Az „áldozat” gyülekezet: Thiatira

Jel 2,18–29

Az áldozathoz tűz kell. Ez a tisztítás eszköze. De az ítéletnél is tűz fog égni, s mindenkinek a munkája tűzben próbáltatik meg (1Kor 3,12–15). Akkor derül ki, hogy ki mire építkezett, s megáll-e, amit épített?

Ebben a gyülekezetben úgy jelenik meg a mennyei Úr, mint emésztő tűz. Vállalja-e a gyülekezet, hogy áldozattá lesz, vagy a maga kívánságaiban ég el?

Testünkben állandó égési folyamatok mennek végbe, fantasztikus energiák szabadulnak fel. És valóban égethet valakinek a tekintete, érintése is, ha olyan tűz ég benne. Égethetnek a gondolatok, álmodozások, kívánságok. Felemészthetnek minket testi vágyaink, s hitünk is veszélybe kerülhet. Aki a testnek enged, veszít Lélekben!

Van lelki tűz is, melyben a testi kívánságok elégnek, s egy nemesebb cél érdekében adja oda valaki magát áldozatul (Róm 12,1). Lehet így is elégni, mint egy oltáron az Úrnak szánt áldozat.

A gyülekezet választhat: vagy – vagy. S talán most a forró nyárban nekünk sem árt nemcsak a testre gondolni, hanem a Lélekre is!

Családi és személyes pihenésünkben legyen hát helye az Úr előtt való elcsendesedésnek. Keressük egymás felé is az áldozat alkalmait, amikor kifejezhetjük szeretetünket, tiszteletünket szüleink iránt!

Jobb egy vak szent, mint egy jó szemű bűnös!

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024