A kalásztépés

Mt 12,1–8

Az Újszövetségben különösen fontos történetek az ún. szombatnapi gyógyítások vagy más események. Mivel a fogság utáni zsidóság életében kiemelkedően fontos helyet foglalt el a szombat, megkülönböztetett figyelemmel kísérték a farizeusok és írástudók Jézus szombati cselekedeteit. Jézus pedig e történetek tanúsága szerint messze eltért az általuk megélt és oly fontosnak tartott Törvény előírásaitól. A farizeusok a Törvényben 613 paragrafust láttak, ebből 365 tiltás és 248 parancsolat, melyeket igyekeztek betartani. Ezért volt radikális Jézus törvényértelmezése, aki nem a betűt emeli magasba, hanem a parancsok lényegére irányítja a figyelmet. Különösen a szombattal kapcsolatban, aminek megszegése tetten érhető.

Az e témában leírt történeteket a „Jézus és a szombat” címmel foglalhatjuk össze, melyekről szól a következő néhány nap áhítata. Ezek közül az első arról beszél, amikor Jézus tanítványai gabonaföldön mentek át, s éhségük elűzésére morzsolgatták, majd megették a búzaszemeket. A farizeusok azonnal lecsapnak: „Tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.” Jézus Dávid példájára hivatkozik, aki evett a szent kenyerekből, sőt a papok is „megszegik” a szombatot. A lényeget ezután mondja el: Isten nem irgalmatlanul kívánja betöltetni a törvényt, hanem irgalmas irántunk. Ha valaki ezt nem érti, miért akarja betartani a törvényeket?

Gyakran így vagyunk mi is, könnyebben teszünk valamit, ha mondják, ha elő van írva, mint magunktól. Pedig igazi szabadságunk szabad irgalmas döntéseinkben van.

„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” (Mk 2,27)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024