A második helyen…

ApCsel 13,42–52

Az első missziói út hatalmas vállalkozásában vállt vállnak vetve dolgozik együtt Barnabás és Pál (13–14. fejezetek). Ám a nevek sorrendje megfordul. Eddig Barnabás neve szerepelt első helyen, innentől kezdve Pálé. Eddig ő volt a jelentősebb, akinek véleményét elfogadták, s miatta másokat is, és most az általa felkarolt, gyámolított ember megelőzi őt. Isten innentől kezdve hangsúlyosabbá teszi Pál szolgálatát, mint az övét. Nem lehetett könnyű Barnabásnak második helyre kerülni. Ezt senki sem viseli könnyen. Barnabás azonban tudott második is lenni, mert nem magát nézte, hanem az ügyet! Valójában első is csak az tud lenni, akinek az ügy fontos, és nem a maga személye!

Ez jelzi Barnabás nagyságát. Felismerte Pálban Isten eszközét, már akkor, amikor még senki sem látta, s át tudta neki adni a helyet, amikor erre volt szükség. Nem akarta úgy kezelni, mint aki „őáltala lett naggyá”, s nem akart ebből hasznot húzni, vagy tekintélyt kicsikarni!

Hány és hány ember képtelen erre! Megosztják a gyülekezeteket a maguk nevének dicsőségét keresve! A hiúság megrontja szinte minden közösségünket!

Ha egy ügyben többen is tettetek valamit, de a köszönetkor a te neved kimarad, mit teszel?

Alább szállni… De elhalaszthatatlan

program sokunknak mégis e világban!

Dicső, hatalmas KRISZTUS Úr, segíts, hogy

helyemre jussak, Arcod úgy csodáljam.

Füle Lajos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024