Az ember beszéde

Mt 12,33–37

A 3. parancsolat a hiábavaló, felesleges, értéktelen beszédre figyelmeztet. Arra, amikor az ember csak azért beszél, hogy a másik ne tudjon ellentmondani, vagy mert azt hiszi, hogy addig neki van igaza, míg beszél. Talán sosem gondoltuk még végig, amit itt az ige mond: „Minden haszontalan szóról…” Hogyan fogunk akkor elszámolni? Rettenetesen sok felesleges dolgot beszélünk!

Figyeljük csak meg, hogy őszinteség címén hányszor mondunk olyat, amit később megbánunk! Vagy elmondjuk ötször, amit a másik tudomására akarunk hozni, amivel teljesen elvesszük az idejét és erejét, s már nem tud koncentrálni arra, hogy ő mit szeretett volna mondani.

Vannak, akik az április elsejét arra használják, hogy megtréfálják a többieket. Ez legtöbbször szavakban történik, s aki ezt teszi, nem is gondol arra, hogy milyen lelki válságokat okozhat vele a másiknak. Sokan jártak már úgy, ahogy a Péld 26,18–19 írja: tüzes nyilakká lesznek tréfának szánt szavaink. A tréfa tehát „agresszív támadássá” válhat a másik személye ellen, amely megront benne valamit.

Vigyázzunk a mai napon, hogy mit beszélünk másokról, s mivel tréfáljuk meg őket! Szóljunk szeretettel és vidáman, ám felelősen!

„A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre!” (Péld 10,19)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024