A hét első napján
Jn 20,19
Milyen jó átélni, hogy a hetünk ünnepnappal kezdődik! A közfelfogás szerint a szombat-vasárnap a hétvégét jelenti, de sok külföldi naptár, és Bibliaolvasó kalauzunk is jelzi, hogy a vasárnap az első nap! Az első keresztyénekről is azt olvassuk, hogy a hét első napján, azaz vasárnap gyűltek össze. Az ünnepek az erőnyerés, az indulás előkészítését jelentik, s milyen jó, hogy így indulhatunk neki minden hétnek.
Ezzel kapcsolatban sokan nem értik, hogy ha a Biblia a szombatot jelölte ki pihenőnapnak (a sabbat szó, melyből a mi szombat szavunk is származik, azt jelenti), akkor mi keresztyének miért ünnepeljük mégis a vasárnapot? A válasz egyszerű: Jézus Krisztus betöltötte a törvényt, eljövetelével eltörölte a tételes parancsolatokat, s feltámadásával mutatta meg Isten végtelen hatalmát, mellyel még a halál felett is úr. Mi ezzel az Úrral vagyunk együtt, aki vasárnap hajnalban támadt fel. Kálvin hozzáteszi, hogy ez a parancsolat a mi megszentelődésünkért van. Az Institúcióban így ír: „Az nem lehet kétséges, hogy az Úr Krisztus eljöttével a parancsolat szertartási része eltöröltetett. Mert ő maga az igazság, akinek jelenlétében az összes előképek eltűnnek. Ő a test, akinek láttán az ember az árnyékot otthagyja. Ő, mondom, a szombat igaz betöltése (Kol 2,16–17).” Ezért mi a vasárnapot, a hét első napját ünnepeljük, hiszen – a költővel együtt valljuk: Christus resurrexit tertia die – feltámadt a harmadik napon.
Mit jelent számomra Jézus Krisztus feltámadása?
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Pilinszky János
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!