A betlehemi gyermekgyilkosság

Mt 2,16–18

Nem árnyékolja be a karácsony hangulatát, örömhírét, a Jézus megszületése fölötti örvendezést a betlehemi gyermekgyilkosság? A vér, a könny valósága, a kisgyermekek halálsikolya nem zavarja az örvendező angyalok énekét? Miért kellett nekik meghalniuk? Hiszen ők még nem sok mindent követhettek el. Egy lelkész számára legnehezebb temetés a néhány napos csecsemőé. Hiszen az emberek szemében ott a kérdés vagy a vád: miért?

Jézus Krisztus megszületése a Sátán vereségét jelenti. Nem csoda, ha kitombolja magát, hiszen kevés ideje marad… S ugye mindennapi tapasztalatunk is az, hogy ha valami jó kezdeményezés történik, rögtön ott terem a gonosz, és veti a maga konkolyát. Ha támadás ér bennünket, akkor tudhatjuk: Isten szeretne valamit kezdeni velünk.

Hány és hány kisgyermek esett áldozatul felnőttek háborúinak, ellentéteinek? A keresztes hadjáratoktól kezdve a gázkamrákig. És hány gyermek van ma is kiszolgáltatva annak, hogy a szülei elvessék maguktól, kukába tegyék, megöljék. Egy újsághírt olvasva két percre megálltam, s próbáltam felfogni a tartalmát, de nem sikerült. Egy férfi azért csapott agyon egy kétéves gyermeket, mert zavarta a sírása…

Jézus Krisztus azért született meg, hogy meghaljon. Értünk, értük…

Álltam némán, hírhozó katonájuk,

már azt forgatva, hogy én mit kapok,

nem is őtőlük magyarázatot:

a tettektől, melyek – akár a gyermek –

magukért csak felnőttsorban felelnek.

Illyés Gyula

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024