Az adakozás áldása III.

2Kor 8,7–15

A korinthusi levelekben Pál apostol többször is ír az adakozásról, és sokat foglalkozik az adományok összegyűjtésének technikai részleteivel is. Ez az ige is ilyen környezetben található a második korinthusi levélben. Pál apostol jól tudja, hogy az adományok összegyűjtése nem csupán szervezési kérdés, hanem lelki.

Ha valaki adakozik, tudnia kell, hogy miért teszi. A mi adakozásunknak pedig Jézus „szegénnyé létele” az alapja, hiszen Ő általa lehetünk „gazdagok.”

Egy németországi templomban értettem meg én is azt, hogy mit jelent adni: amikor összegyűjtötték az istentiszteleten az adományokat, feltették az oltárra, mintegy kifejezve, hogy Istené. Fontos azt is tudni, hogy kinek adjuk: „velem tettétek meg” (Mt 25,40), s azt is, hogy mindez nem magunktól van, hanem Isten gazdagságából. Ezért nem lehet a keresztyénséget elvi szinten megélni.

Cselekedeteinknek, az adakozás szintjén is, követnie kell hitünket.

Egyszer Spurgeon együtt imádkozott néhány gazdag emberrel, s amikor a szegényekért kezdtek imádkozni, a nagy igehirdető félbeszakította az imádkozást, és azt mondta: „Ezért nem kell imádkozni, hanem csak a zsebünkbe nyúlni.”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024