Azt tartsátok magatokról…
Róm 6,11
Az ember teste és lelke más nyelven ért. Önmagában a keresztség nekem semmit sem jelent, ha nem hiszek annak erejében. Isten felől azonban akkor is igaz! Épp az a csoda benne, hogy Ő ezt már akkor elvégezte értünk, amikor még bűnösök voltunk! Ő már akkor szeretett, amikor még nem is tudtunk róla!
Kegyelme nemcsak azoknak szól hát, akik hisznek benne, hanem mindenkinek! Jézus nemcsak azokért halt meg, akik átadják neki szívüket, hanem minden emberért! A gyermekkeresztség ezért a legkifejezőbb jelkép. Mert a gyermek a maga tehetetlenségében semmit sem tehet hozzá Isten kegyelméhez, míg a felnőtt könnyen azt hiheti, hogy rá azért igaz, mert „ő” döntött, ő bemerítkezett!
A gyermek teremtettsége alapján már úgyis Istené, ám Ő „megvásárolta” még egyszer az elveszettet, hogy a megváltás alapján kétszeresen is az Övé legyen, s tudjon emberi életet élni.
Az a kérdés tehát, mit tartunk magunkról, mert a tények változtathatatlanok. Isten kegyelméhez sem hozzátenni, sem abból elvenni nem tudok egyetlen cselekedetemmel sem!
Dédapám jegygyűrűjét eltette édesanyám, hogy majd jó lesz nekem. Ott várt a dobozban, amíg meg nem kérték a kezem. Addig egy szót sem szóltak róla. Ebből az egy gyűrűből kettő lett, az egyik felét én viselem, a másikat a férjem. Édesanyám hitében ez a gyűrű már akkor az enyém volt, amikor még reménységben sem volt jegyesem.
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!