Dicsekszünk a megpróbáltatásokkal

Róm 5,3

Aki szeret jó jegyet kapni, az tudja, mit jelent a megpróbáltatás. Ha azt akarom, hogy a bizonyítványom megfelelő legyen, vállalnom kell a tanulást, akkor is, ha nincs kedvem, vagy épp érdekelne valami tv-műsor.

Ezt csak az tudja megtenni, aki látja az értelmét a tanulásnak, a jó jegyeknek. Megpróbáltatást vállalni csak annak érdemes, aki célt lát maga előtt. Pál azért „dicsekszik” a megpróbáltatásokkal, mert tudja, hogy mind oda vezet a célhoz. Ha nem lenne megpróbáltatásban része, nem haladna előre.

Aki egy olvasás után azt gondolja, hogy tudja az anyagot, sokszor csalódik, mert feleléskor nem jut eszébe semmi. Aki csak puskát ír, talán megússza leleplezés nélkül, de sosem lesz valódi a tudása, s majd érettségin vagy a szigorlatokon derül ki, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna akkor…

Vannak igék, melyeket többször is el kell olvasnunk. Talán addig, míg kívülről is meg nem tanuljuk, s belülről meg nem éljük!

A „megpróbáltatás” megbízhatóságot is jelent:

Mit ér az a ruha, amit nem lehet felpróbálni,

csak nézegetni;

mit ér az a híd, melyen nem lehet közlekedni,

mert életveszélyes rálépni;

mit ér az a barátság, mely addig tart,

amíg a másiknak semmi gondja;

mit ér az a hit, mely addig tart,

amíg Isten minden imádságomat teljesíti…

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024