Áldozzál az Istennek hálaadással!

Zsolt 50,23

Mit kell hát tennünk az ünnepen?

Mindenekelőtt áldozatbemutatást ajánl Aquinói Tamás. Ami mai nyelven az istentisztelet egy másik formáját jelenti, melyet sokan az „élet istentiszteletének” neveznek. Sőt még annál is többet, hiszen nemcsak templomban ülve lehet „áldozni” Istennek, hanem másképpen is. Ez önmagunk odaszentelése az Úrnak. „Úrnak szolgái mindnyájan, áldjátok az Urat vígan” (134. Zsoltár).

Az Ószövetségben tökéletes áldozattal mentek Isten elé, nem lehetett hibásat, sántát vinni (3Móz 5,14–19). Szombaton két áldozat járt a 4Móz 28,9–10 szerint. A helyettes áldozattal azt fejezték ki, hogy a megérdemelt büntetésért nem az elkövetőnek kell szenvedni, hanem helyette az áldozati állat szenved, vérével „teszi jóvá” a tettet. Az áldozatot a papok végezték, s azért lehet Jézus Krisztus is a mi legfőbb főpapunk, mert az áldozatot magán hajtotta végre. Ennek lényege marad meg ma is, amikor azt mondjuk: „magamat élő áldozatul neki adom.”

A vasárnap lényege is ez: Istennek szentelem a napomat, s magam. Nem másra áldozom az időmet, hanem Őrá!

Kell az ünnep, amit nem lehet kitalálni, csak kapni lehet. Nem elég az ünnephez az ajándékozó Isten, mi is kellünk hozzá, a mi elfogadásunk, hogy az ajándékozás valóban megtörténjen.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024