Az Isten Báránya

Jel 5,1–10

A mennyei istentisztelet középpontjában áll az oroszlán, aki győzött (Júda törzsének jelképe), de úgy, mint az Isten Báránya, aki megöletett (mert helyettes áldozat a bűneinkért). A kettős jelkép együtt igaz. Csak úgy győzhetett, hogy odaadta önmagát. Ezért az Ő dicséretét zengi minden, mert vállalta, elvégezte.

Ő az, aki értelmet ad a világtörténelemnek (könyv, mely tele van írva), hiszen minden azért megy végbe, hogy kibontakozhasson a világ megváltásának műve. Gondolkodjunk el családunk állapotáról! Ki nem ismeri még közülük az Urat személyes Megváltójának? A nyári időszak lehet az értük való könyörgés alkalma is, nem nyaggatva őket, mégis Isten előtt hordozva szeretteinket…

A mennyei istentisztelet lehetne a minta minden templomban. A középpontban Isten dicsérete, hogy minden ezzel telítődjön, s Isten imádata, hogy minden előtte hódoljon. Sokat veszítünk azzal, hogy istentiszteleteink csak a mi gondjainkkal, panaszainkkal, szükségeinkkel, terveinkkel vannak tele. Még az éneklésben és az imádságban is alig-alig hangzik hálaadás, magasztalás, az Isten tetteiről való megemlékezés, élő bizonyságtételek, hitvallások. Így sokszor ugyanúgy megy el mindenki, ahogyan jött. Vajon akkor istentiszteleten volt-e egyáltalán?

A tisztelet Isten iránt = hódolat; a tisztelet szüleink iránt = figyelem; így tölthetjük be egyre teljesebben ezt a szép parancsolatot.

A cél az Isten dicsősége. Ezt keressük, amikor a szentek hitének erősítésén, és a bűnösök megmentésén fáradozunk.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024