Még az ellenségemet is?

1Sám 26,23–24

Saul király ahelyett, hogy az ország gondjával foglalkozna, üldözi a vejét, mert fél tőle, s azt gondolja, hogy a hatalmára tör. Már hónapok óta csak menekül Dávid, lassan emberek gyűlnek köré, s közben tudja, hogy Isten őt választotta királynak. Adódik egy alkalom, hogy az üldöző sereget meglepheti – megölhetné ellenségét, s ő lehetne a király. Minden együtt van a sikerhez. Mégsem teszi meg. Miért?

Mert Dávid tudja, hogy Sault Isten választotta ki királynak. Ezért csak Isten „teheti el az útból”, ő nem! Istennek vannak eszközei arra, hogy egy vezetőt megítéljen. Ráhagyja az igazságosan ítélőre!

Azután tudja azt is, amiről a magyar ember ezt mondja: „Ebül szerzett jószág, ebül vész el.” Azaz egy királyság, amit így szereztek volna meg, nem lehetne békességes, akkor ő is egész életében csak küszködne Saul rokonságával. S még azt is tudja, hogy ha ő nem tartja tiszteletben a királyt, akkor ha király lesz, őt sem fogják tiszteletben tartani.

Neki kell elkezdeni, neki kell most megmutatni, hogyan is kell ezt véghezvinni. Nagyon nehéz feladatot vállal, de ő kapja a leghatalmasabb ígéretet Izráel összes királya közül.

„Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra…Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,44–45.48)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024