A házasság „teremtése”

1Móz 2,18–25

A házasság a bűneset előtti rend része. Isten ajándéka, hogy a két embert egymásnak formálta. Nem volt jó a férfinak egyedül, s bár nagyon sokféle teremtményt adott mellé, egyik sem lehetett társa. Csak, aki belőle formáltatott. Nem külön lényként alkotta tehát Évát az Isten! Nem egy önálló másik embert teremtett, hanem az egyikből formálta a másikat.

Összetartozásuk valami egészen mély, titokzatos szálon működik. Nem akárki lehet a társa Ádámnak, hanem csak Éva. A vágyakozás az emberben a társa után így már nagyon korán jelentkezik. S hogy megtalálja-e? Aki Istentől várja, az egészen bizonyosan, aki csak maga keresgéli, annak már jóval kevesebb az esélye. Sokat ront a türelmetlenség, a félreértések, az, ha valaki nem ismeri eléggé önmagát, s nem tudja, hogy nemcsak teste van, hanem lelke is.

A teremtési rendből kiindulva azonban egészen bizonyosan tudhatjuk, hogy mindenkinek van társa! Senkinek sem jó egyedül!

Nincsenek sémák, hogy ki hogyan találja meg. Ahogyan mind különbözőek vagyunk, úgy időpont, helyszín, mód tekintetében is egészen személyesen és egyszerien fog ez megvalósulni mindenkinek az életében. Hagyjuk meg magunknak az esélyt arra, hogy rácsodálkozhassunk Isten ajándékára a másikban!

A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék mind az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor képére teremtette őt.

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024