Gyógyítások

Lk 13,10–17;14,1–6

A Lukács evangéliuma két külön (csak ebben az evangélium­ban található) anyagot tartalmaz, melyek lényegük szerint hasonlóak. Jézus kérdésében a meggörnyedt asszony fájdalmas, beteg életét hasonlítja össze a farizeusok keményszívűségével.

Itt látszólag még történik egy „kompromisszumos” megoldás, hiszen a zsinagógai elöljáró a gyógyítással egyetért, csak a nappal nem. De Jézus éppen arra mutat rá, hogy fontosabb a betegségből való feloldozás, hiszen már sokat szenvedett az asszony. Szép párhuzamot von itt Jézus: Szombaton is eloldja mindenki az ökrét, szamarát itatni, akkor a beteg embert nem lehet feloldani betegségéből? Sokkal fontosabb az ember, mint az állatok, s ő ugyanazt tette, mint amit mindenki a maga gyakorlatában.

A másik történet nem zsinagógában játszódik, hanem egy vezető farizeus házában. Jézus ott kérdésével mutat rá a szombat jelenvalóságára. Kérdésére, hogy szabad-e szombatnapon gyógyítani, nem felelnek a jelenlévők. Miért? Nem tudták a választ? Sokkal inkább azért nem, mert valamit megértettek Jézus cselekedetéből. Jézus újabb kérdésében a kulcsszó az azonnal. Nemcsak az állat – ember szembeállítás lesz hát a lényeg, hanem az is, hogy a szabadítást rögtön el kell végezni. Mert sokkal fontosabb Istennél az ember személye, mint a törvény betűje! Te is „tedd meg, ha teheted!” Azonnal!

Ő előttem, Ő utánam.

A szívemben, a dalomban,

az életben, a halálban,

örömárban, fájdalomban.

Ő előttem, Ő utánam.

Túrmezei Erzsébet

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024