Szemeimmel tanácsollak

Zsolt 32,8

Az abortusszal kapcsolatban négy helyzetet szoktunk, mint különleges esetet említeni:

Az első: ha valaki megélhetés miatt nem vállalja gyermekét. A tegnapi áhítatban már leírtam, hogy aki Isten gondviselő szeretetébe helyezi életét, annak ez nem lehet indok. Egy védőnő ismerősöm mesélte, hogy abortusz tanácsadáson még ő is felháborodott azon, mikor egy jó anyagi körülmények között élő nő azért nem vállalta gyermekét, mert „most nincs itt az ideje.”

A második: ha a gyermekről egyértelműen megállapítható, hogy fogyatékossággal jönne a világra. Ez esetben azt is mérlegelni kell, hogy az életnek csak épen és egészségesen van értelme?

A harmadik: ha valaki erőszakos cselekménynek lesz áldozata, s egyáltalán nem várt várandóság áll be (ilyen viszonylag kevés van). Vajon egy nagy bűnt el lehet-e leplezni egy másikkal?

A negyedik: ha az anya életét közvetlen veszély fenyegeti. Itt a szülők az orvos segítségével közösen hozzák meg a döntést.

Ez a négy eset, melyekről sokat lehet vitatkozni. A hívő embereknek megvan a lehetősége, hogy ne egyedül döntsenek ezekben az esetekben sem. Hiszem, hogy Isten „tanácsot ad” nekünk, „rajtunk lesz szeme”, és általa adhatunk tanácsot másoknak mi magunk is.

Öröme van az alkotásnak,

a felelős, hű szerelemnek,

a derűs családi otthonnak,

hol tiszta érzések teremnek.

Siklós József

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024