Az adakozás áldása II.

Mt 25,14–30

Az adakozásról többnyire a pénzben kifejezhető anyagi értékek jutnak eszünkbe. Pedig maga a szó is azt a mozdulatot jelzi, hogy adok, nyújtok neked valamit az enyémből, ami a sajátom. Ha személyes tárgyainkra gondolunk, azokra, melyek kedvesek számunkra – nem szívesen adnánk másoknak. Hát még azokat, melyek még inkább hozzánk kötődnek: a testünk, gondolataink, érzéseink, családunk, stb.

Pedig az ajándékozásban benne van, hogy önmagamat adom. Ahogyan az Atya a legfőbb kincsét adta nekünk, saját Fiát, úgy adhatjuk oda mi is másoknak az értékeinket. Éppen ezért önmagunk odaadása Istennek nem egyszerű dolog, s hosszú ideig tarthat, míg valakivel olyan mély kapcsolatban leszek, hogy mindenemet megosztom vele.

Isten azért adott nekünk talentumokat, értékeket, hogy ne csak magunknak használjunk vele. Mérd föl, mid van! S add tovább!

Ha szorgalmas tanuló vagy – taníts másokat!

Ha tehetséges vagy a nyelvtanulásban – segíts annak, akinek nem megy!

Ha jó matekos vagy – ajánld fel segítségedet!

Ha zenélni tudsz – gyakorolj vagy játssz együtt másokkal!

Ha ügyes a mozgásod – sportolj a többiekkel!

Ha szeretsz főzni – vendégeld meg társaidat!

Ha szereted a manuális munkákat – vonj be másokat is!

Ha erős vagy hitedben – gyámolítsd a gyengét!

Ha téged sokan szeretnek – szeress te is másokat!

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

Hamvas Béla

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024