Búza és konkoly

Mt 13,24–30.36–42

A búza és a konkoly példázata arról szól, hogy ronthatja el a Sátán a jót az életemben, ha beleveti sajátját, a rosszat.

Uram, elkezdtem valami jót, már látszott a termés is, és valaki belerondított. Most olyan kusza lett minden. Pedig világos előttem is, hogy melyik a rossz. De hogy került az ide?

Eddig olyan szépen alakult a közösség, amibe járok, de most jöttek néhányan, és úgy megzavartak mindent. Semmi sem olyan, mint régen. Sokan elmentek közülünk. Én vajon hogy tartsak ki?

Eddig olyan jól ment a tanulás, de néhány délutánt ellógtam, és máris rontottam pár jegyet.

Eddig olyan jó kapcsolataim voltak, most sorra fordulnak el tőlem a társaim!

Eddig tudtam beszélgetni a szüleimmel, néha még a testvéreimmel is, most mindenki csak rohan körülöttem.

Eddig annyi biztatást mondtam másoknak, az utóbbi időben inkább csak megsértem őket!

Eddig azt hittem, a magam ura lehetek, de ez már nem is én vagyok!

Uram, ugye te meg tudod különböztetni a konkolyt a búzától az én életemben is?

Fogadalmad: virágtenger,

de gyümölcsöt benned ki lát?

Áldás vagy te? Hívő ember?

Kévéd csupa búzavirág!

Szénási Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024