…az irgalmasok

Mt 5,7

Ezen a kedves napon ne csak arra legyen gondunk, hogy apró ajándékokkal lepjük meg szeretteinket, hanem mi magunk legyünk az ajándék. Ahogy jelen vagyunk, ahogy szólunk, ahogy mozdulunk. Legyünk mi a kezdeményezők a szeretet kifejezésében.

Az irgalom nem az, hogy odaszánom a pénzem, és valami nagy ajándékot veszek a másiknak. Nem is az, hogy dobok a koldus perselyébe. Az irgalom az, hogy résztvevő leszek a másik szükségében, vagy örömében. Örülök az örülőkkel és sírok a sírókkal. Az összemosolygás valakivel, a közösségvállalás akár csak egy vállsimogatással – hússzor annyit ér, mint bármilyen pénzen vett ajándék. Vegyük komolyan, hogy amikor magunkat adjuk, akkor adjuk a legtöbbet, mert a másiknak sosem valamire, hanem mindig valakire van szüksége.

Az „eredeti Miklós püspök” hozományt adott a pénz nélkül férjhez menni nem tudó három szegény leánynak. Akkor épp az volt az irgalom, mert észrevette szükségüket, s azzal segített, amire lehetősége volt.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

Hamvas Béla

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024