Dávid vétke

2Sám 11,2–5.14–17.26–27

A Bibliában, s mondhatjuk nyugodtan, az üdvtörténet szereplőinek történetei közül ez az egyik legmegdöbbentőbb, mai szóval: nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság. Szándékosan írtam így, hiszen a történet éppen arról szól, hogy Dávidnak „abszolút alibije” van az emberek előtt, ugyanakkor teljesen világos a szándéka Isten előtt. S Nátán próféta bölcs rávezetése után Dávid rádöbben: Én vagyok a gyilkos! És vezekel. A bűnben fogant gyermek meghal. Ám Isten kegyelme tovább tart ennél. Ő helyreállíthatja a megromlott kapcsolatot. Nem hagyja büntetés nélkül, hiszen meghal a gyermek, de a megbocsátás után, Dávid Betsabéval kötött szövetségéből származik az utód Salamon, és földi mérték szerint a Messiás is Dávid házából, Dávid törzséből való. (Ézs 11,1)

Valódi csoda, hogy Isten így állítja helyre Dávid életét. S ebben az az üzenet, hogy a miénket is helyreállíthatja. Nincs olyan dolog, amit Isten el ne rendezhetne, s újjá ne tehetne az életünkben. Mi talán feladjuk, és azt mondjuk: „ezt nem bocsátja meg nekem Isten”. Gondoljunk ilyenkor Dávidra: még ezt is megbocsátotta neki Isten. S Dávid elsírhatta az 51. zsoltárt. Mert én úgy hiszem, zokogva írta.

Könyörülj rajtam kegyelmeddel Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak tartasz. Ezért igazad van, ha szól, és jogos az ítéleted. Lásd én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.

(ifjúsági ének az 51. zsoltár alapján)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024