Elhagytam a gyermeki dolgokat

1Kor 13,8/b – 11

Van, amiben nem a gyermekekre kell hasonlítanunk, s ez a mérhetetlen önzés, öntörvényűség, önmaga körül forgás, amellyel egy gyermek csak a saját világában gondolkodik – amelyben ugyan minden lehetséges, de minden csak úgy, ahogyan az ő fantáziája parancsolja.

Hiszen a gyermek töredékesen látja a világot, bár azt teljességként éli meg. Minden rá vonatkozik, minden érte van, minden az ő sikere. A gyermek nagyon tud szeretni, de szeretete érdekből van – ez az egyetlen életben maradási lehetősége, olyan, mint az ölelő-, vagy szopóreflex. Képtelen veszíteni, képtelen másokban gondolkodni, másokat megérteni, saját világán kívül bármiben élni. Ami nem baj, hisz ez az időszak szükséges, hogy az ember emberré legyen. A szeretetet először kapni kell, hogy később adni lehessen.

Azonban felnőtté kell válni a maga idejében. A hitben, a szeretetben, a világról való gondolkodásban, az érzelemvilágban, a szólásban – mindenben.

Elhagytam (eltöröltetett, hatályon kívül van helyezve) – gyakorlatban: mint a lepke a bábját, otthagytam, s engedem szemétté lenni, mert már nincs rá szükség. Nem rághatok többé leveleket, nem vagyok már hernyó…, szabad szárnyallni…

Tudod már fiam, hogy az erős

ki lehet?

Tudom, édesapám: aki nagyon

szeret.

Muraközy Gyula

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024