Munka közben

Lk 12,41–46

Az Újszövetségben van egy szép példa arra nézve, hogy mit is vár tőlünk Jézus az Ő visszajövetelével kapcsolatban. Az a legszebb, ha munkában talál minket. Ha nem tétlenül ülünk egy nyugágyban, hanem tevékenykedünk az Ő országáért.

Ez azt jelenti, hogy feladatunk van itt a földön, dolgozhatunk, s jó lelkiismerettel tevékenykedhetünk. A mennyben pedig a „teljes szombatot” élhetjük majd meg. Ahogyan már hétközi munkánk közben szívesen gondolunk a hétvége pihenésére, így vágyakozhatunk munkánk során arra, hogy majd egyszer megpihenhetünk Istennél. Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy jó munkálkodni. Sőt azt mondja: az a boldog ember, akit a gazda munkában talál. Hét közben még a fárasztó munkát is lehet örömmel végezni.

Az ünnepet pedig nyugodtan ünnepelhetjük meg.

Mit értünk igazán a sabbat szabadságán?

Vajon igazán jól értjük a vasárnapi szabadnapot, amikor visszaszorítjuk vagy megtagadjuk a sabbat papi értelmét? Amikor elutasítjuk a nyugalomra szólító „kultikus” vagy „liturgikus” utalásokat?

Nem gondoljuk meg, hogy a nyugodalmat maga az Isten rendelte és ajándékozta, s éppen az ünnep megtartásában ígérte és parancsolta?

Gyötörjük csak ismét a magunk „geometrikus” gondolkodásmódját!

Csakugyan jól ünnepeljük a szabadságot, ha többé-kevésbé csak horizontálisan ünnepeljük?

Jan Milic Lochman

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024