A Magvető

Mt 13,3–9.18–23

Néhány napon keresztül „Isten országának kincseit” vehetjük sorra a Máté evangéliuma 13. része alapján.

A Magvető példázata az egyik legismertebb példája Jézusnak, amely a mi szívünkről, annak állapotáról, befogadó-készségéről szól. Tekintsünk ma arra, hogyan is állunk, melyik földhöz hasonlít leginkább szívünk állapota!

Ma nem tud semmi a szívembe hatolni, se másnak a kérdése, se egy beszélgetés valakivel, se a napi bibliaolvasás, sem az istentisztelet csendje. Megkeményedtem, de elkeseredés ez inkább. Istennek valami erősebb ekét kellene használnia, hogy újra feltörjön.

Ma már kezd lohadni bennem, amin tegnap lelkesedtem. Akkor még olyan reményt ígérő volt minden, mára hová lett? Fonnyadtnak érzem magam, talán a gyökerekkel van a baj. Sok a kő. Nem bírok velük. Elfáradtam kidobálni őket.

Ma összeszorult a szívem: Hogyan tudom mindezt teljesíteni? Képtelen vagyok beosztani a dolgaimat. Nem tudom különválasztani a szükségeset és a fontosat. Anyagi gondjaim is vannak. Embertársaimmal folyton összeütközöm. Minden olyan szúrós ma. Mennyi tövis, Istenem! Szabadíts ki, mert megfulladok!

Ma minden kitisztult. Néhány követ sikerült kidobnom. Ma megöntöztek, talán növekedhetem. Valaki kivágta mellőlem a gazt. Ma végre sikerült összehozni egy régóta vágyott beszélgetést. Megtrágyáztak. Kaptam valamit, amire nem is számítottam. Köszönöm Uram, hogy Neked teremhetek!

Százannyit, hatvanannyit és harmincannyit…

Isten szántóvető. Igéje drága mag,

Szent lelke az eke. Szívem, hol vet s arat.

Angelius Silesius

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024