Engedelmesség lelkével támogass engem

Zsolt 51

Dávid, a fáradtság, lustaság, kedvetlenség, ki tudja mi ­miatt, de nem teljesíti kötelességét, mint király: nem megy népével a harcba. Lelke azonban nyugtalan, várja a híreket, ezért sokszor sétál a palota tetején, hogy a hírnököt időben észrevehesse. Ám nem a követet látja meg, hanem egy fürdőző nőt a szomszédban.

Ezzel megkezdődik egy olyan folyamat, ami feltárja szívünk egész sötétségét. A jogra való hivatkozásban, a lehetőségek kihasználásában, a dolgok ügyes elsimításában nekünk sem kell a szomszédba menni. Ó, mennyi ármány, mennyi kis hazugság, mennyi elhallgatás, mennyi jól forgatott szó rejti el szívünk titkos bűneit!

Dávid megretten saját magától. Nátán példázata (2Sám 12) felébreszti önáltatásából, s böjtölni, imádkozni kezd, majd megvallja szívének minden álnokságát. Az egyik legszebb bűnbánó imádság születik meg ebben a zsoltárban.

Könyörgés a valódi engedelmességért. Ez a lehetőségünk. Mely meghallja előtte a figyelmeztetést, meghallja közben a lelkiismeret fájdalmát, meghallja az Isten ítéletét, s kész arra, hogy cselekedjen és helyrehozzon.

A tisztelet néha éppen saját szégyenem felvállalása.

Vigyázzatok, aki napról-napra nem szentelődik, az napról-napra züllik!

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024