Az Úr megemlékezik

Zak 1,1–17

Minden próféta neve hitvallás, szinte összefoglalása üzenetének. Ilyen Zakariás is. Neve azt jelenti: az Úr megemlékezik. 70 évi fogság után a nép hazatérhet, mert Isten megemlékezik ígéretéről, melyet Jeremiáson keresztül mondott, és szövetségéről, melyet népével kötött.

De megemlékezik arról is, hogy a nép bűnei miatt kellett az ítéletet végrehajtani. Megemlékezik a hűtlen népről. A mennyei lovasok az ítélet hirdetői. Látszólag nyugalmat találnak a földön – ez azonban a halál nyugalma, mert az Ígéret földjén nincs többé élet.

Éjszakai álmatlanságainak idején a próféta különös képeket lát, s hallja az Úr szavát, amellyel azt mondja: „Féltem Jeruzsálemet.” Nem úgy válaszol az Isten, ahogy ő reméli, hiszen a reménységet nagy óvatossággal mondja ki, de a nép kap még lehetőséget az újrakezdésre. „Irgalmasan fordulok Jeruzsálem felé…” – ígéri nekik.

Legyen adventünkben megemlékezésünk. A hosszú téli esték alkalmasak a családi beszélgetésekre, hogy jobban megismerjük azokat, akik hozzánk tartoznak, s azokat is, akik már elmentek. Hogy jobban értsük a bennünk mozgó erőket, egész jellemünket, ismerjük meg a régiek hitét, s hovatartozásukat. Szánjunk időt a múltra, hogy megnyerhessük a jövendőt!

A harcot, amelyet őseink vívtak,

békévé oldja az emlékezés

s rendezni végre közös dolgainkat,

ez a mi munkánk; és nem is kevés.

József Attila

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024