5-2. Nyílt vízen

Képforrás: 123RF

• Bibliai történet: Zsoltárok 36,8–10; 77,17–21; 104,10–13; 107, 23–30.33–37; Ezékiel 47,5; János 21,7; ApCsel 27
• Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, természeti, egzisztenciális, testi-mozgásos, vizuális-térbeli, kapcsolati
• Tevékenység: Bibliaismeret: a víz és Isten hatalma, példaszövegek a zsoltárokból; az úszni tudás nyomai a Bibliában, egy hajótörés története, szövegértés, kreatív szöveg- és képalkotás; kis olimpiatörténet: nyílt vízi úszás; vitorlásverseny papírhajókkal

„Vizes” zsoltárok (Verbális-nyelvi, természeti, egzisztenciális)

A víz az élet feltétele, ami különösen is megtapasztalható olyan vidéken, ahol szűkös a csapadék. Márpedig a bibliai tájakon, Palesztina területén is bőven volt olyan terület, ahova kevés víz jutott. Ilyen helyzetben a víz felértékelődött, és különösen megbecsülték, isteni erőt is tulajdonítottak neki. Pogány mitológiákban a vizek, különösen a tenger, gyakran önálló istenként jelentek meg. Az Ószövetség Isten hatalmát hangsúlyozta a vizek felett, lásd többek között az alábbi zsoltárrészleteket:

Mily drága a te szereteted, Istenem!
Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
Dúslakodnak házad bőségében,
örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
Mert nálad van az élet forrása,
a te világosságod által látunk világosságot.

Zsoltárok 36,8–10

Te fakasztasz forrásokat a völgyekben,
hogy folydogáljanak a hegyek között.
Megitatnak minden mezei vadat,
a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
Fölöttük laknak az égi madarak,
sűrű lombok között énekelnek.
Megöntözöd onnan fentről a hegyeket,
alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.

Zsoltárok 104,10–13

A folyókat pusztává tette,
a forrásokat sivataggá,
a gyümölcstermő földet szikessé
a rajta lakók gonoszsága miatt.
A pusztában bővizű tavat árasztott,
a szomjú földön forrásokat.
Éhezőket telepített oda,
akik várost alapítottak lakóhelyül.
Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek,
amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.

Zsoltárok 107,33–37

Ám a forrás, a patak, a folyó vagy a tó vízszűkénél vagy vízbőségénél is félelmesebb hatalommal bír a tenger, az a hatalmas víztömeg, amit a vihar valóságos szörnyeteggé tud korbácsolni. Ezen a félelmes víztömegen különösen értékes Isten vezetése.

Láttak téged a vizek, ó, Isten,
láttak a vizek, és megremegtek,
a mély vizek is reszkettek.
A felhők ontották a vizet,
a magas fellegek mennydörögtek,
nyilaid pedig cikáztak.
Mennydörgésed hangzott a forgószélben,
villámok világították be a világot,
reszketett és rengett a föld.
Utad a tengeren át vezetett,
ösvényeid a nagy vizeken,
lépteid nyoma nem látszott.
Mint nyájat, úgy vezetted népedet
Mózes és Áron által.

Zsoltárok 77,17–21

Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak,
munkájukat a nagy vizeken végezték.
Ezek látták az Úr tetteit,
csodáit a mélységes tengeren.
Szavára forgószél támadt,
fölemelték őket a hullámok.
Égig emelkedtek,
majd a mélybe zuhantak,
kétségbeestek a veszedelemben.
Imbolyogtak, tántorogtak,
mint a részegek,
bölcsességük egészen odalett.
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban,
és ő kiszabadította őket szorult helyzetükből.
Lecsendesítette a forgószelet,
elcsitultak a hullámok.
Örültek, amikor azok elsimultak,
és a kívánt kikötőbe vezette őket.

Zsoltárok 107,23–30

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.