Naplopók
Péld 13,4
Így tanév kezdetén az embernek nem sok kedve van a tanuláshoz. Jól esett a nyár pihenése, s nehéz felvenni az új ritmust. Mindnyájan tudjuk, mit kell tenni, mégis nehezen kezdünk bele.
A Példabeszédek könyve sokszor tárgyalja a lustaság kérdéskörét. Nem véletlen, hogy a magyarban a lustát naplopónak is nevezik, mert valóban lop, aki nem teszi a dolgát. Meglopja magát, s ez ostobaság, de meglopja a többieket is, hiszen az ő mozgásukat sem viszi előbbre, s ez már gonoszságnak számít.
Érdemes ezt az évet most másként elkezdeni: ha végiggondoljuk, mit kell tennünk, ne halogassuk a véghezvitelt, hanem azonnal lássunk hozzá. Meg fogjuk látni, hogy a bölcsesség könyvének ismét igaza van: a lelkünk fog bővelkedni. Hányszor megtapasztaltuk már, hogy csak elkezdeni nehéz, s utána nagyon jó érzés, ha az ember megtehetett valamit.
Ne késlekedjünk hát! Fogjunk hozzá most!
Egy fiatalember megjegyezése elgondolkodtatott: „A keresztyének vagy ostobák, vagy gonoszak. Ha ugyanis igaz, hogy Krisztus mindenható, élő Úr, akkor hogy nézhetik azt a sok embert, aki még nem tért meg! Csak, ha gonoszak. Ha pedig nem igaz, hogy Krisztus él, akkor ostobák, hogy elhiszik!” Nem csak a lustaságunk van itt is a háttérben?
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!