A mandragórák illatoznak

Énekek 7,7–14

Az ember élete szüntelen keresés. Keresi önmagát, helyét, társát, sikereit, egy jobb társaságot, megfelelő iskolát…

S vannak „rátalálás” élményei. Ezek teljesen váratlanul jönnek akkor is, ha valaki folyton kereste a találkozást. Egyszer csak, ha itt az idő, megjelenik, feltűnik, kinyílik, érthetővé válik, s az ember csak csodálkozik. De hiszen ez az enyém! Nem azért, mert megtaláltam, hanem pont fordítva – azért találhattam meg, mert már akkor az enyém volt, amikor még nem is tudtam róla.

A mandragóra illatozása azt jelenti: eljött az idő. Ez a növény a szerelem jelképe, ezért kinyílása a szerelem kibontakozásának hírnöke.

Minden szerelemben, de minden más emberi kapcsolatban is van egy folyamat, melyet mindkét ember befolyásol. Így a kapcsolat vagy elhal, vagy kiteljesedik. A szerelemben ez elég összetett dolog, mert szinte mindenben össze kell nőni egy párnak: lelkileg – barátságban, szellemileg – érdeklődésben, társadalmilag – szokásokban, testileg – szexualitásban.

Nem véletlenül szokták a testi szerelmet „édesnek” mondani, mert valóban olyan, mint a desszert. Akkor jó, ha előtte volt rendes ebéd, azaz a két ember mindenféle vonatkozásban összeszokott már, s ennek koronája lehet a testi kívánságok beteljesülése.

Ki kell várni, míg odaadhatom. Addigra sokféle gyümölcsöm lesz: friss is, aszalt is. De mindet neki akarom adni. „Szerelmesem, neked tartogattam!” (Énekek 7,14)

Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

halandók, amíg meg nem halnak.

József Attila

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024