A szövetség ígérete

1Móz 12,1–20

Abrám ígéretet nyer Istentől. Ebbe beletartozik felesége, sőt utódai, barátai, ellenségei, és minden emberi nemzetség. Ő a hit atyja, aki elsőként találkozott úgy Istennel, hogy szövetségre léphetett vele az áldások megtapasztalására. Természetes módon áldás ígérete az utód is. Mikor elhangzik ez az ígéret, Abrám épp 75 esztendős, felesége 65. S még nincsen gyermekük. Ügyeskednek, mindenféle ötletekkel próbálnak besegíteni az Úristennek, hogy az utód végre megszülethessen, de annak csak ajándékként lehet érkeznie. Isten lehetetlenből lehetségest teremtő akaratából, teljes meglepetésként.

Abrám Egyiptomba megy az éhínség elől, s inkább odaadja feleségét a fáraónak, mert félti az életét. Még sokat kell tanulnia ahhoz, hogy mindenben Istenre merje bízni magát. De az Úr megvédi Sárát, s megtanítja az ősatyát, hogy az okoskodás nem segít – egyedül Isten óvó kegyelme hozhat ki minket kísértésekből, próbákból. Hogy paráznaság nem történt ebben a házasságban, az nem a férfi vagy az asszony hűségén múlt, hanem kizárólag az Isten rendezésén. Ő az egyetlen biztonságunk!

A paráznaság = szövetségszegés. Isten a szeretet szövetségében adja lehetőségeimet, formálja életemet. Házasság és gyermek mind ennek a szeretetnek az ajándéka. Ne szegjük meg szövetségét türelmetlenségünkkel!

Ahol a hit növekszik, ott a szeretet erősödik.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024