Könyörület és könyörgés lelke

Zak 12,10–14

Jeruzsálem jellé lesz a népek előtt. Ahogyan könyörült rajta az Úr, ahogyan felemelte, s általa megpróbálta a többi nemzeteket.

Jel-sorsuk nem kevés szenvedésben részesíti őket, de mindig Istenük kezében tudhatják magukat. Ezért lehetőségük, hogy ne csak végignézzék, ahogyan megtörik rajtuk minden nép hatalma, hanem tudjanak könyörületesek lenni a többiekhez, s könyörögni értük. Ahogyan Krisztus tette a kereszten: könyörületességre indult az ott állók iránt, s könyörögött azokért, akik Őt megfeszítették.

Szenvedéseink, próbáink lehetnek másokért is. Hogy meglássák, hogyan reagál ugyanarra a nyomorúságra egy keresztyén ember. Nem könnyű ezt felvállalni, még meglátni sem. De ez is benne van Krisztus-követésünkben!

A jel-emberek jól láthatók, szerepük mindig a kiválasztottság legfontosabb része: másokért élni. Ez volt Izráel feladatköre évezredeken át. Ma a keresztyének hordozzák ugyanezt a kiválasztottság-terhet. Vállaljuk-e? Vállalod-e?

Gyermekkoromban hatalmas hó esett, combig ért. Nem bírtam menni benne. Ám édesapám előttem ment, s nagy cipője utat tört a hatalmas fehérségben. Követni lehetett a nyomait. Így mutatta nekem az utat.

A jelet hordozó fák nem magasabbak a többinél, de mert jelet hordoznak, utat mutatnak az arra járóknak, ugyanilyen jel-sors keresztyénnek lenni.

Szent-Gály Kata

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024