Kinek adod át magad?

Róm 6,12–18

„Ne engedelmeskedjetek testetek kívánságainak!” Ez magyarul nagyon furcsán hangzik. Hát csak kell ennem, aludnom, muszáj ruhát hordanom, ha hideg van…

Az eredeti görögben azonban olyan szó szerepel, amit így lehetne körülírni: „Ne hallgassatok rá, alárendelve magatokat” – s ez már sokkal jobban érthető. Mert valóban éhes vagyok, de ha van egy könyv, amit végig akarok olvasni, lehet, hogy mégsem annyira fontos az evés. Lehet, hogy nagyon álmos vagyok, de holnap egy dolgozatot kell megírnom, ezért tovább fennmaradok. Az ember nagyon jól tudja szabályozni kívánságait. Lehet azokat dédelgetni, hagyni, hogy eluralkodjanak rajtam. S a bűneimmel is így van. Nem kell a kísértésre hallgatnom!

„Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára!” Ez is nehezen érthető, de ha megint abból a képes beszédből indulunk ki, ami Pálnál szerepel, így is olvashatjuk: „Ne kapitulálj a bűn előtt, ne paktálj le vele megalkuvásokkal!” S az ember azonnal tudja, hogyan is szokott engedni az első gondolatnak, s szorítja sarokba a kívánsága, hogyan adja meg magát, és bukik el…

„Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként!” Ugyanazok a tagok, amelyek bűnbe vittek, igazság fegyvereivé lehetnek Isten kezében!

A focipályán az számít, hogy milyen ruhát öltök. S ha a másik zöld-fehér mezben van, én pedig piros-fehérben, akkor a pályán az ellentétes oldalra tartozunk. Nem lehet mindkét csapatnak játszani! Vagy a test vagy a Lélek!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024