Az első gyilkosság

1Móz 4,1–8

A gyilkosság a bűneset következménye. Erről szól Káin és Ábel története, a történelem első gyilkossága. Azóta sem sokat változott a világ. A délszláv háborúban a káini gyilkossághoz hasonló esetekről számoltak be a háborút átélt emberek, csak a fegyverek, a technikai eszközök lettek modernebbek, az indulat ugyanaz.

Hiszen ki gondolná, hogy a családban egymásra utalva élők egyszer csak egymás ellen fordulnak? Ki gondolná, hogy a békés szomszédok egyszer csak egymásnak esnek? S milyen figyelmeztető jel számunkra, hogy ez az első gyilkosság nem idegenek között lezajló, nem harci cselekményben történt halál, hanem testvérgyilkosság. Milyen felkiáltó jel számunkra, hogy mennyire nem tud az ember uralkodni az indulatain.

Sok művész ragadja meg az emberölés dilemmáját, akár az írók, akár a színházi vagy filmrendezők közül. Egy híres rendező filmje már címében is a káini indulatot sugallja: „Született gyilkosok”. Pedig Isten – látva Káin szívét – még figyelmezteti is: „Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” Isten már az Ószövetségben is felajánlja a „másik utat”, a békesség lehetőségének útját!

Hogyne inkább nekünk, akik Jézus Krisztus – maga az út – által kaphatunk békességet! S milyen szörnyű belegondolni, hogy ez a békesség is Jézus megölése által lett a miénk! Akkor lesz az enyém is, ha rálépek az Ő útjára!

„Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.” (Ef 2,14)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024