Az anyaméh gyümölcse

Zsolt 127

Az abortuszkérdés nem jogi kérdés, mint ahogy azt ma társadalmunk róla alkotott képe mutatja. Úgy tűnik, ma olyan erők győzedelmeskednek, melyek szavazásokon, bírósági úton, a parlamentben kívánják e kérdést megoldani.

Vajon nem terheli meg egyes emberek vagy társadalmunk lelkiismeretét az elhajtott magzatok nagy száma? Vajon nem ütközik ki társadalmunk sok baja éppen az oly könnyen vett abortusz miatt? Vajon nem hordozzuk kollektíven a sok meg nem született kis magyar gyermeket a lelkiismeretünkben? Tudván azt is, hogy népességünk drasztikusan csökken. Hogy a statisztikák szerint a következő évszázad közepén már milliókkal leszünk kevesebben. Arról nem is beszélve, mit jelent egy megfogant életet magzatként megölni. Talán sokan láttak már abortuszról szóló filmet. S a kés elől menekülő magzat néma sikolya sem döbbent rá sok kismamát: vállalni lehet, ami nem „baleset” miatt és nem véletlen fogant meg. Hiszen a fő kérdés: Kitől van a gyermek? Ha vallom, hogy Isten adja, akkor vállalhatok tízet is. Még nem találkoztam olyan istenfélő sokgyermekes családdal, amely nélkülözött volna.

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.”

Nem ami volt

nem ami lesz

hanem mi lenne

s nem lehet

magzataink

elvetélt dala fáj

ez elsírhatatlan zene

a bennrekedő mozdulat

a lenni kényszere

– mi lenne

s nem lehet

Miklya Zsolt

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024