A mi szeretett Barnabásunk

ApCsel 15,23–29

Az első apostoli zsinaton, amikor a zsidó-, és pogány-keresztyénség kérdéskörét tárgyalták, ott volt Pál és Barnabás is. Vallották, hogy Isten megnyitotta az utat mindenki felé. Nemcsak azok lehetnek Jézus követői, akik előtte zsidóvá lettek, hanem mindenki, aki megtér, s hisz Krisztus nevében. A zsinat döntése nem volt könnyű, hiszen később is sok gondot okozott az ószövetségi kijelentés magyarázata, követése a keresztyéneknek. Isten Lelkének azonban nem lehetett ellenállni.

Sok gyülekezetben azért volt ez probléma, mert a zsidók kisebbségbe kerültek, s jelentőségük csökkent. Úgy akarták a maguk tekintélyét megőrizni, hogy visszamentek a „kiválasztottsághoz”, a törvény megtartásához (pl. a galaták). Pál és Barnabás együtt vitték a levelet a döntésről, hogy Isten adta a nyitott ajtót. Azóta is sokan vannak, akik a törvény megtartásával kívánnak kedvesebbek lenni Isten előtt, „zsidóbbak a zsidóknál”, holott a mózesi hagyomány csak árnyéka az eljövendő Krisztusnak (Kol 2,16–17)! A törvényből sem szabad bálványt csinálni!

A szektaveszély ismertetőjegyei:

a/ „csak mi vagyunk az igazi egyház”, az összes többi felekezet tagjai elvesznek;

b/ a Bibliával egyenrangúak lesznek különböző emberek írásai, írásmagyarázatai;

c/ egy vezető abszolút magabiztossága, uralma a többiek, s a tanítás birtoklása felett, akinek neve lassan már Jézus Krisztus neve mellé (esetleg helyére!) kerül!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024