A sorvadt kezű meggyógyítása

Mt 12,9–14

A tegnapi történet úgy folytatódik, hogy Jézus bemegy a zsinagógába szombaton, ahol van egy sorvadt kezű ember. Már készül az újabb provokáció, hiszen azért kérdezik meg Jézust, hogy vádat lehessen emelni ellene. Ő egy példával válaszol: „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki?” Mindennapos gyakorlattal pirít rá a kérdezőkre, s elmondja a szombat lényegét: „Szabad tehát jót tenni szombaton!” Fontosabb a szabálynál a humánus, vagy értéket megtartó cselekedet. Jelszavunkká is válhat: „Szabad jót tenni szombaton.”

A mindenkori törvénnyel szemben áll a szeretet törvénye, mert az átemel a törvényen is. A szeretet is sokszor átlépés a határokon. Isten azzal, hogy Jézus Krisztust elküldte hozzánk, bűnös emberekhez, nagyon nagy határt lépett át: az Ő világa és a mi világunk határát, az Isten és ember közötti határt. Nekünk időnként a saját határunkat átlépni is nehéz. Ezzel a gyógyítással Jézus azt mutatja meg, hogy a szabálynál igenis többet jelent a szeretet, és értékesebb az ember. Hiszen: „Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál!” Isten értékesnek tart bennünket.

Szabad hát jót tenni szombaton és a mai napon is!

Mert nem úgy ünnepeljük a szombatot, mint valami szertartást, aprólékos aggályoskodással, mintha azt gondolnánk, hogy valami lelki titkot ábrázol. Inkább úgy élünk vele, mint egy orvosszerrel, amely az egyházban a jó rend fenntartásához szükséges.

Kálvin János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024