Az adakozás áldása
2Kor 9,6–15
„Ahogyan eldöntötte szívében” – mondja Pál apostol, s valóban ezen múlik. Mert vannak, akik bőven adnak, mégsem szűkölködnek, mások csak kényszerűségből, mégis sokat panaszkodnak.
Van egy barátunk, akit egyszer Hollandiából csupa jószívűségből ingyen hazahoztak autóval. Ez őt annyira megindította, hogy azóta azon fáradozik, kinek, hogyan tehetne annyi jót, amennyit neki akkor ez jelentett. Mert az ingyen hazaszállító adakozó úgy nyilatkozott, hogy valaki másnak adja tovább.
Az igazán szegények nem követelnek, sőt gyakran egyáltalán nem is kérnek, mert szégyellik szegénységüket. Akiktől nem kérjük vissza a kölcsönkért javakat, azok valóban könnyebben megszégyenülnek, s másoknak adják majd tovább. Éljünk örömmel a nekünk adott javakban, s ha Isten alkalmat készít, és ezt megérezzük szívünkben, sőt szívesen is tesszük, akkor ne késlekedjünk a javak megosztásában másokkal.
Menni kellene házról házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
Tört szíveket drótozni, drótozni!
Dsida Jenő
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!