Aki meglopta saját népét

Józs 7,19–21

Ákán kívánságának félelmetes következményei vannak. Ő csak egy kicsit vesz el abból, ami Istené – mi az a teljes zsákmányhoz képest! – , s mégis az egész közösséget megrontja vele. Nem tudják elfoglalni Aj városát.

Meg kell tanulnunk végre, hogy Isten SZENT. Nem azért szól valamit, mert épp ráér beszélni, vagy mert nincs jobb dolga. Amit mond, megteszi. S mert GYŰLÖLI a bűnt, semmilyen formában nem viseli el.

Kegyelméből megbocsátja, Jézus Krisztus áldozatáért. Ám nem úgy, mint egy öregapó, aki elnézi a bűnöket, hanem úgy, mint egy igazságos király, aki ha kell, maga vállalja következményét annak, amit kimondott, de beteljesíti!

Istennel nem lehet játszani: Ákánt meg kell kövezni. A bűnért fizetni kell. Áldás csak akkor jöhet, ha mindenki komolyan veszi, hogy Isten látja a lelkét, tudja, ismeri minden gondolatát és cselekedetét, s féli ezért Istent! Nem az a kérdés, hogy vétkezünk-e, mert nem tudunk nem vétkezni. Hanem az, hogy eltagadjuk vagy megvalljuk, megkeményedünk vagy megalázkodunk Isten előtt a magunk állapotában!

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok!” (1Kor 3,16–17)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024