Mit jelent a szülők tisztelete?

Ef 6,1–4

Annak a méltóságnak a tiszteletét jelenti, amelyet Isten rájuk ruházott, és számon is fog kérni rajtuk. Szülőnek lenni tehát hasonlóan nagy méltóság, mint pl. királynak lenni.

A héber kifejezés: tisztelet = súlyosnak lenni. A tiszteletet érdemlő emberekre Isten nagyobb súlyt rakott. Terhet cipel a hátán – a többiekért! –, ezért elsőbbséget élvez! Aki nem válik be, mint szülő – kevés esélye van, hogy vezetőként megállja majd a helyét (1Tim 3,1–7!). Mivel tartozik tehát az ember a szüleinek?

Míg gyermek, engedelmességgel. Ez kikerülhetetlen. A gyermek részéről az engedelmesség, s a szülő részéről ennek következetes betartatása. Egyikük feladata sem könnyű, de mindkettőnek muszáj, ha az életet akarják megnyerni. Az a szülő, aki nem ad spenótot a gyermekének, mert csak csokit kíván, az ostoba, s gyermekének árt vele a legtöbbet.

Amikor felnőtté válik, akkor tisztelettel – mert a szülő egy életen át szülő marad! Nem lesz haver, nem lesz egyenrangú partner – megmarad szülőnek! S ez sem könnyű egyiküknek sem! Tanácsolni, segíteni, egymás mellett lenni, s mégis példával elöljárni…

Amikor a szülő magatehetetlenné válik, akkor a tisztelet kifejezése a gondoskodás. Szabad visszaadnom valamit abból, amit kaptam fogantatásom óta.

Ismerjük a mesét a kisfiúról, aki látta, hogy nagyapját elültették az asztaltól, mert összetört egy tányért. Néhány nap múlva látták a szülők, hogy egy fadarabot farigcsál. Amikor érdeklődtek, hogy mit csinál, így válaszolt: „Tányért faragok Nektek, hogyha öregek lesztek, akkor legyen miből ennetek!”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024