A Hegyi beszéd üzenete

Mt 5,17–20

A Ne ölj! parancsolatról mi az Újszövetség, a Hegyi beszéd szellemében beszélünk. Így részben nehezebb dolgunk van, másrészt sokkal könnyebb. Nehezebb, hiszen Jézus sokkal magasabbra helyezi a mércét, s e parancsolat hatálya alá vonja a másokról való rosszat gondolást is. Könnyebb, hiszen nem magunknak kell erőlködni, hogy betartsuk a törvényt, hanem van, aki teljesen betöltötte. A következő napok áhítatait így az evangéliumból kölcsönzött „Én pedig azt mondom…” gondolata fogja össze.

Ez a látszólagos ellentét a Törvény vagy Evangélium vitájában élesedik ki. Sok teológus tartotta (-ja) azt az álláspontot, hogy az Ószövetségben Isten haragvó, szigorú, Törvényt adó Isten, az Újszövetségben pedig kegyelmes, szerető, Evangéliumot hirdettető. Pedig éppen a Tízparancsolat a bizonyíték arra, hogy Isten „Evangéliumként” adja a Törvényt népének, a Hegyi beszéd pedig megmutatja, hogy az Evangéliumban nagyon is benne van a „Törvény”. Az Ószövetség tehát: Evangélium a Törvényben; az Újszövetség pedig: Törvény az Evangéliumban. S mindez azért lehet így, mert Jézus Krisztus nem eltörölte, hanem betöltötte a Törvényt. Teljesen, mint aminek semmi híja nincs.

Nem véletlen, hogy a Heidelbergi Káté a parancsolathoz kapcsolódó három kérdés-feleletben szinte csak a Hegyi beszéd üzenetét veszi. Mint itt a 105. kérdés-feleletben:

Mit kíván Isten a hatodik parancsolatban?

Azt, hogy felebarátomat sem gondolatban, sem szóval vagy a magamviseletével, annál kevésbé tettel, akár közvetlenül, akár mások által, gyalázattal ne illessem, ne gyűlöljem, ne sértsem meg vagy meg ne öljem; hanem minden bosszúvágyat irtsak ki magamból; saját magamban se tegyek kárt, se vakmerően ne rohanjak veszedelembe.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024