Te szeretetben változatlan – Søren Aabye Kierkegaard imája

„Te változatlan, akit semmi megváltoztatni nem képes!

Te a szeretetben változatlan, aki éppen a mi érdekünkben nem engeded magadat megváltoztatni: hogy mi is a saját érdekünkben a te változatlanságod által engedjük magunkat feltétlen engedelmességben felnevelni és leljünk nyugalmat, tanuljunk megnyugodni tudni a te változatlanságodban! Te nem vagy olyan, mint az ember, akinek, ha némi változatlanságot is meg akar őrizni önmagánál, nem szabad túl sok olyasmivel bírnia, ami őt megindíthatná és nem is szabad magát engedni túlságosan megindíttatni. De téged megindít és pedig végtelen szeretetedben minden; még az is, amit mi emberek jelentéktelenségnek nevezünk, ami mellett minden megindulás nélkül elhaladunk, a veréb szegénysége, még az is megindít téged; amire mi sokszor alig figyelünk, egy emberi sóhaj, az is megindít téged, végtelen szeretet; de semmi sem változtat meg, te változatlan! Oh te, aki végtelen szeretetedben engeded magadat megindítani, megindítani magadat ezen imánk által is arra, hogy megáldjad azt, akit az ima megváltoztat, hogy imádkozva összhangba jöjjön a te változatlan akaratoddal, te változatlan! Amen.”

(Søren Aabye Kierkegaard: Isten változatlansága)

Az idézet forrása, ahol a teljes mű olvasható: https://www.leporollak.hu/egyhtori/epito/SK-VALTO.HTM