésúa is azt parancsolta, hogy folytassák a munkát. Ekkor odament hozzájuk Tattenaj, a samaritánus helytartó embereivel együtt, és megkérdezte a júdaiakat, kitől kaptak engedélyt a templom építésének folytatására.

A júdaiak nem féltek, hiszen tudták, hogy az Úr mellettük áll. Elmondták, hogy Círus király parancsa alapján cselekednek így. Azt kérték Tattenajtól, hogy ne hátráltassa őket a munkában addig, míg Dáriustól nem kap erre parancsot. Tattenaj levelet írt Dáriusnak, s kérte, nézzen utána a régi iratokban, Círus valóban adott-e engedélyt a zsidóknak.

6. Dárius király komolyan vette a levelet, és megkerestette a krónikákban az erre vonatkozó feljegyzéseket. Meg is találták az engedélyt a jeruzsálemi templom építésére. Pontosan megadta a templom méreteit, és azt, hogy a költségek a királyi udvart terhelik. Még azt is említik, hogy Círus a jeruzsálemi templom kincseit visszaküldte eredeti helyükre.

A samáriai Tattenaj és társai tehát komoly figyelmeztetést kaptak, hogy ne hátráltassák a templom építését, sőt a folyamon túli területek adójából adják meg az építkezéshez szükséges összeget. Még az áldozati állatokról is nekik kellett gondoskodni. Súlyos fenyegetés is társult a parancshoz, így aztán az érintettek igyekeztek a király levelét betartani.

Elhárult tehát az akadály a templom építése elől. Dárius király uralkodásának hatodik évében pedig elkészült a templom. Az új templom fölszentelése nagy ünnep volt, száz bikát, 200 kost, 400 bárányt és 12 kecskebakot mutattak be áldozatul. A bakokat Izráel 12 törzsének vétkeiért áldozták.

Elkészült a papok és léviták szolgálati rendjének beosztása. A páskát is megülték az első hónap 14-én. A papok, akik megtisztították magukat, készítették el a júdaiaknak a páskát. A páska után a kovásztalan kenyerek ünnepét is megtartották, 7 napon át. Mindenki boldog volt és hálás. Az Úr újra népe között lakott az új templomban.

Haggeus próféta fellépése:

Mikor Haggeus Krisztus előtt 520-ban, Dárius király uralkodásának második évében elkezdte prófétai szolgálatát, a júdaiak már 18 éve szabadok voltak a fogságból. Ők először lelkesen építeni kezdték a templomot, de nem fejezték be. A samaritánusok ellenséges fellépése miatt megcsappant a lendület. Végül a nép már csak a saját dolgaival foglalkozott. Az Úr azonban újra megkönyörült népén, s elküldte Haggeust és Zakariást, hogy intse és bátorítsa a népet.

Haggeus négyszer fordult az Úr üzenetével Zerubbábelhez, Júda fejedelméhez, és Jósuához, a főpaphoz, valamint az egész néphez.

1,2 – 2,1: Az Úr tudni akarja, fontos-e még a népnek a templom felépítése. Az emberek szép házakban laknak, míg az Úr háza ott maradt befejezetlenül. Mindenki csak a saját vagyonával törődik. Jobban tennék, ha felmennének a hegyekbe, hogy a templom befejezéséhez fát gyűjtsenek. De az emberek nem így tesznek, ezért az Úr nem áldja meg a munkájukat. Nem ad az ég esőt, és a föld termést, az Úr szárazságot hozott a vidékre.

Zerubbábel és a nép megijedt erre a dorgálásra. Pár nappal később Haggeus ismét elmondta az Úr üzenetét: „Én veletek vagyok!” A nép és vezetői pedig felbuzdultak, és nekiláttak az építés folytatásának.

2,2–9: A hetedik hónap 21. napján Haggeus újra elhozta az Úr üzenetét Zerubbábelnek és a népnek. Megkérdezte tőlük, ki látta az első templom dicsőségét. Most ők azt gondolhatják, hogy a készülőfélben levő templom semmi ahhoz képest. Nemsokára azonban az Úr be fogja tölteni szentségével ezt a templomot. S e mostani templom dicsősége meghaladja majd az elsőét. E helyen békességet ad az Úr! Gondoljunk a Békesség Fejedelmének, az Úr Jézusnak az eljövetelére.

2,10–21: A templom építése folytatódik, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki megtisztította volna magát.

2,22–24: Különleges Haggeus Zerubbábelnek szóló próféciája: az Úr megrázza a mennyet és földet, a királyok trónjait, a népek királyságait pedig megsemmisíti. Az emberek egymás kardja által vesznek el. Az Úr Zerubbábel nagy utódját, az Úr Jézust pedig olyanná teszi, mint egy pecsétgyűrű*. Mert az Úr őt választotta ki Messiásnak! (Vö. Zsolt 132,11.17; Ézs 11,1; 16,5)

Zakariás fellépése:

Zakariás próféciáit két csoportra lehet osztani: az álmok/látomások (1–6. fejezet), és a Júdába visszatért népnek szóló üzenet (7–14. fejezet). Haggeus első fellépése után két hónappal Zakariás is próféta lett. Fiatal volt még, mikor először prófétált. Nem beszélünk az összes látomásról, de azért álljon itt egy felsorolás: a négy lovas (1,7–17), a négy szarv (2,1–4), a mérőzsinóros férfi (2,5–17), Jósua igazságos (3), a lámpatartó és a két olajfa (4), a repülő irattekercs és a nő (5), a négy fogat (6).

1,16–17: Az Úr azt mondja, hogy a templom, és az ország városai újra fel fognak épülni. Ő újra megvigasztalja Siont.

3: Zakariás Jósua főpapot látja szennyes papi ruhában, mint aki bűnös az Úr angyala előtt. A sátán vádolja őt, de az Úr azt mondja neki, hogy nem kapja meg Jósuát. Mert… az Úr angyala szolgáinak azt a feladatot adja, hogy Jósua új, tiszta papi ruhát kapjon. Ez a nép bűne bocsánatának a jele. A főpap most újra megszentelve állhat a nép előtt. A nép a fogság alatt nem tarthatta be a kötelező dolgokat, mint pl. a tiszta ételek fogyasztása, de most, hogy már Júdában van, ezt újra megteheti. Az Úr megígéri, hogy újra népe mellett áll, és megáldja, ha megtartja a törvényeket és istentiszteletet.

Jósua itt Krisztus példája. Ő egy napon elveszi népe bűnét. Amilyen tiszta a pap új ruhája, olyan tisztán és szenten kel majd fel a sírból. Így veszi el mindazok szégyenét és bűnét, akik Őt szolgálják… a sátán pedig legyőzetik!

4,6: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” Ezek a szavak Zerubbábelnek szólnak. Isten segítségére utalnak a templom újjáépítésével kapcsolatban, de tovább is mutatnak: egy ember újjászületése egyedül Isten munkája. Egyedül az Ő Lelke által válhat a bűnös életű egy új emberré.

További fontos részletek Zakariás könyvének második részéből:

9,9: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamárháton ül, szamárcsikó hátán.” Ez az ismert ige világos utalás a nagy Király, Jézus Krisztus eljövetelére.

12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek…” Az ige első része a Szentlélek kitöltetéséről szóló prófécia, Jézus feltámadása után (lásd ApCsel 2; 321. lecke). A második rész pedig azt a tényt mondja ki, hogy Jézus oldalát átdöfték a kereszten (lásd Jn 19,34.37; 313. lecke).

13,1: „Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.” Ez az ige Krisztus eljövetelére utal. Az Ő vére mossa el a bűnöket. A forrás Isten kegyelmének képe, Krisztus által.

Jegyzetek:

42.360 ember – A családok 29.818-at adnak (Nehémiásnál ez 31.089). Ez talán azért van, mert más törzsekből is döntöttek úgy néhányan, hogy visszatérnek a szülőföldjükre.

Zerubbábel – Ezsdrás említi az Ezsd 3,2-ben, hogy Sealtiél fia volt, de ő valójában Pedájá fia (1Krón 3,19). Sealtiél és Pedájá is Jójákin (Jekonjá) fia volt (1Krón 3,17–18), tehát elképzelhető a családjukban örökbefogadás vagy sógorházasság is. A babiloni Zerubbábel „Babilonból származót” jelent. A zsidó történetíró megemlíti, hogy Zerubbábel a babiloni hadsereg kapitánya volt, és a júdaiak érdekeit képviselte.

Ászáf – Dávid idejében énekes, ismert zsoltárairól is (50. és 73–83.); Lévi leszármazottja.

Pecsétgyűrű – A királyok ezzel szoktak érvényt szerezni törvényeiknek, és legbelsőbb titkukat lezárni, megőrizni.

Énekek:

Református énekeskönyv: 14:7; 27:1–2; 85:1; 126:1–3; 134; 135:1–2.12; 147:1; 152; 162; 163; 217:4; 224:4–6; 389:1.5.9–11; 397:1
Jertek, énekeljünk: 68:1–2; 168; 173; 177; 179
Harangszó: 15; 44; 49:2.7; 52:1.4; 55
Dicsérjétek az Urat!: 29; 30; 35:1–2; 36; 40; 53:1.4; 68; 69; 93
Erőm és énekem az Úr: 46; 84; 97; 115:1; 126

Megjegyzések:

Az Úr újra népe között akar lakni – Isten túláradó szeretetének jele, hogy gondoskodik arról, népe visszatérjen a babiloni fogságból saját hazájába, és újraépítse a templomot. A nép nem érdemelte meg ezt a kegyelmet. De az Úr megtartja ígéretét, amit Ádámnak és Évának, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, Dávidnak, Ézsaiásnak, Mikeásnak, és még sok más embernek tett. Gondoskodik a Messiás eljöveteléről, aki a Sátán, a bűn és a halál felett diadalt arat. A fogságból való hazatéréssel, az istentisztelet helyreállításával Jézus Krisztus születését készítette elő az Úr.

Isten háza mindenek előtt – A legjobb esetben nem saját magunkra gondolunk, hanem Isten szolgálata van első helyen az életünkben. Nóé az özönvíz után először oltárt épített az Úrnak; Ábrahám is ezt tette, ahogy megérkezett Kánaánba. Salamon Gibeónba ment, hogy áldozatot mutasson be, mikor megválasztották királynak. Círus király parancsa itt nagyon különleges: a júdaiak nem azt a feladatot kapják, hogy régi lakóhelyüket újra kiépítsék, hogy újra adót tudjanak fizetni a királynak. Nem az anyagi oldal fontos neki, hanem az Úr szolgálata, Izráel Istene kerül az első helyre.

A sátán embereket használ ellentámadásaihoz – Sok „samáriaival” találkozunk, ha az Úr szolgálatában állunk. Hirtelen olyan ellenségek jönnek, akik mindent el akarnak rontani. A sátán a nagy lázító és nyugtalanságot szító. Ami viszont biztató: az ellenállás mértéke megmutathatja, milyen nagy Isten terve, és az Ő munkája.

Az Úr bátorítja a bátortalanokat – Isten és az Ő szolgálata iránti tűz meggyengülhet olyan nehézségek miatt, amikre nincs rögtön megoldás. Láthatjuk ezt a visszatérő foglyoknál is. Az első lelkesedést lehűti a samaritánusok támadása. Utána csak a mindennapi dolgok érdeklik őket. Saját dolgaik fontosabbak lesznek az Úréinál.
Mikor Haggeus és Zakariás próféta Isten üzenetét elmondja nekik, akkor új erőt nyernek, és újra munkához látnak. A kishitűeket megerősíti, és a bátortalanokat bátorítja Isten szava.

A Messiás ígérete buzdít – Külön támaszt jelent az egyedüli alapra, a Messiásra való utalás. Mi, akik Krisztus feltámadása után élünk, szintén felbátorodhatunk ezen. Bármi elszomoríthat, de az Úr Jézus itt van! Általa megnyílt a szentség forrása.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

• Elkeseredés, csüggedés, kishitűség nehézségek idején. Keserűség, csüggedés jelei a magyar társadalomban. (***)
• A buzdítás, bátorítás szerepe és jelentősége. Hogyan érhetünk el tartós eredményt? (***)
• Az építkezés feltételei: építési engedély, engedélyezett épületterv. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Társadalmi ismeretek

• Hétköznapi szituációk dramatizálása. Téma: bátorítás, buzdítás. (***)
• Bátorító levél írása családtagnak, barátnak, ismerősnek. (***)
• Beszélgetés Győri József: Épülő templom című verse alapján templom és gyülekezet, hívek és istentiszteleti hely kapcsolatáról. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Könyvtárhasználat

• Képek gyűjtése újjáépített vagy újonnan épített templomokról. (***)
• Templomépület tervrajza (látszati rajz, alaprajz, elöl- és oldalnézet) és tömegvázlata. (***)

Vázlat:

Ezsdrás
Círus – Perzsia
70 éves fogság
hazatérés: Zerubbábel és Jésúa
a templom újraépítése

samáriaiak – ellenségeskedés
Dárius újabb engedélye

Haggeus – Zakariás próféták

az új templom dicsősége nagyobb lesz a réginél
a Messiás eljöveteléről szóló ígéretek

elkészül a templom – ünnep

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/191-192. Júda hazatérése; a második templom építése; Haggeus és Zakariás próféta – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 146.68 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Az Úr meg tudja törni a legkeményebb szívet is.
* Az Úr uralkodik földön és égen.
* Isten nem engedi, hogy gúnyolják.
* Van, aki a szakadék szélén táncol, mégsem veszi észre a veszélyt.

Előzmények:

Dánielnek Isten látomásban mutatta meg, hogy a király álma mit jelent. Dániel három barátja pedig csodálatos módon menekült meg az izzó tüzes kemencéből. Nebukadneccar el kellett hogy ismerje az ég és föld Istenének hatalmát.

1. történet:

Nebukadneccar király levélben fordult alattvalóihoz. „Nebukadneccar király üzenete az egész birodalmában lakó különféle nyelvű népekhez és nemzetekhez: Békességetek növekedjék!”

Célja az volt, hogy Istent dicsérje: „Jónak látom kihirdetni a jeleket és a csodákat, amelyeket a felséges Isten tett. Mily nagyok az ő jelei, mily hatalmasak csodái! Az ő királysága örök királyság, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre!” Olyan ember bizonyságtétele ez, aki csodálatos módon jött rá arra, hogy az ég és föld Istene uralkodik az egész föld felett, sőt még egy fejedelmet is meggyőzhet.

A levél a következőkről tudósít:

Nebukadneccar békében élt palotájában, de egy éjszaka álmot látott, ami mély benyomást tett rá. Tudni akarta az álom jelentését. Magához hívatta bölcseit, és elmondta nekik az álmot, de nem tudták neki megmagyarázni.

Végül eljött Dániel (Baltazár) a királyhoz. Ő tisztelettel szólította meg Dánielt: „Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni.” És Nebukadneccar elmondta az álmát.

Egy hatalmas fát látott, ami az égig ért, és még a föld széléről is látható volt. Levelei szépek voltak, gyümölcseiből sokan jóllaktak. Ágain és árnyékában állatok tanyáztak.

Majd egy angyal utasítást adott, hogy vágják ki a fát, de a töve gyökerestül maradjon a földben vas- és rézbilincsben. Egye azt, amit az állatok, boruljon el elméje, és hét időszak teljen el így. Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött.

Dániel egy pillanatra annyira az álom hatása alá került, hogy egy szót sem tudott szólni. A király így biztatta: „Baltazár, ne rémülj meg az álomtól és a jelentésétől!”

„Uram, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre!” – válaszolt Dániel. – „Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra nőtt, hogy az égig ért, és látható volt az egész földön, szép lombja és sok gyümölcse volt, táplálékot nyújtott mindenkinek, alatta tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak, az te magad vagy, ó király! Te lettél naggyá és hatalmassá; hatalmad megnőtt, felér az égig, és uralmad elér a föld széléig. Annak pedig, hogy a király egy szent angyalt látott leszállni a mennyből, aki ezt mondta:

Vágjátok ki ezt a fát és pusztítsátok el, de a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között, hadd áztassa az ég harmatja, és azt egye, amit a mezei vadak, míg csak hét időszak el nem telik fölötte! – annak ez a magyarázata, ó király: A Felségesnek az ítélete ér utol téged, uram, király! Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja. Azért mondták, hogy a fa tövét gyökerestül hagyják meg, mert királyságod megmarad, mihelyt elismered, hogy a menny uralkodik. Azért, ó király, fogadd meg tanácsomat: Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így boldogan élhetsz sokáig.”

Nebukadneccar király nem fogadta meg a tanácsot, s ezért minden beteljesedett rajta, amit megálmodott. 12 hónap elteltével palotája tetején sétált. Büszkén ezt mondta: „Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!”

Alighogy kimondta e szavakat, a mennyből egy hang hallatszott: „Neked szól ez az üzenet, Nebukadneccar király! Elvesztetted királyságodat! Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja.”

Mindez rögtön be is teljesedett. Nebukadneccar úgy viselkedett, mint egy állat*, s többé nem tartózkodhatott a palotában. Elűzték az emberek közül, füvet evett, teste nedves volt a harmattól, míg hosszú szőre nem nőtt.

Eltelt a hét év, és egyszer csak úgy emelte fel szemét az égre, mint az emberek, mert visszanyerte értelmét. Áldotta a Felségest, dicsőítette és magasztalta az örökké élőt, akinek az „uralma örök uralom és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre”.

Nebukadneccart visszahelyezték királyságába, sőt még nagyobb hatalomra jutott, mint előtte. A király így zárta levelét: „Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.”

2. történet:

Bélsaccar* király nagy fogadást szervezett ezer főrangú emberének*. Miután megkóstolta a bort, azt parancsolta, hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amiket apja, Nebukadneccar a jeruzsálemi templomból rabolt*. Annyira ízlett neki a bor, hogy embereivel, feleségeivel és ágyasaival a szent edényekből akart inni…

Amikor előhozták az izráeli kincseket, bort töltöttek az edényekbe. Ez szentségtörés volt, ugyanakkor Izráel Istenével szembeni gőg! Míg az edényekből ittak, dicsérték az aranyból, ezüstből, rézből, fából és kőből készült isteneket. A mindenható Teremtőt gyalázták ezzel!

Hirtelen egy emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a palota falára. A király látta az író kezet, s előbbi gondtalan arca elfakult, térdei remegni kezdtek. Ahogy magához tért kicsit, rögtön a jósokért és bölcsekért küldetett. A király megígérte a bölcseknek, hogy bárki, aki meg tudja fejteni az írást, az bíborba öltözhet, aranyláncot kap, és harmadik lesz országában.

De senki sem tudta megmagyarázni közülük az írást. El sem tudták olvasni. Ettől még inkább megrémült a király. Halálsápadttá vált, vendégei is féltek.

Az anyakirálynő* meghallotta, mi történt a teremben, és rögtön Bélsaccarhoz sietett. „Király, örökké élj!” – köszöntötte. – „Ne gyötörjenek téged gondolataid, és az arcod se legyen sápadt!” Elmondta neki, hogy van egy ember Bélsaccar királyságában, akiben szent, isteni lélek lakik. Apja idejében úgy ismerték őt, mint akinek olyan bölcsessége és világos értelme van, mint az isteneknek. Ezért Nebukadneccar a jósok és bölcsek elöljárójává tette. „Igen, a te atyád, ó király! Mert Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett el, rendkívüli lélek, tudás, értelem, továbbá álommagyarázó, titkot feltáró és rejtélyeket megfejtő képesség van. Most azért hívatni kell Dánielt” – tanácsolta. (Ezek szerint Dániel már nem tartozott az udvar vezetői közé.)

Nem sokkal ezután Dániel már a király előtt állt. Bélsaccar megkérdezte: „Te vagy a zsidó foglyok közül való Dániel, akit atyám, a király hozott ide Júdából? Azt hallottam felőled, hogy isteni lélek, világos értelem és rendkívüli bölcsesség van benned.” Elmondta neki, hogy a babiloni bölcsek nem tudják megfejteni a falon levő írást, de róla azt hallotta, meg tudja adni a magyarázatot. „Ha tehát most el tudod olvasni ezt az írást, és meg tudod nekem magyarázni, akkor bíborba öltözhetsz, aranyláncot kapsz a nyakadra, és rang szerint harmadik leszel országomban” – ígérte a király.

Dániel válasza nem volt túl udvarias: „Ajándékaidat tartsd meg, és adományaidat add másnak! De azért az írást elolvasom, és megmagyarázom neked, királyom. Ó, király! A felséges Isten királyságot, nagyságot, méltóságot és dicsőséget adott atyádnak, Nebukadneccarnak. Olyan nagy hatalmat adott neki, hogy remegtek és rettegtek tőle a különböző nyelvű népek és nemzetek. Megölte, akit akart, és életben hagyta, akit akart; fölemelte, akit akart, és megalázta, akit akart. De amikor szíve fölfuvalkodott, és gőgösen megkeményedett, letaszították királyi trónjáról, és méltóságát elvették tőle. Száműzték az emberek közül, és csak annyi értelme maradt, mint az állatoknak. A vadszamarak között tanyázott, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg el nem ismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek királysága fölött, és ő azt ülteti trónra, akit akar. De te, Bélsaccar, aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad. A menny Ura fölé helyezted magad, mert az ő házának edényeit hozták eléd, és te bort ittál azokból főrangú embereiddel, feleségeiddel és ágyasaiddal együtt, miközben dicsőítetted az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket, amelyek nem látnak, nem hallanak, és semmit sem tudnak. De azt az Istent, akinek a kezében van az életed és minden utad, nem dicsőítetted. Ezért küldte ő ezt a kezet, és íratta föl ezt az írást.”

Dániel tehát tudott mindent a tivornyáról, bár nem volt jelen. Isten lelke kijelentett neki mindent. Kemény büntetés hírét hozta, mint Isten szolgája. Nem törődött vele, hogy az élete is veszélyben forog. Elolvasta a falon levő írást: „Mené mené tekél ú-parszin*. Ez pedig a szavak magyarázata: a mené azt jelenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.”

Miután az isteni büntetést meghallotta, Bélsaccar mégis megajándékozta Dánielt, bíborba öltöztette, arany nyakláncot kapott, és harmadik lett az országban.

Még azon az éjszakán megölték a királyt. A várost és az országot a médek és a perzsák foglalták el*.

Jegyzetek:

Állati viselkedés – „Lycantropiának” nevezik ezt a betegséget. Akik ilyenben szenvednek, úgy viselkednek, mint egy bizonyos állat. Nebukadneccar úgy viselkedett, mint egy ökör. A lycantrópiát „zoantrópiának” is szokták hívni.

Bélsaccar – Egyik feltételezés szerint Nebukadneccar unokája (a Dán 5,11-ben az anyakirálynő az „atyád” kifejezést használja, amin nagyapát ért). Jeremiás Bélsaccarról és nagyapjáról prófétált (27,7): „Őt, fiát és unokáját szolgálja majd minden nép, amíg el nem érkezik az az idő, amikor az ő országa is szolgálni fog hatalmas népeknek és nagy királyoknak.”
Bélsaccar Nabonid (Kr. e. 556–539), az utolsó babiloni király fia. Ő maga nem volt király, hanem mint trónörökös, apja távollétében Babilon kormányzója volt, királyi hatalommal. Dániel nem említi a Nebukadneccar után következő babiloni királyokat: Avil-Marduk (Kr. e. 560–562; lásd Evil-Meródak: 2Kir 25,27–30), Nergalsarucur/Neriglissar (Kr. e. 560–556), Labasi-Marduk (Kr. e. 556).

Ezer főrangú emberével – Látjuk, hogy Bélsaccar körülvette magát országa hatalommal felruházott embereivel. Ez az ország hanyatlásának jele volt, hiszen e vezetők és parancsnokok ünnepélyeken vettek részt, ahelyett, hogy megvédték volna az országot a közelgő ellenségtől. Az, hogy ezren voltak, jelentheti azt, hogy egyfajta parlamentet hoztak létre.

Isten templomából származó arany és ezüstedények – Ezeknek az edényeknek nagy értékük volt Júdában (lásd Jer 27,16.18).
Az Ezsdrás 1,7–11-ben megemlítik, hogy ez 30 arany tálat, 1000 ezüst tálat, 30 arany poharat, 410 ezüst poharat és további 1000 egyéb tárgyat és 29 kést jelentett. Perzsia királyának parancsára ezeket a tárgyakat visszaszállították Jeruzsálembe.

Anyakirálynő – Nebukadneccar vagy a fia felesége. Semmiképpen sem Bélsaccar felesége, mert a király feleségei jelen voltak az ünnepségen.

Mené mené tekél ú-parszin – Szó szerinti jelentése: „megmérettetett és felosztatott”. Dániel fordítása tehát teljesen helyénvaló.

Babilon elfoglalása – Az Ézsaiás 13 és 14-ben valamint a Jeremiás 50 és 51-ben Babilon bukásáról jövendölnek. „Mert én (az Úr) nagy népek tömegét indítom és hozom Babilon ellen észak földjéről. Felsorakoznak ellene, és úgy foglalják el. Nyilaik olyanok, mint a győztes vitéz, aki nem tér vissza eredménytelenül.” (50,9). Babilont később pusztítják el.

Énekek:

Református énekeskönyv: 1; 14:1.4–5; 75:3–4; 97:1.4.6; 99:1–4; 205:1.3–4; 217:1.5; 236:1–2; 428:1–3; 461:1–3; 469
Jertek, énekeljünk: 97; 122; 180; 241
Harangszó: 41; 49:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 8; 15:1.5–6; 60; 63; 161
Erőm és énekem az Úr: 23; 46; 52; 121

Megjegyzések:

Az Úr meg tudja törni a legkeményebb szívet is – Isten még a legkeményebb ember szívét is megalázhatja. Aki magát Isten fölé helyezi, az nagyot fog bukni. De aki elismeri, hogy Isten uralkodik mindenen, az megáldatik.
Nincs mindig ilyen kemény büntetésre szükség ahhoz, hogy egy ember szívét megnyerjük Istennek. Biztató, hogy még egy olyan ember szívét is meg tudja törni Isten, mint Nebukadneccar. Manassé így tért meg, és Saulból is így lett Pál.

Az Úr uralkodik földön és égen – Egyre kevesebbet halljuk azt az elismerést, hogy Isten uralkodik az egész föld, a népek, sőt még a mi életünk fölött is. Ezért jó, ha a történet kapcsán ezt külön kihangsúlyozzuk. Mert ez nemcsak a múltban volt igaz, hanem most, sőt a jövőben is igaz!

Isten nem engedi, hogy gúnyolják – A leggonoszabb bűn Isten dicsőségéből gúnyt űzni. Ebbe tartozik a káromkodás, és Isten dicsőségének, hatalmának szándékos gúnyolása is, ami soha nem marad büntetés nélkül. A 3Móz 24,11–15-ben azt olvassuk, hogy a káromkodót meg kell kövezni. Góliát Isten hatalmát gúnyolta, ezért Dávid megölte (1Sám 17; 99. lecke). Hasonlóan megszégyenült Szanhérib asszír király is (2Kir 18 – 19; 173. lecke). Érvényes a büntetés azokra is, akik az Úr Igéjét, a Bibliát gúnyolják.

A szakadék szélén táncolni – Bélsaccar az élvezeteket hajszolta, miközben a méd és perzsa csapatok körülvették Babilont. Nem vette észre, hogy a szakadék szélén táncol. Igaz rá a mondás, hogy: „Együnk, igyunk és vigadjunk, mert holnap úgy is meghalunk”. Bélsaccar más szempontból is a szakadék szélén táncolt: gúnyolta az élő Istent, pedig tudhatta, kivel áll szemben.
Sokszor előfordul, hogy emberek nem veszik észre, mekkora veszélyben vannak. Mintha vakok lennének. A Sátán elhiteti, hogy a legrosszabb úgysem történhet meg velük. És ha mégis a rosszabb történik meg, addig is élvezni akarják, amíg csak lehet. Pedig ezt lehet máshogy is. Gondoljunk csak a niniveiekre, akik miután Jónás figyelmeztetését hallották, megtértek és megváltoztak (Jón 3; 159. lecke).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Mi az önteltség? Hogyan lehet azt legyőzni? (**)
• Öntelt királyok. Történelmi példa: A prágai kaland – monda Károly cseh királyról. (**)
• A bűnös tett és a büntetés. A büntetések oka és célja. A büntetés elrettentő és nevelő hatása. Történelmi példák. (***)
• Abszolút hatalom a királyok, császárok kezében. A hatalommal élés és visszaélés történelmi példái. (***)
• Káromkodás, gúnyolódás, csúnya szavak használata a mindennapokban. Beszélgetés a témáról, vélemények. (***)
• Merész vagy közömbös viselkedés veszélyhelyzetekben. Köznapi és történelmi példák. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• A szavakat hangok, betűk építik fel. Egyszerű szavak, nevek betűzése, írása (nyomtatott betűvel). (*)
• „Falról írás”: szavak másolása; írása emlékezetből; bővítése egyszerű mondattá. (*)
• Az anyanyelv és az idegen nyelvek közötti különbség. Mi kell egy nyelv megértéséhez? (*)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia

• A fák szerepe az állatok és az ember életében. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

• Kedves bibliai történet rajzolása. (*)
• A fa jelképe, motívuma a Bibliában. A Nebukadneccar álmában megjelenő fa rajzolása vagy festése. (***)
• A babiloni építészet emlékei. Az Istár-kapu. Képek, ábrázolások gyűjtése, megfigyelése. (***)

Vázlat:

1. történet:
Nebukadneccar
álom: erős fa

Baltazár (Dániel)
magyarázat: fa = Nebukadneccar
büntetés: 7 évig úgy élni, mint egy állat

Isten uralkodik
Isten hatalmának elismerése
a királyság helyreállítása

2. történet:

Bélsaccar
ünnepi lakoma
Isten templomának edényeiből isznak
egy kéz ír a falra
bölcsek: nem tudják a jelentést
Dániel
Mené = megméret
Tekel = könnyűnek talál
Ú-parszin = megoszt: médek és perzsák
Babilont elfoglalják – a király meghal

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/187-188. Nebukadneccar második álma; Bélsaccar lakomája – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 292.62 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!