A „állhatatos” gyülekezet: Efezus

Jel 2,1–7

Minden gyülekezet neve önmagában is üzenetet hordoz. Vannak közös, ún. mozaikszerű vonások, amelyek mind a hét gyülekezetnél megjelennek, de csak együtt mond valamit maga a kép (ilyen a bemutatkozó Krisztus tulajdonságainak egy-egy részlete a gyülekezet megszólításában); s vannak a számonkérésnek jellegzetes elemei, melyek minden gyülekezetnél különböző mértékben olvashatóak (pl. dicséretek, ítéletek, ígéretek…).

A jellegzetes befejezés: „Akinek van füle, hallja!” emlékeztet Jézus mondására, amellyel tanítását sokszor befejezte (Mt 13,9.43). Ez nem más, mint az engedelmességre, a hallott üzenet teljesítésére való felszólítás.

Az efezusi gyülekezet gazdag cselekedetekben, állhatatos tűrésben, teherviselésben, de nincs már meg benne az első szeretet. Ilyen fontos lenne az az „első szeretet”? Hogy ehhez képest kevés minden jó cselekedet? Igen, a gyülekezet sürgősségi levelet kap: AZONNAL! Térj meg, azaz fordulj vissza, emlékezzél meg!

A győzelem itt a maguk önigazságának legyőzése, megszolgált méltóságuk feladása – hiszen hogy is lehet megtérésre szólítani egy gyülekezetet, amelyben csak olyan tagok vannak, akik már réges régen megtértek!

Fájdalmas ilyet hallani, de jó tudnunk, hogy a tisztelet sosem magunknak szól, hanem mindig Isten parancsának!

Testvéreim! Azokat az igéket olvassátok legtöbbször, amelyek a legtöbb fájdalmat okoznak!

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024